Tűzött a nap aznap Budapesten. (Azok a júniusi maradéknapok) Mi meg a Bandó elleni visszavágóra készültünk. Ez a kora délutáni időpont és a gumireszelék miatt fekete pálya nem túl focistabarát, annyira meleg volt a talaj, hogy a sportcipő talpát simán átégette, és akkor már a felsőbb rétegekbe is sugározta a hőt annyira, hogy futás nélkül is seggig leizzadt mindenki aki a pályára ment. És ezen még focizni kellett volna.
A keret majdnem a szokásos volt, Tóth helyén ezúttal Kapitánnyal, aki a meccs komolyságát átérezve nedves turbánt kötött a fejére.
A kezdés éppen nem olyan volt, amilyenre terveztük, a második passzból már sikerült eladni a labdát, amit az ellenfél három másodperc múlva átívelt a mi térfelünkre. A védőnk és a kapusunk valószínűleg egymásra várt, de a labdára nem mozdult senki, a csatár meg nem várt senkire, és a hálónkba lőtt. A 3-2-es első meccs után tehát máris egálra álltunk.
Mit lehetett tenni, küzdöttünk-hajtottunk, kidolgoztunk néhány helyzetet, amiket sorban kihagytunk. A legnagyobb az volt, amikor Hlavacska Tamás kényszerítőzött Palágyival, ziccerben is találta magát, de még egyel tovább tette, ahol Tinkó érkezett, de nem pont a lábára érkezett a labda így egy kapufát tudtunk összehozni a dologból.
Sokadik próbára aztán mégis összejött az egyenlítés: Kapitány kissé nehezen értelmezhető ívelésére Görög és Hlavacska Tamás együtt érkezett, és nem tudták egymást annyira zavarni, hogy utóbbi játékos egy átvétel és egy csel után be ne vegye a kapu rövid sarkát.
A félidőt 1-1-el fogadtuk, és szaporán fogadkoztunk, hogy jobbak leszünk, és megnyerjük. Sajnos azonban továbbra is magas, sőt egyre fokozódó hibaszázalékkal játszottunk. Támadásban ez pár helyzet, köztük egy ketten-csak-a-kapussal-szemben ziccer elpuskázásával jártak. Védekezésben pedig meg se közelítettük a múlt héten hozott szintet, nagyon csúnya csapatszintű helyezkedési hibák után öt percen belül két gólt kaptunk, és ezzel tíz perccel a vége előtt kiesésre álltunk.
Szerencsére tudtunk újítani. Hlavacska Tamás öccsével való kényszerítőzés után ugyanúgy köszönt be, mint legszebb napjaiban. Ezzel tizenegyespárbajra állt az összetett, és úgy is maradt vagy öt percig, mire a pártatlan nézők már el is kezdték kérdezgetni, hogy kik lennének a rúgó játékosaink, de inkább lerendeztük még a rendes játékidőben. Gyors kontrák után Kapitány és ismét Hlavacska Tamás is betalált, a végén 4-3-ra nyertünk.
Nem mondhatjuk tehát, hogy izgalmak nélkül, de végül teljesen megérdemelten és kettős győzelemmel jutottunk túl egy korábbi A-ligás csapaton. Ezzel egyrészt bejutottunk az elődöntőbe, másrészt ha hihetők azok a pletykák, hogy jövőre 4-6 csapat megy fel az A-ligába, akkor finoman jeleztük mindenki számára, hogy mi is méltók lennénk rá.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 4-3
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska T. 3, Kapitány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése