A dolgok rendeződnek

A bajnokság végének közeledtével egyre nő a tét, fiaink most például az elődöntőben vehettek részt, és előzetesen elárulhatjuk, hogy a következő héten még nagyobb meccsük lesz, túl azon persze hogy a múlt heti negyeddöntő sem volt semmi.
A keretösszeállítás során kiderült, hogy az egy napon elintézendő két meccs közül az elsőn rendes keretünkkel leszünk, ám a másodikon felborul a rend, ezért célszerű lenne az elsőt rendesen meghajtani, és lehetőleg előnybe kerülni, hogy a visszavágón egy iksz körüli eredménnyek bebiztosíthassuk a továbbjutást.

Fehér véd, amin Kapitány láthatólag nagyon meglepődik

Ami a fogadkozást illeti, nem volt alaptalan, mert látszott, hogy erős mentális állapotban van a csapat. Az elején persze kóstolgatással kezdődött az összecsapás, de amint a kötelező köröket lefutottuk, Hlavacska Tamás egy átvétel után a hálóba lőtte Kapitány passzát, és előnyben is voltunk. Alig pár perccel később a legszebb napjait idézően küzdő Palágyi ugratta ki középen Hlavacska Andrást, aki amúgy Petykó módra kétkapufás gólt szerzett. Ezket azért érdemes kiemelni, mert jubileumi találatok voltak, Tamás 150., András 100. gólját szerezte a csapat színeiben.
A gólok mellett a csapatmunkát és a rendkívül fegyelmezett védekezést kell kiemelni. Az ellenfél ragyogó támadási potenciálja ellenére alig-lig jutott el lövésig, a távoli ágyúzások pedig elkerülték a kapunkat.
Félidőben nagyon fogadkoztunk, hogy csak így tovább, poénból elhangzott az is, hogy a második félidőben is rúgunk kettőt, és akkor már jók is vagyunk. De a lényeg az, hogy folytattuk a jó játékot, és uraltuk a pályát- Szokásunk szerint a helyzetkihasználás elmaradt a maximálistól, kimaradt néhány olyan helyzet, amit bizony illett volna belőni, de ez egyben a mezőnymunka dícsérete is, hogy sikerült nagy helyzeteket kialakítanunk.
Aztán összejött az a bizonyos két gól is, a félidő második felében, mindkétszer Kapitány főszereplésével. Először saját térfelünk bal oldaláról indulva ment el mindenki mellett, és lőtte ki a hosszú alsót, majd az ellendél térfelének közepén csapott le egy elhagyott labdára, eltolta a kapus mellett, középre adása után pedig Hlavacska Tamásnak arra is volt ideje, hogy labdaátvétel után még megnézze, merre is van az üres kapu, mielőtt begurította volna.
Összességében tehát minden elvárást felülmúlva nagyon okos, nagyon összeszedett játékkal behúztuk a győzelmet, és mellé egy olyan gólarányt, ami szinte biztossá tette a továbbjutást.
A két meccs közti szünetben Fehér és Tinkó félmagasan el, helyettük Porkoláb érkezett, kicsit tartalékosabbak lettünk tehát. De bíztunk magunkban, úgy vettük észre, hogy az ellenfélnél elkezdett válságos lenni a hangulat a vereség után, arra jutottunk, tehát hogy ha a rendkívül erős kezdőcsapat tudja folytatni azt a szervezett játékot, amit az első meccsen láthatjuk, akkor tíz-tizenöt perc eredményes bekkelés, vagy esetleg ha újabb gólt szereznénk kontrából, az végleg eldöntené a két csapat közti mentális hadviselést, és akár még gálameccs is lehetne a vége. Bé variáns, ha kapunk egy-két gólt attól az ellenfél nyilván vérszemet kapna, és nagyon kemény lehetne a vége, erre azt találtuk ki, hogy akkor majd a sztratoszféra és a troposzféra határára rugdossuk a labdákat el (az hozzávetőleg tízezer méteres magasságot jelent). Nem így lett, de ettől nem lettünk férfiasabbak.
Az első tíz percre még mondhatjuk, hogy elment, mert ha nem is mi birtokoltuk a labdát, legalább sikerült úgy megszállni a saját kilencesünket, hogy ne kapjunk gólokat. Aztán negyed óra játék után kaptunk egy gólt, valami bohózatba illőt, közvetlen közelről bekotorva. Innentől kezdve a játékunk színvonala valami elképesztően leromlott, és sajnos úgy is maradt a meccs végéig.

A középpontban Palágyi és Nobilis küzdelme

Ekkora szintű teljesítmény változást még egyik hónapról a másikra is nehéz lenne elképzelni, nemhogy egyik meccsről a másikra, mindössze 45 perc szünettel. Amikor a második félidő közepén átlövésből beszedtük a második gólt, éreztük, hogy itt bizony nagyon nagy a baj, és valamit sürgősen újítani kéne. Hogy az emberfogás mitől nem sikerült, és miért szaporodtak el a pontatlan passzok és egyéb rossz döntések, azt se nem értjük, de büszkék sem vagyunk rá, illetve arra is keressük a választ, hogy mégis miért tudott az ellenfél sorozatosan létszámfölényes helyzeteket kialakítani, ha egyszer az eredmény még mindig nekünk kedvezett, ergó ha négyen beállunk a hatosra bekkelni, nekünk még az is jó lett volna.
Kevés örömünk egyike, hogy Hlavacska Tamás sok közül egy ziccert azért bevert, összetettben tehát egy ideig megint három góllal mentünk, na de nem sokáig, mert a hátralevő kevés időben is képesek voltunk még két gólt kapni. Nagyon szoros volt a vége, ha még egyet kapunk, akkor már büntetők következtek volna, de ezt valahogy el tudtuk kerülni. A végén tehét 4-1-es verséggel 5-4-es összesítettbeli győzelemmel, egyáltalán nem simán, de mégis bejutottunk a döntőbe.
Talán nem kell külön mondanunk, hogy a jövő heti, Kedd Este elleni döntő fennállásunk eddigi legnagyobb sikerét hozhatja el.

Kozelito Tél - Hajcsatok 4-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A., Kapitány

Kozelito Tél - Hajcsatok 1-4
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi
   gól: Hlavacska T.