Közelítő távolító

A sorsolás szeszélyeinek köszönhetően csapatunk ezen a szombaton is presztízsmeccsre készülhetett, hiszen ellenfelünk az a Kopa Kőbánya volt, akik ellen számos nagy csatát vívtunk már. Nem csupán a korábbi összecsapások eredményei, hanem az is bizakodásra adott okot, hogy ezúttal létszámproblémák sem akadályozták a Kozelitó Tél gépezetének működését, hiszen két cserével vághattunk neki az előttünk álló küzdelelemnek. Ugyanakkor ultráink számára szokatlan, bár nem példátlan módon Hlavacska András vállalta a hálóőr szerepkörét.

            A mérkőzés eleje kifejezetten jó iramú játékot hozott, az első tíz percben több helyzetet is sikerült kialakítanunk, azonban a sikeres befejezés egy-egy pontatlan megoldás miatt elmaradt. Ellenfeleink sem gyógytornázni jöttek, kulcsjátékusuk, Ernő vezérletével gyakran veszélyeztették a kapunkat, azonban a gólt a többé-kevésbé fegyelmezett védekezésnek és vészkapusunk stabil teljesítményének köszönhetően sikerült elkerülnünk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet egy jellegzetes hlavacskás góllal (1-0). Nem sokkal később testvére indításából némi szerencsével kettőre növelte saját és csapatunk góljainak számát.  A kétgólos vezetés minket ugyan megnyugtatott, de ellenfelünk semmit sem veszített a játékkedvéből. A kelleténél jóval többet járatták a labdát a térfelünkön és egy jól eltalált lövés után sikerült is lefaragni a hátrányukból (2-1).  A góltól vérszemet kapva a félidő végén komoly nyomás alá helyezték védelmünket, de szerencsére sikerült átmentenünk az egygólos előnyt a második félidőre.

            A térfélcsere közben lezajlott magvas játékelméleti konzultációk során arra a következtetésre jutottunk, hogy még legalább egy gólt kellene lőni. Ennek megfelelően támadó szellemben folytattuk a játékot a második félidőben is. Elképzelhető, hogy egy az eredmény tartására koncentráló taktika kifizetődőbb lett volna, de nem tudtunk határt szabni saját ambícióinknak. Sikerült is helyzeteket kialakítanunk: mezőnyjátékosaink, sőt még kapusunk is több alkalommal közel állt a gólhoz. A lehetőségeinkkel azonban nem tudtunk élni, a védekezésünk pedig egyre esetlegesebbé vált, amit ellenfelünk fürgeléptű játékosai ki is használtak (2-2). A második játékrészben a szerencse is elpártolt mellőlünk, amikor egy felívelés után ellenfelünk egyik játékosa saját bevallása szerint is teljesen véletlenül a kapunkba sarkazta a labdát (2-3). Hátrányba kerülve már szinte csak a támadásra koncentráltunk és bár mindent megpróbáltunk, Tinkó kapufájánál többet nem tudtunk felmutatni. Ellenfelünk viszont egy létszámfölényes szituációt kihasználva még növelni is tudta előnyét (2-4). Az utolsó pillanatokban egy kis mezrángatás és némi szájkarate után szabadrúgáshoz jutottunk, de már nem sikerült szépíteni.

            Az eredménnyel természetesen nem lehetünk elégedettek, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtünk, hogy a tavalyi szezont is két vereséggel kezdtük, utána azonban győzelmek sorozata következett.

 Kozelitó Tél – Kopa Kőbánya 2–4

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Szántai, Tinkó, Hlavacska T.

csere: Nyitrai, Vaderna

gól: Hlavacska T. 2