Nem győzzük eléggé méltatni azon labdarúgóink érdemeit és erőfeszítéseit, akik megjelennek a meccseken, hiszen ki másfél órát utazik oda és ugyanennyit vissza azért a pár labdaérintésért, más műszakot cserél a munkahelyén, megint más pedig a meccsekhez szabja hazautazási időpontjait. Sajnos azonban olyan is adódik, hogy mindez nem elég. Most valahogy kicsit álmosnak tűnt a társaság, mintha vér helyett ezúttal tejet reggeliztünk volna, és elégnek éreztük volna, ha magunk helyett a mezeket kitesszük a pályára. Persze lehet, hogy csak a napsütés, és a szabad ég alatti játék zavart meg minket.
Mindenesetre az első percektől kezdve pontatlanul és ennek köszönhetően alárendelt szerepben játszottunk, és a félidő felére kétgólos hátránya kerültünk, ahogy mondani szokás, két elkerülhető góllal. A másodiknál ráadásul saját szögletünk után rohant le minket az ellenfél, kinézetre körülbelül úgy, ahogy tegnap az Újpest-Fradi meccs döntő gólja megszületett; szóval nem elég, hogy eltékozoltuk a helyzetet, még a védelmünk sem volt a helyén.
Kevés helyzetünk egyikét Hlavacska Tamás távolról a jobb alsó sarokba lőtte, amivel faragtunk a hátrányból, az ellenfél meg minket faragott, sebaj, Csankjancsi is megmondta a nyócegy szünetében, hogy fel kell állni és dolgozni kell tovább, mi is hasonlóval próbálkoztunk, csak sajnos az eredmény is kezdett hasonló lenni.
Igazából se elöl, se hátul nem sikerült semmi, még azt se mondhatjuk, hogy az ellenféllel nem tudtuk tartani a lépést, mert csúcsformában fel sem merülhetett volna, hogy ne nyerjünk. De támadásaink ezúttal nem tudtak mit kezdeni a felállt védelemmel, kreativitásunk és futómennyiségünk elmaradt a szokásostól, hátul pedig sorozatban mindenhonnan elkéstünk, olyan hibákat vétettünk, amelyekről már rég azt hittük, hogy meghaladtuk. A harmadik és negyedik gólt szögletek után bántóan üresen maradt csatárok lőtték be, ötödjére pedig ismét lekontráztak minket.
Elöl ami kevés babér termett, az a második félidőben Palágyi nevéhez köthető, lőtt egy kapufát átlövésből, illetve egy kipattanó labdát sikerült betessékelnie a kapuba, az viszont sajnálatos, hogy ennél sokkal többet a csapat sem tud felmutatni.
Jellemző volt, hogy odalépegetnek egymásnak a csapatok, ennek többnyire mi voltunk a szenvedő alanyai, bár a végére mi is eljutottunk négy faltig. Azonban hosszú fennállásunk során most először esett meg, hogy egy félidő alatt elkövessék ellenünk a hatodik szabálytalanságot is. Ennek okán nem sokkal a vége előtt tízmétereshez jutottunk, azonban a külön ezért becserélt Hlavacska András a kapu fölé durrantott. A kihagyott kisbüntető tulajdonképpen az egész meccs metaforája is lehetne...
Azért bízunk benne, hogy a jövőben még leszünk ennél jobbak is.
Kozelito Tél- KRE-Főnixek 2-5
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska T., Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése