További kegyetlenségek

Az a csoda is megeshet egyszer, hogy többen vagyunk a meccsen, mint előzetesen reméltük. A csoda Porkolábnak köszönhető, aki Erdei Gergőt az utolsó pillanatokban beszerevezte, így most az ideálisnak tekintett két cserével állhattunk fel.
Játékunk az első percekben olyan sokat ígérő volt, lehetett volna belőle akármi. Az első gólt sajnos mi kaptuk be, sorozatos felelőtlenségek után. De ezt hamarosan kiegyenlítettük, amikor Palágyi zseniális keresztpasszát Tinkó pofozta be a kapuba. Még az első félidőben következett egy gyors gólváltás, nálunk Porkoláb és Purosz játszották ki üres kapuig a helyzetet, melyet aztén előbbi játékos értékesített. De ha azt hittük, ezzel vége a félidőnek, nem volt igazunk, mert kaptunk még egy gólt, elég balszerencsésen, a kapu előtt ácsorgó csatárról gyakorlatilag bepattant a rálőtt labda.
De ha eddig kétszer sikerült egyenlíteni, akkor majd harmadjára is - gondolhattuk. A következő gólt azonban mi kaptuk, súlyos hibából, a hatosunkon elvétett rövid felszabadítás után.
Most lelőjük a poént, hogy az eredmény már nem változott. Pedig megvoltak a lehetőségek, igazából mindkét oldalon. Mondjuk úgy, hogy játékosaink támadni elég jól tudtak, védekezni kevésbé. A meccs után több játékosunk azt nyilatkozta, hogy neki volt legalább három nagy helyzete, amit be kellett volna lőni, Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza is volt.
Hogy valami pozitívat is írjunk, délután a magyarszak hallgatói válogatottja hátrányból felállva 2-1-re megverte a tanári csapatot. Az egyenlítő gólt csapatunk játékosa, Purosz Leonidasz szerezte.
Kozelito Tél - In-Team 2-4
   kapu: Tóth M.
   mezőny:Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó, Porkoláb

Ilyenünk még nem volt

Gondoltuk, a Torpedo ellen olyan eredményt érünk el, amilyet ebben a szezonban még nem. Ez megfelelőnek is látszott, mert olyan összeállításban kellett pályára lépnünk, amilyenben még soha, és emberi számítás szerint a jövőben sem soha. Kellemes meglepetés viszont, hogy a péntek esti számításhoz képest midössze egyel voltunk kevesebben.
A meccs a mi fölényünkkel kezdődött, az első öt percben két vagy három ziccerünk volt, sajnos a kapus mindegyiket kiszedte. A továbbiakban, mondjuk úgy, már kevésbé volt egyértelmű a fölényünk. Fogjuk az összeszokatalanságra, de a csapatjátékunk nem volt annyira olajozott és kreatív, mint ahogy az egy listavezetőtől elvárható. Még ennél is nagyobb baj, hogy a félidő végefelé gólt kaptunk, igen szerencsétlenül, oldalrúgás után a labda kétszer jött vissza a blokkról, harmadikra valahogy a lábak alatt sunyin begurult a kapunkba.
A második félidőben futnunk kellett az eredmény után, vagy futnunk kellett volna, az átállás védekezés és támadás között általában lassabban ment a kelleténél, így gyakorlatilag végig létszámhátrányban voltunk. Azért volt néhány helyzetünk, a gólhoz legközelebb talán akkor jártunk, amikor Tinkó beadássszerű lövése valakin megpattanva a gólvonal előtt pattogott végig, sajnos előtte és nem mögötte. A végén kinyíltunk, párszor lekontráztak minket, de legalább az újabb gólokat megúsztuk.
Mentségnek annyit mondhatunk, hogy ilyen eredményünk, tudniillik vereség még nem volt. Ja meg, hogy tessék még gyorsan, frissítés előt leszkrínsotolni a bajnokság honlapját, amíg még az áll ott, hogy a Kozelito Tél két pont előnnyel vezeti az A-ligát.
Kozelito Tél - Torpedo 0-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Purosz, Seltsam, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

kontraszt

Figyelmes szemlélők figyelmét nem kerülhette el hogy szeretett csapatunk a pályán sikert sikerre halmoz, és ennek bizony a tabellán is következményei lesznek. Az őszi szünetig lezajlott négy forduló után tíz ponttal és huszonkét rúgott góllal az A-liga legelső helyén találtuk magunkat.
Az élet továbbra is kegyetlen, amradék csapattagjainkra mindenesetre demoralizálóan hatott ahogy a meccs előtti tizenkét órában két fix játékos lemondta a szereplést, így hat helyett négyen jelentünk meg a pályánál. Vészmegoldásként a bajnokság vándormadarát, Studniczkit igazoltuk le, olyan alapon, hogy ha már valaha igazolt tag volt nálunk, akkor örökké az marad. És akkor elvileg voltunk öten meccsre készen.
Ahogy lenni szokott, a vészhelyzet megsokszorozta az erőinket, nagy küzdve és okosan játszottunk, általában egyáltalán nem látszott, hogy meg lennénk szorulva, vagy pl. csere hiányában elfogyna az erőnk.
Még az elején Palágyi meglőtte a szokásos meccsenkénti kapufáját, meg aztán a meccsenként szokásos gólját is, utóbbit Porkoláb előkészítése után a balszélről a rövid felsőbe. Nem sokkal később Studniczki és Palágyi játszottak össze zseniálisan, végül vendégjátékosunk lőtt a hálóba.
A meccs nagyobb részében a mezőnyjáték dominált, ami nekünk 2-0-s előnynél tökéletesen megfelelt. A kapunk ritkán forgott veszélyben, a támadások további erőltetésébe pedig nem akartunk különösebben sok energiát fektetni.
A második félidő közepén az ellenfél, ahogy szokta, felhozta kapusát is mezőnyjátékosnak, 5-en 4 ellen támadtak, és hamarosan rúgtak is egy gólt, de valahogy az átütő erőt mégsem éreztük, illetve védelmünk állta a sarat. Egy alkalommal megpróbáltuk az üres kapura ráívelni a labdát, nem lett azonban gólt. Mint ahogy nem lett gól abból az időntúli szabadrúgásból sem, amellyel ellenfelünk kísérletezett, és nagyon veszélyesen pattant meg.
Győzelmünkkel, na és a rivális botlásával immár pontelőnnyel vezetjük a tabellát.
Kozelito Tél - Black Ram 2-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Palágyi, Studniczki