Közelítő távolító

A sorsolás szeszélyeinek köszönhetően csapatunk ezen a szombaton is presztízsmeccsre készülhetett, hiszen ellenfelünk az a Kopa Kőbánya volt, akik ellen számos nagy csatát vívtunk már. Nem csupán a korábbi összecsapások eredményei, hanem az is bizakodásra adott okot, hogy ezúttal létszámproblémák sem akadályozták a Kozelitó Tél gépezetének működését, hiszen két cserével vághattunk neki az előttünk álló küzdelelemnek. Ugyanakkor ultráink számára szokatlan, bár nem példátlan módon Hlavacska András vállalta a hálóőr szerepkörét.

            A mérkőzés eleje kifejezetten jó iramú játékot hozott, az első tíz percben több helyzetet is sikerült kialakítanunk, azonban a sikeres befejezés egy-egy pontatlan megoldás miatt elmaradt. Ellenfeleink sem gyógytornázni jöttek, kulcsjátékusuk, Ernő vezérletével gyakran veszélyeztették a kapunkat, azonban a gólt a többé-kevésbé fegyelmezett védekezésnek és vészkapusunk stabil teljesítményének köszönhetően sikerült elkerülnünk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet egy jellegzetes hlavacskás góllal (1-0). Nem sokkal később testvére indításából némi szerencsével kettőre növelte saját és csapatunk góljainak számát.  A kétgólos vezetés minket ugyan megnyugtatott, de ellenfelünk semmit sem veszített a játékkedvéből. A kelleténél jóval többet járatták a labdát a térfelünkön és egy jól eltalált lövés után sikerült is lefaragni a hátrányukból (2-1).  A góltól vérszemet kapva a félidő végén komoly nyomás alá helyezték védelmünket, de szerencsére sikerült átmentenünk az egygólos előnyt a második félidőre.

            A térfélcsere közben lezajlott magvas játékelméleti konzultációk során arra a következtetésre jutottunk, hogy még legalább egy gólt kellene lőni. Ennek megfelelően támadó szellemben folytattuk a játékot a második félidőben is. Elképzelhető, hogy egy az eredmény tartására koncentráló taktika kifizetődőbb lett volna, de nem tudtunk határt szabni saját ambícióinknak. Sikerült is helyzeteket kialakítanunk: mezőnyjátékosaink, sőt még kapusunk is több alkalommal közel állt a gólhoz. A lehetőségeinkkel azonban nem tudtunk élni, a védekezésünk pedig egyre esetlegesebbé vált, amit ellenfelünk fürgeléptű játékosai ki is használtak (2-2). A második játékrészben a szerencse is elpártolt mellőlünk, amikor egy felívelés után ellenfelünk egyik játékosa saját bevallása szerint is teljesen véletlenül a kapunkba sarkazta a labdát (2-3). Hátrányba kerülve már szinte csak a támadásra koncentráltunk és bár mindent megpróbáltunk, Tinkó kapufájánál többet nem tudtunk felmutatni. Ellenfelünk viszont egy létszámfölényes szituációt kihasználva még növelni is tudta előnyét (2-4). Az utolsó pillanatokban egy kis mezrángatás és némi szájkarate után szabadrúgáshoz jutottunk, de már nem sikerült szépíteni.

            Az eredménnyel természetesen nem lehetünk elégedettek, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtünk, hogy a tavalyi szezont is két vereséggel kezdtük, utána azonban győzelmek sorozata következett.

 Kozelitó Tél – Kopa Kőbánya 2–4

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Szántai, Tinkó, Hlavacska T.

csere: Nyitrai, Vaderna

gól: Hlavacska T. 2

Idény eleji forma

Hiába mozgattunk meg minden követ azért, hogy ebben a szezonban a mérkőzések nagy részére erős kezdővel és két cserével érkezzünk, hiába szegtük meg egyik íratlan szabályunkat, miszerint csak magyar szakosokat nevezünk a Kozelitó Télbe, a nyitómeccsre mégis csak kevesen jöttünk össze. Nyitrai sérülés, Vaderna, Kapitány és Petykó családi teendők, Paholics pedig meccsütközés miatt volt kénytelen kihagyni a szezon első mérkőzését. Így aztán a Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., – Palágyi, Hlavacska T. kezdőt egy beugróval, Szántai Tamással erősítettük meg – aki csapatunk történelmében nem először öltötte magára a sárga mezt.

Bizony jól jött volna legalább még egy csere, ugyanis ellenfelünk, ősi riválisunk, a HajCsatok volt, akikről nem csak azt tudtuk, hogy igen összeszokottak és nevükhöz híven nagy küzdök, hanem azt is, hogy komolyan vették a nyári alapozást – ami rólunk sajnos nem mondható el.

Ennek ellenére a mérkőzés első perceiben mutatott játékunkon a fent leírt apró kellemetlenségek nem hagytak nyomot, jól támadtunk, jól védekeztünk, ellenfelünket sikerült a kapujukhoz szögezni, melynek hamar meg is lett az eredménye: Palágyinak sikerült lefülelnie egy passzt a HajCsatok hatosánál, kiugratta a mellette érkező Hlavacska Tamást, aki a kivetődő kapus mellett a hálóba gurította a labdát (1-0). A következő percekben előnyünket kettőre is növelhettük volna, Hlavacska András keresztpasszából Palágyi került helyzetbe, akinek sajnos ezt nem sikerült gólra váltania, lövése a kapufán csattant. Ezek után ellenfelünk is kezdett magára találni, jól járatták a labdát, néhány akciót is kidolgoztak, a gólt azonban nem ebből, hanem bedobásból szerezték, ami csak azért bosszantó, mert sem az éppen védekező Szántai Tamás, sem kapusunk nem volt tisztában vele, hogy az oldalvonalon távozó labdát így is játékba lehet hozni (1-1). A bekapott gól kicsit visszafogta csapatunkat, melyet Szongoth fiai ki is használtak és előnyüket 2-1-re növelték. Bár a nyári kihagyás ekkor már meglátszani rajtunk, úgy látszik azonban hátrányban mindig magunkhoz térünk kicsit, megint sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, aminek meg is lett az eredménye, Hlavacska T. kiszorított helyzetből a léc alá vágta második gólunkat (2-2). A döntetlennel meg is elégedtünk volna a félidőre, ám az igeik nem voltak kegyesek hozzánk. Ellenfelünk egyik kiugratásánál az egész meccsen nagyot küzdő Tinkónak ugyan sikerült belekapni a labdába, ám irányítani már nem tudta, így az a mellette futó csatár mellé pattant, aki büntetett (2-3). A szünetben szusszantunk egy kicsit, és a második játékrészt nem is kezdtük rosszul, sokat járattuk a labdát, több jó egyéni próbálkozás is volt, beszorítottuk ellenfelünket, de végül valahol mindig porszem került a gépezetbe, egy rossz passzon, túl hosszúra sikeredett kiugratáson, pontatlan lövésen elcsúsztak próbálkozásaink. Nem úgy a HajCsatoké, akik leginkább kontrákkal operáltak, mely meg is hozta gyümölcsét, és egy emberelőnyös helyzetben kettőre növelték a különbséget (2-4). Dicséretünkre legyen mondva, hogy ettől sem zuhantunk össze, és először egy Szántai Tamás – Hlavacska András kényszerítőből szerzett gólt az előbbi játékos (3-4), majd rögtön utána egy Tinkó beadásból meglőtte harmadik – s csapata negyedik – gólját Hlavacska Tamás is (4-4).

A beállt eredménynek köszönhetően az utolsó percekben igazi nyílt sisakos játék alakult ki, mind a két csapat többet kockáztatott, egy-egy akció érdekében feladta szervezett védelmét. Mi talán egy kicsit jobban akartuk a győzelmet, több rizikót vállaltunk, ám ahogy az lenni szokott ez végül visszafelé sült el. Egy, a hatosunk előtt megszerzett labdával Hlavacska András indult meg nagy lendülettel, mellyel talán a kapuig mehetett volna, a félpályán azonban elhagyta a labdát, s az ellentámadásból ismét gólt kaptunk (4-5), majd nem sokkal később kinyílt védelmünket megint átjátszotta az ellenfél (4-6). Bár ekkor már tényleg csak egy-két perc lehetett hátra a mérkőzésből, fiaink mozgósították utolsó tartalékaikat, melyből Szántai Tamás egyéni akciója után újabb gól született (5-6). A hosszabbítás másodperceiben még az egyenlítésre is megadatott a lehetőség, Tinkó Máté betett labdáját a csapatkapitány készítette le testvérének, aki hét méterről szabadon lőhetett, de sajnos nem tudta becsapni a kapust.

A szezonkezdés tehát nem úgy sült el, ahogy terveztük, a szezon eleji forma meglátszott a társaságon. Ugyanakkor ez a meccs remélhetőleg elég volt ahhoz, hogy lerázzuk a nyári rozsdát – sőt szükséges is, hogy így legyen, mivel jövő héten a Kopa az ellenfelünk.

Kozelitó Tél – HajCsatok 5-6

kezdő: Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

csere: Szántai

gól: Hlavacska T. 3, Szántai 2

Nyárutó

Akik figyelemmel kísérték kis csapatunk sorsát az utóbbi időben azok tudják, hogy bizony komoly változások történtek a Kozelitó háza táján. Játékosállományunk megcsappant: két alapító tagunk, Fehér Renátó és Görög Dániel játékáról külföldi tartózkodásuk miatt a szezon első felében mindenképpen le kell mondanunk. Az előbbi személyében rövid időre egy biztos kezű hálóőrnek mondtunk búcsút, kinek nem csak Grosicst idéző bravúrjai, hanem kifogyhatatlan buzdításai is hiányozni fognak; az utóbbi távolléte pedig nem csak azért sajnálatos, mert egy legendás technikájú, játékintelligenciájáról messze földön híres támadót kell nélkülöznünk, hanem azért is, mert az ő hiányával magyarázható az oldalvonal mellett epekedő széplányok számának csökkenése. S ha ez még nem volna elég, Görög egy másik kitölthetetlen űrt is maga után hagyott: nevezetesen a csapatkapitány szerepkörét.

Bőven akadt hát teendője a vezetőségnek a nyári felkészülési időszakban. A csapatkapitányi problémában végül kényszermegoldás született, jobb híján Hlavacska András köteles betölteni ezt a szerepkört, kinek első intézkedései a létszámprobléma orvoslását vették célba. Ennek eredményeként az átigazolási szezonban két új játékossal bővült a csapatlétszám: Tyukász Péterrel, egy kiváló és rutinos kapussal, ill. Kapitány Gáborral, a SoHó nevű tiszavirág életű rock banda volt frontemberével.