Felsőház!

Egyszer ennek a szép napnak is el kellett jönnie. Aranylábú a fiaink a Polszkit fogadták az alapszakaz utolsó előtti fordulójában, azon a meccsen, amelyen gyakorlatilag el kellett dőlnie, hogy kié lesz az utolsó kiadó felsőházi hely. Nekünk némileg keresztbeszerveződött az ELTE BTK futsalválogatottjának meccse, ahol három labdarúgónk képviseltette magát, Hlavacska A. és Palágyi a karos válogatottat elhagyva jöttek a meccsünkre, Porkoláb M. a kar jó hírének megmentése érdekében feláldozta magát. Szóvá tettük, hogy azon az egy meccsen, ami számít a sszezonban, pont azon kell ilyen akadályokkal szembesülnünk. Amikor az előző szezon gólkirálya a kezdés előtt két perccel megjelent piros mezben a pályánál, akkor már tényleg elkezdtük magunkat rosszul érezni. De erre végül kevesebb okunk lett, mert a szezonban először szereplő Szőllőssyvel együtt egy egész cserénk volt, pontosan egyel több, mint az ellenfélnek.
A meccsről nincs mit írni. Futós meccsre számítottunk, az is volt, szerencsére bírtuk az iramot. Szerencsére mi lőttük az első gólt, Hlavacska Tamás futott el a jobb szélen, beadása kissé testvére mögé érkezett, de András mégis vissza tudott lépni, és gólt szerzett. Nem sokkal később fordított felállásban újabb gólt szedtek össze a Hlavacska-testvérek, ezúttal András volt az előkészítő, és Tamás a befejező egy pontos hosszúsarkos lövéssel. A félidő bő felénél tehát már kettővel mentünk, és ez jó.
A meccs képe nem azt sugallta, hogy leállhatnánk, heyzet itt és helyzet ott volt az általános képlet, nálunk szerencsére mindig volt egy védő vagy egy kapuvédő, aki bele tudott érni a lövésbe. A legmelegebb helyzet egy szépen kijátszott szabadrúgás-kombináció után adódott, tiszta ziccerből kapufát lőtt a csatár, a lepattanóra a világ végéről ért oda Palágyi, amikor már mindenki gólnak hitte. De nekünk sem kell szégyenkeznünk, sok okos akcióval sok szép helyzetet alakítottunk ki, Hlavacska Tamás elfutásból lőhetett kétszer, mégis a legnagyobb helyzet az volt amikor gyönyörű passzokkal felépített akció végén Szőllőssy már csak a kapussal állt szemben, mégis inkább passzolt a hatos túloldalán érkező csapattársai felé, akik viszont pont nem érték el.
A második félidőben az ellenfél már cserélgette a kapusposztot, hogy így juttasson pihenőt a fáradt mezőnyjátékosoknak, szó mi szó, mi is kapkodtunk oxigénért, de úgy tűnt, az iram nem hagyott alább. Talán mondhatjuk, hogy semleges nézők számára élvezetes meccset játszottunk, sok akcióval, sok helyzettel, persze mi elfogultak vagyunk, semleges néző meg Herbály dr. volt, tőle lehet megkérdezni.
Aztán növeltük előnyünket, a Hlavacskák hozták össze a harmadik gólt szögletből, utána pedig az egész félidőben parádés labdákat osztogató Szőllőssynek jött össze a gólpassz, illetve Palágyi tett róla, hogy a jó passzból gólpassz legyen. Görög meg szórakozottan osztogatta  a kötényeket a saját hatosunkon, de ezt csak azért írjuk le, hogy minden mezőnyjátékos neve szerepeljen ebben a bekezdésben.
Nem volt egyoldalú a második félidő sem, többször kellett aggódnunk, többször volt vészhelyzet, de valahogy mindig elkerültük a gólt. Tinkónak ebben a bajnokságban először maradt tiszta a lepedő. Csemege a statisztikusoknak, hogy ötödik egymás elleni meccsünkön először vertük meg a Polszkit, a mumus-szerepre tehát mostantól alkalmatlanok, de ezt hagyjuk, ennél fontosabb, hogy a a mai eredményeknek köszönhetően, az alapszakasz vége előtt egy fordulóval matematikailag már biztos a helyünk a felsőházban. A kiesés elkerülése érdekében folytatott harcunkban ez nagy eredmény, hiszen így a hátralevő mérkőzéseken már nyugodtan, a kiesés réme nélkül játszhatunk. Illetve az alapszakasz utolsó fordulójában is "örömfocit" rendezhetünk. Egyébként muszáj leszögezni, hogy a ma mutatott okos, fegyelmezett, kreatív játék alapján tökéletesen megérdemeljük a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Palágyi