Ez a nap más mint a többi

Az élet kegyetlenségéből adódóan kevés híján ott folytattuk, ahol tavasszal abbahagytuk. Nagy fogadkozások után ugyanis ismét csere nélkül voltunk meg, éppenhogy valahogy, a tavalyi keménymagból, de az sem teljesen. A meccs is ilyen volt, neve szerint derbi, de az ellenfél teljesen kicserélődött, a kapuson kívül senkit nem ismertünk.
Indulhatott volna jól is, mezőnyben nem annyira voltunk szarok, aztán mégse lett jó. Valami átlövés beakadt a kapunkba kb. öt perc alatt máris hátrányban voltunk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, nevezzük közepesnek a csapat labdabirtoklásban nyújtott teljesítményét, meg a futómennyiséget is. Utóbbira persze részben mentség a csere nélküli állapot.
Hanem még az első félidő végén szögletből helyezkedésünk csődjeként gólt kaptunk, szögletből, hatoson belülről, legalább három játékosunk közeléből.
A félidei 0-2-es állás tehát sok reménnyel nem kecsegtetett, főleg hogy ilyenkor még el is szoktunk fáradni. Hanem miután az első néhány percet túléltük valahogy, megérkezett Nagy, egyik új igazolásunk, aki pontos akart volna lenni, viszont nem lévén rutinja, félreértette, hogy hol van a meccs. Na de ha már itt volt, akkor gyorsan feljött és új lendületet hozott a csapatjátékba, aminek valamelyes eredménye is lett pl. veszélyesség terén.
Mindjárt lőttünk is egy gólt, Palágyi révén, Palágyi úgyis az első gólok mestere, aki általában minden meccsen pontosan egy gólt lő, hát most is megtette, balszélen kísérte a támadást, a középen érkezőkön túlcsorgott a labda, ő meg szélről visszalőtte a megüresedő kapuba.
Ezután ismét kaptunk egy gólt, de már megéreztük a vér ízét... Nagy kapott kiugratást, a hatoson éppen egy érintésre volt ideje, de ez elég volt, hogy a kivetődő kapus alatt elgurítsa a labdát, ami gyök kettő mínusz egy kilométer per órás sebességgel éppen elgurult a hálóig. Nem sokkal később ugyanő lőtt közelről de kifacsart helyzetből kapufát, a kifelé pattanó labdát viszont a hátvéd a gólvonalon túlra sodorta. Ezt öngólnak is hívhatnák, de némi jóindulattal és a támadójáték pozitív diszkriminációjával adjuk Nagynak, aki így bemutatkozó meccsén negyed óra alatt duplázott.
A végén a győzelem is majdnem meglett, tanárian kijátszott akció végén Porkoláb passza után Hlavacska (akinek többé nem kell a keresztnevét megjelölni a cikkben) lőhetett, ám fölé ment. Sebaj, olyan nincs, hogy minden helyzet bemenjen. Azt is meg kell említeni, hogy a második félidőben igen sok meleg helyzet volt a mi kapunk előtt, a kapufának és Tinkónak elég sokat köszönhetünk, volt legalább 2-3 olyan eset, amikor a szerencsével semmi esetre sem perelhettünk volna, ha gólt kapunk.
Meg kell említeni, hogy egészen borzalmas passzolási hatékonysággal dolgoztunk, még amúgy technikás játékosaink is. Ez szintén a tavaszi botrányos szereplést idézi, és valamilyen módon javítani kell rajta.
A döntetlent kétféleképpen lehet értékelni, de legyünk optimisták. Emlegessük fel például azt, hogy most egyetlen meccsen szereztünk annyi pontot, mint tavasszak tízen.
A héten sokadik próbára sikerült elérni Hlavacska Tamást, aki bejelentette, hogy tényleg visszavonul, és legfeljebb vész-vész-tartalékként számoljunk vele. Komoly érvágás ez, mióta állandó csapattag, mindig ő volt a gólkirály, visszavonulásakor egészen pontosan 150 meccsen egészen pontosan 200 gól áll neve mellet az örökstatisztikában. Talán jelzésértékű, hogy mezét Nagy Dani örökölte...
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Nagy 2, Palágyi

Huuúuúúúuuúúúúuuú

Ez a nap is eljött :)
Megjelent a Bölécsz Bajnokság A ligájának sorsolása 2016 őszére, és ebben ismét, ahogy a rend kívánja, ott láthatjuk a Kozelito Tél nevét. Illetve nem azt, hanem valami Közelítőt, akik még mindig nem mi vagyunk, de legalább hasonlít.

Időközben volt egy második edzőmeccsünk is, de azt sem tekintjük hivatalos meccsnek, így csak mint tapasztalatról beszélünk, hát valamennyit azzal is ment előre a játékunk.
A kapubeli váltásról már volt szó. Mezőnyjátékosaink közül Hlavacska Tamás köddé vált, semmit nem lehet róla tudni, igazából létezéséről sem. Reméljük, még életben van. A szapora próbajátékosaink közül Makai Máté, Nagy Dániel és Purosz Leonidasz kapott szerződést. Előbbi játékost a bölcsészliga rajongói az Erika kedvenceiből ismerhetik, illetve védelmünket erősítheti; utóbbi két játékos direktben az íróválogatottból érkezett, feladatuk pedig a gólszerzés lesz.
Sok jót várunk a szzontól, persze rengeteg kérdés van, de ha sikerül tisztes létszámban eljárogatni meccsekre könnyen történetünk legjobb helyezését érhetjük el.

Apa, kezdődik!

Tudta? Pár héten belül elindul az idei Bölcsész Bajnokság.
Erre a mai napon szeretett csapatunk is megkezdte a felkészülést. Az edzőmeccs lerendezését Tinkónak köszönhetjük, helyszínnel, csapatösszehívással, ellenféllel. A meccset nem tekintjük hivatalos meccsnek, így az eredményt sem számoltuk. Legyen elég annyi, hogy most még tét nélkül jöhettek ki azok a hibák, amelyek a szezonban már vérrel és szenvedéssel járnának.
Jobban izgulunk a keretünk miatt. Mint az közismert, tavaly is gyakran létszámgondokkal küzdöttünk, ahhoz képest első számú kapusunk külföldön lesz, illetve meg nem erősített hírek szerint egyik meghatározó mezőnyjátékosunk is a visszavonulást fontolgatja. Égető lenne tehát legalább három stabil játékost leigazolni, ami annál nehezebb, mert a futballszakmai követelmények mellett a csapat speciális irodalmas profiljába is ajánlott beleilleni.
A kapusposztot Fehér visszaérkezéséig Tóth Márton fogja szapora röpködéssel biztosítani. A mezőnyjátékosok igazolásáról most még korai lenne írni; de a mai meccsen is volt próbajátékosunk. Figyelem, próbajátékos nem azonos azzal, aki létszámkiegészítőként csak a mai meccsre jött.