Már bocsánat!

A bajnokság lebonyolításának szeszélyéből adódóan az élcsapatok azt számolgatják, hogy talán jobban megérné harmadiknak lenni, mint elsőnek, vagy másodiknak, hiszen az első helyezett két fordulót pihen, a második pedig az egyenes kieséses szakaszban vélhetően nehezebb ellenfelet fog kapni a többieknél. Az elmúlt fordulók alapján úgy tűnt, hogy mi fogunk harmadiknak beérkezni, ám ma borult a papírforma, a második helyen álló csapat kétgólos vezetésről végül mégis leadott két pontot, mi pedig azzal léptünk pályára, hogy győzelmünk esetén az ezüst lesz a mi színünk.

A pálya ura: H. A.

Jól éppenséggel nem kezdtünk, idő kellett ahhoz, hogy kibontakozzék fölényünk, és ahhoz meg főleg, hogy a fölény az eredményben is megmutatkozzék. Az első félidőben még Fehérnek is többször észnél kellett lennie, és egyre nagyobb labdabirtoklási arányunk ellenére az első félidő közepéig kellett várnunk ahhoz, hogy Hlavacska Tamás először beköszönjön.
Körülbelül a vezetés megszerzésétől aztán felbillent a pálya, és harminc percen át szinte percenként alakítottuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket gyakran akár 3-1-es felállással is, de az ellenfél ragyogóan védő kapusa és valami egészen elképesztően gyenge helyzetkihasználás sokáig megakadályozott bennünket a további találatok bevitelében. A szokásos 2-2-es felállás helyett most leginkább 1-3-ban mentünk, megtehettük, mert bármilyen ívelés érkezett hatosunk környékére, azt Tinkó kimagaslóan jó arányban hatástalanította, így a többiek annál kevesebb kötöttséggel mehettek előre.
Nem lenézve az ellenfelet, elég valószínűtlennek tűnt, hogy félidőre még csak egygólos előnnyel mentünk, és utólag arra jutottunk, hogy ha videóztunk volna, úgynevezett kabaréba illő jelenetek lettek volna arról, hogy mit hagytunk ki akár félig üres kapura, akár két csatárunk csak a kapussal szemben...

Tamás ezen lövését védte a kapus

A második félidő második felében aztán egy-két dolog végre beakadt, Hlavacska Tamás egy sokadszorra visszapattanó labdát gyömöszölt be, de Palágyi és az utolsó percben Hlavacska András is betalált.

Itt Tinkót figyelhetjük működés közben

Összességében tehát 5-0 lett, Fehér nyilván megirigyelte Tinkó babérjait, és gyorsan ő is lehozott egy meccset kapott gól nélkül. Az eredmény úgy néz ki, mintha az ellenfél ki nem állásáért kaptuk volna, de nem erről van szó, ők becsülettel küzdöttek, mi pedig alaposan megizzadtunk. Ezzel kiérdemeltük az alapszakasz második helyét, és a személyi összeférhetetlenségekkel is terhelt nehezebb ágat a kuparendszerű rájátszásban.
Kozelito Tél - Szlambdória 5-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi, Hlavacska A.

Tiszta lepedő

Kicsit felborult a keretünk legutóbbhoz képest, az összes bevethető kapusunk nyelvvizsgázott, ráadásul még az ifjabbik Hlavacska is csatlakozott hozzájuk, szerencsére Kapitány pont ráért arra hogy idén először szerepeljen közöttünk. A kaput Tinkó vállalta el, és ha ennyi rendkívüli intézkedés még nem lett volna elég, a sárga mezt is kékre kellett cserélnünk.
De még ennyi sem volt elég, mert Tóth késve csatlakozott, az első tíz percet csere nélkül, aggodalmak között játszottuk. Persze komoly aggodalmakra nem volt okunk, mert addigra Palágyi és Hlavacska Tamás góljaival már kettővel mentünk.
A meleg is egy kicsit megnyomta a fiúkat, a letámadós taktika is pluszterhelést jelentett, ennek tudható be, hogy mozgásunk nem volt annyira fürge, és nem segítette annyira a passzos játékunkat mint magunktól megszoktuk. Az sem jött ki jól, hogy a két standard kezdőhátvédünk közül az egyik nem jelent meg, a másik a kapuskesztyűt választotta. Így védekezésünkben a személyi erők kiválósága mellett mindig volt egy cseppnyi esetlegesség, és bizony az is előfordult, hogy páran a támadók közül fentmaradtak. A hibákra az egyetlen mentség, hogy most ennyi is elég volt, elöl sem ment ugyan rendben minden, sok volt az elfuserált akció, de így is rúgtunk pár gólt, illetve végül hátul is vagy elég volt az az egy ember aki biztosított, vagy ellenfeleink nélkülünk is elszórták a labdát.
Az kétségtelenül látszik, hogy Hlavacska Tamás megtalálta a góllövő cipőjét. A csapat második gólját tíz méterről a kapufáról pattintotta be, nem sokkal később még messzebbről szinte szétforgácsolta a keresztlécet, és még a félidőt jelző sípszó előtt még egyszer beköszönt.
A második félidőben egyre jobban kijött hogy nekünk van cserénk, jobban bírtuk az iramot, a védekezéssel meg nem törődtünk annyit, mint máskor, ami volt azt az utolsó védő vagy Tinkó megoldotta, a többiek inkább az újabb és újabb gólok megszerzésére koncentráltak. Nem is sikertelenül. Hlavacska Tamás újabb két gólt és újabb egy csattanós kapufát jegyezhetett fel, Kapitány is betalált, és örömmel nyugtázhatta, hogy tavalyról még emlékszik rá a bölcsészliga közönsége. A meccs Puskás-díját pedig Tóth kapta meg, aki egy teljesen kijátszott akció végén a hatosról állítólag még passzolni akart, ám a labda szép magas ívben és jó lassan az üresen maradt kapuba szállt.
Összesen hétig jutottunk, illetve a saját kapunk érintetlenségét is sikerült megőrizünk, ezzel megszereztük az első "cleen sheet"-et ebben a bajnokságban. Különösebben jól éppenséggel nem játszottunk, de most ez is elég volt.
Kozelito Tél - Kofola 7-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tóth
   gól: Hlavacska T. 4, Palágyi, Kapitány, Tóth

Az apróbetűs rész

Nem győzzük eléggé méltatni azon labdarúgóink érdemeit és erőfeszítéseit, akik megjelennek a meccseken, hiszen ki másfél órát utazik oda és ugyanennyit vissza azért a pár labdaérintésért, más műszakot cserél a munkahelyén, megint más pedig a meccsekhez szabja hazautazási időpontjait. Sajnos azonban olyan is adódik, hogy mindez nem elég. Most valahogy kicsit álmosnak tűnt a társaság, mintha vér helyett ezúttal tejet reggeliztünk volna, és elégnek éreztük volna, ha magunk helyett a mezeket kitesszük a pályára. Persze lehet, hogy csak a napsütés, és a szabad ég alatti játék zavart meg minket.
Mindenesetre az első percektől kezdve pontatlanul és ennek köszönhetően alárendelt szerepben játszottunk, és a félidő felére kétgólos hátránya kerültünk, ahogy mondani szokás, két elkerülhető góllal. A másodiknál ráadásul saját szögletünk után rohant le minket az ellenfél, kinézetre körülbelül úgy, ahogy tegnap az Újpest-Fradi meccs döntő gólja megszületett; szóval nem elég, hogy eltékozoltuk a helyzetet, még a védelmünk sem volt a helyén.
Kevés helyzetünk egyikét Hlavacska Tamás távolról a jobb alsó sarokba lőtte, amivel faragtunk a hátrányból, az ellenfél meg minket faragott, sebaj, Csankjancsi is megmondta a nyócegy szünetében, hogy fel kell állni és dolgozni kell tovább, mi is hasonlóval próbálkoztunk, csak sajnos az eredmény is kezdett hasonló lenni.
Igazából se elöl, se hátul nem sikerült semmi, még azt se mondhatjuk, hogy az ellenféllel nem tudtuk tartani a lépést, mert csúcsformában fel sem merülhetett volna, hogy ne nyerjünk. De támadásaink ezúttal nem tudtak mit kezdeni a felállt védelemmel, kreativitásunk és futómennyiségünk elmaradt a szokásostól, hátul pedig sorozatban mindenhonnan elkéstünk, olyan hibákat vétettünk, amelyekről már rég azt hittük, hogy meghaladtuk. A harmadik és negyedik gólt szögletek után bántóan üresen maradt csatárok lőtték be, ötödjére pedig ismét lekontráztak minket.
Elöl ami kevés babér termett, az a második félidőben Palágyi nevéhez köthető, lőtt egy kapufát átlövésből, illetve egy kipattanó labdát sikerült betessékelnie a kapuba, az viszont sajnálatos, hogy ennél sokkal többet a csapat sem tud felmutatni.
Jellemző volt, hogy odalépegetnek egymásnak a csapatok, ennek többnyire mi voltunk a szenvedő alanyai, bár a végére mi is eljutottunk négy faltig. Azonban hosszú fennállásunk során most először esett meg, hogy egy félidő alatt elkövessék ellenünk a hatodik szabálytalanságot is. Ennek okán nem sokkal a vége előtt tízmétereshez jutottunk, azonban a külön ezért becserélt Hlavacska András a kapu fölé durrantott. A kihagyott kisbüntető tulajdonképpen az egész meccs metaforája is lehetne...
Azért bízunk benne, hogy a jövőben még leszünk ennél jobbak is.
Kozelito Tél- KRE-Főnixek 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T., Palágyi