A tékozló fiú hazatért

Sokmindent ki lehetne emelni a mai meccsből. Kezdjük talán ott hogy a tavalyi bajnok ellen játszottunk, az egyik mumusunkkal, akik ellen korábban csak akkor győztünk, amikor ők nem voltak meg létszámra.
A másik kiemelendő, hogy Hlavacska András hosszas távollét és sok tárgyalás után visszatért a csapatba, és mivel közben Erdei Gergő csapattagsága is kezd állandósulni, egész jónak számító két cserével voltunk meg.

A meccs eleje: gyakoroltatjuk a középkezdéseket ellenfelünkkel

A kezdés elég jól sikerült, a játékvezető még a stopperórát nyomogatta amikor Porkolábnak a szélről leadott lövése már a hálóba jutott. Alig két perccel később megint Porkoláb ment el a szélen, beadását a középen érkező Purosz lőtte a hálóba. Amikor a csapat eszének tekintett Hlavacska egyáltalán feljött a pályára akkor már 2-0 volt ide. De ez még nem volt elég! Még mindig a félidő elején jártunk amikor szöglet után sikerült megiramodnunk, és a kontra végén Palágyi megszerezte a harmadik gólunkat.
védekezésünk okos és fegyelmezett volt, tíz vagy tizenöt percet kellett várnunk arra, hog ellenfelünk gólhelyzetig eljusson. Feltűnő gyorsasági fölényben voltunk, ezt pedig akár versenyfutások akár megelőző szerelések terén tudtuk kamatoztatni. A félidő második felében volt helyzet itt is, ott is, sajnos egyszer kijátszottak minket és kaptunk egy gólt, de a félidőre így is 3-1-es vezetéssel vonultunk.
A második félidő, ahogy lenni szokott, izgalmasabb, eseménydúsabb játékot hozott. többek között azért is, mert ellenfelünk feltolta kapusát a mi térfelünkig, gyakorlatilag öt mezőnyjátékossal játszottak. Így védekelmünk állandó nyomás alatt állt; de összességében állta a sarat, kezés nagy helyzetet volt az ellenfélnek, mert okosan tolódtunk, illetve általában odaértünk, ahova kellett.
Jó, kaptunk két gólt, ez igaz, de mindkettőben erős a mázlifaktor - az egyik két méterrel ment volna mellé, de a mi játékosunk combjáról bepattant; a másik meg nem is tudjuk a lábak sűrű erdejében milyen úton jutott a gólvonal mögé.
Mindenesetre 3-0 után 3-3-ra álltunk, és a legtragikusabb forgatókönyvek juthattak eszünkbe. Ekkor a kedves vezérre gondoltunk, aki a meccs előtt kihirdette, hogy ez kétszázadik meccse a csapatban, és ha már érmet nem kap, a győzelmet legalább elvárja a csapattól. És ki más, mint Hlavacska András, a hazatérő tékozló fiú, az elveszett és megkerült bárány, a hűséges Pénelopéjának kérőin bosszút álló leleményes Odüsszeusz szerezte azt a gólt, amivel újra előnybe jutottunk - Palágyi lövése után a kapusról kipattanó labdát erőből beverve a hosszú sarokba.
A fegyelmezett csapatjáték mellett még egy gólt rúgtunk, Erdei labdaszerzése után Purosz gurított kezdőkörből az üresen maradt kapuba. Izgalmas utolsó perceknek néztünk elébe, megint volt akkora pechünk, hogy egy ártalmatlannak kinéző lövés védőnk fején megcsúszva beesett a kapunkba. De az utolsó perceket már kibírtuk, 5-4-re megvertük a bajnokot.
Egyénileg mindenkit és a csapatot is dicséret érdemli. A tabellát kiszámítani nem tudjuk, de a harmadik helyet rossz esetben is megtartjuk.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 5-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 2, Porkoláb M., Palágyi, Hlavacska A