Még egyszer lent

Újabb kegyetlenségekkel szembesültünk. Bár mezőnyben egész tűrhetően megvoltunk, kapusainkat mind nélkülözni kellett, vészmegoldásként Seltsamot állítottuk be a ketrecbe. Viszont olyan jók voltunk, hogy eszünkbe nem jutott volna, hogy akár pont nélkül maradhatnánk.
A meccs alaphangját az első félidő közepén, az első cserék lezajlása után Görög adta meg, aki Hlavacska nagyszerű passzát csak a kapussal szemben vehette át, és akkor már be is gurította. Mivel az utána következő percek rohamait sikerrel kivédekeztük, még az is felmerült, hogy akár ezzel az egy góllal nyerhetünk 1-0-ra. Persze ez távol állt a realitástól, többek között azért is, mert még a félidő vége előtt kaptunk is két gólt.
A második félidő első két perce pedig valahogy úgy zajlott, ahogy leghorrorisztikusabb álmainkban sem vártuk volna. Két perc alatt három gólt kaptunk, ezzel pedig a nagy félidei fogadkozás után el is vesztettük a meccset. Az okokat azóta vizsgáljuk. Nem elkerülhető tényező, hogy ellenfelünk nagyon okosan és gyorsan támadott le minket, a felfelé vezető passzsávokat lezárták, hátsó embereink így szorult helyzetbe kerültek. De persze mi is kétségtelenül sokkal többet tehettünk volna azért, hogy a csapatrészek ne kerüljenek ilyen távol egymástól, illetve hogy ne szórjunk el labdákat ilyen könnyen a saját térfelünkön.
5-1-nél inkább a kiütéses vereség tűnt valószínűnek. És ha még azt is leírjuk, hogy ártalmatlan helyzetben védőnk lába alatt átcsúszott egy passz, a mögötte álló csatár meg belőtte a hatodikat, akkor már elkezdenénk nézegetni a csillárt meg a lámpaoszlopot, hogy vajon melyikre akasszuk fel magunkat.
Na de azért szép dolgok is voltak, ha a vereséget már nem is tudtuk elkerülni, annak megalázó voltán faragtunk egy kicsit. A félidő közepén kontrából Purosz jutott helyzethez a jobb szélen, és valahogy átpasszírozta a labdát a kapuson. A meccs végén pedig Palágyi szerezte meg a szezon első fejesgólját, Purosz átívelése után.
Hát zárjuk így rövidre, eléggé kikaptunk, ennek leegyszerűsítve két okát látjuk, az egyik hogy az ellenfél jó volt, a másik, hogy mi meg nem voltunk jók. A felsőházi helyekért folyó küzdelemben nagy bajba kerültünk, a tavaszi első fordulóban a listavezető Bozsikot kellene megvernünk ahhoz hogy a top6-ba kerüljünk. Talán a téli szünetben sikerül rendet rakni a fejekben.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 3-7
   kapu: Seltsam
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Görög, Purosz, Palágyi

Hintapalinta

Egyszer fent, egyszer lent, mindhatnánk, és a Polszki elleni meccseink általában ilyenek, hol ez győz, hol az, és bizony gyakran igen nagy tétje van a dolognak. Most is azzal rémisztgettek minket egyesek, hogy ezen a meccsen dől el felsőházi tagságunk.
Porkoláb távolléte könnyen romba dönthette volna a csapatatot, de végül ez nem lett döntő szempont, mert létszámra és összességében futómennyiségre nem lehetett paansz.
Fegyelemzettségre talán igen. A meccs első felében történt még, hogy egy teljesen kiszámítható ívelésnél védőnk rosszul döntést hozott, így a csatár átvehette a labdát, aztán pedig bődületesen nagy felsősarkos gólt rúgott. Igazán nem kellett volna hátrányba kerülnünk, mert innentől nekünk kellett hajtanunk, kitámadununk, ami ugye sok rizikóval jár.
Alig valamivel később Palágyi és Purosz játszották ki sakk-mattig a helyzetet, azonban előbbi játékos a keresztlécre lőtt. És ez kábé a mottója is lehetett az egész meccsnek, mert labdabirtoklásban és helyzetek számában folyamatosan fölényben voltunk, szinte percenként helyzetbe került valaki, de vagy a kapust találtuk el, vagy ezrdemiliméterekkel a kapufa emllé lőttünk.
A második félidőben összejött az egyenlítés: Purosz lövése után a kipattanót Hlavacska verte be a kapuba. Ekkor egy pillanatra azt hittük, megvan a meccs, hiszen a játék képe alapján el kellett volna gázolnunk az ellenfelet. Erre az elbizakodottságra rögtön ráfizettünk, mert egy percen belül fennmaradtunk a túlsó térfélen, hátul pedig három a kettő ellen kijátszottak minket és gólt kaptunk. És ha még nem lett volna elég, pár perccel később egy szem csatár kicselezett mindenkit, aki szembe jött, és beverte a harmadik gólt.
Rendkívül frusztráló, hiszen a második félidőben a csere nélkül, fáradva küzdő ellenfél alig jött át a félpályán, és azt a kevés alkalmat nem tudtuk levédekezni... Illetve lehet szidni a védelmet, de az egész meccsen alig néhány helyzetet engedtünk, ami azért nem rossz teljesítmény. Tehát ha a két pályára lépő csapat közül legalább az egyiknek racionális tartományban mozgott volna a helyzetkihasználása, akkor simán nyerünk, és senki nem szidná a védekezésünket. Persze ilyenkor jön az, hogy a "ha" nem játszik, a helyzeteket meg be kell rúgni.
Azért összességében mégis úgy értékeljük, hogy egy nyerhető, nyerendő meccsen vertük meg magunkat, elsősorban a rossz helyzetkihasználással, és a sűrű mezőnyben nagyon fog hiányozni az a három pont ami ma elúszott.
Ja, Tinkó nevét külön leírjuk, hogy amikor rákeres magára, akkor találjon valamit.
Még egy nagyon nehéz meccs van hátra a téli szünet előtt, a Bandó ellen, hát ha igazán kemények vagyunk,a zon biztosítjuk be a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 1-3
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Hlavacska A.

A tékozló fiú hazatért

Sokmindent ki lehetne emelni a mai meccsből. Kezdjük talán ott hogy a tavalyi bajnok ellen játszottunk, az egyik mumusunkkal, akik ellen korábban csak akkor győztünk, amikor ők nem voltak meg létszámra.
A másik kiemelendő, hogy Hlavacska András hosszas távollét és sok tárgyalás után visszatért a csapatba, és mivel közben Erdei Gergő csapattagsága is kezd állandósulni, egész jónak számító két cserével voltunk meg.

A meccs eleje: gyakoroltatjuk a középkezdéseket ellenfelünkkel

A kezdés elég jól sikerült, a játékvezető még a stopperórát nyomogatta amikor Porkolábnak a szélről leadott lövése már a hálóba jutott. Alig két perccel később megint Porkoláb ment el a szélen, beadását a középen érkező Purosz lőtte a hálóba. Amikor a csapat eszének tekintett Hlavacska egyáltalán feljött a pályára akkor már 2-0 volt ide. De ez még nem volt elég! Még mindig a félidő elején jártunk amikor szöglet után sikerült megiramodnunk, és a kontra végén Palágyi megszerezte a harmadik gólunkat.
védekezésünk okos és fegyelmezett volt, tíz vagy tizenöt percet kellett várnunk arra, hog ellenfelünk gólhelyzetig eljusson. Feltűnő gyorsasági fölényben voltunk, ezt pedig akár versenyfutások akár megelőző szerelések terén tudtuk kamatoztatni. A félidő második felében volt helyzet itt is, ott is, sajnos egyszer kijátszottak minket és kaptunk egy gólt, de a félidőre így is 3-1-es vezetéssel vonultunk.
A második félidő, ahogy lenni szokott, izgalmasabb, eseménydúsabb játékot hozott. többek között azért is, mert ellenfelünk feltolta kapusát a mi térfelünkig, gyakorlatilag öt mezőnyjátékossal játszottak. Így védekelmünk állandó nyomás alatt állt; de összességében állta a sarat, kezés nagy helyzetet volt az ellenfélnek, mert okosan tolódtunk, illetve általában odaértünk, ahova kellett.
Jó, kaptunk két gólt, ez igaz, de mindkettőben erős a mázlifaktor - az egyik két méterrel ment volna mellé, de a mi játékosunk combjáról bepattant; a másik meg nem is tudjuk a lábak sűrű erdejében milyen úton jutott a gólvonal mögé.
Mindenesetre 3-0 után 3-3-ra álltunk, és a legtragikusabb forgatókönyvek juthattak eszünkbe. Ekkor a kedves vezérre gondoltunk, aki a meccs előtt kihirdette, hogy ez kétszázadik meccse a csapatban, és ha már érmet nem kap, a győzelmet legalább elvárja a csapattól. És ki más, mint Hlavacska András, a hazatérő tékozló fiú, az elveszett és megkerült bárány, a hűséges Pénelopéjának kérőin bosszút álló leleményes Odüsszeusz szerezte azt a gólt, amivel újra előnybe jutottunk - Palágyi lövése után a kapusról kipattanó labdát erőből beverve a hosszú sarokba.
A fegyelmezett csapatjáték mellett még egy gólt rúgtunk, Erdei labdaszerzése után Purosz gurított kezdőkörből az üresen maradt kapuba. Izgalmas utolsó perceknek néztünk elébe, megint volt akkora pechünk, hogy egy ártalmatlannak kinéző lövés védőnk fején megcsúszva beesett a kapunkba. De az utolsó perceket már kibírtuk, 5-4-re megvertük a bajnokot.
Egyénileg mindenkit és a csapatot is dicséret érdemli. A tabellát kiszámítani nem tudjuk, de a harmadik helyet rossz esetben is megtartjuk.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 5-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 2, Porkoláb M., Palágyi, Hlavacska A