Egyszer fent, egyszer lent, mindhatnánk, és a Polszki elleni meccseink általában ilyenek, hol ez győz, hol az, és bizony gyakran igen nagy tétje van a dolognak. Most is azzal rémisztgettek minket egyesek, hogy ezen a meccsen dől el felsőházi tagságunk.
Porkoláb távolléte könnyen romba dönthette volna a csapatatot, de végül ez nem lett döntő szempont, mert létszámra és összességében futómennyiségre nem lehetett paansz.
Fegyelemzettségre talán igen. A meccs első felében történt még, hogy egy teljesen kiszámítható ívelésnél védőnk rosszul döntést hozott, így a csatár átvehette a labdát, aztán pedig bődületesen nagy felsősarkos gólt rúgott. Igazán nem kellett volna hátrányba kerülnünk, mert innentől nekünk kellett hajtanunk, kitámadununk, ami ugye sok rizikóval jár.
Alig valamivel később Palágyi és Purosz játszották ki sakk-mattig a helyzetet, azonban előbbi játékos a keresztlécre lőtt. És ez kábé a mottója is lehetett az egész meccsnek, mert labdabirtoklásban és helyzetek számában folyamatosan fölényben voltunk, szinte percenként helyzetbe került valaki, de vagy a kapust találtuk el, vagy ezrdemiliméterekkel a kapufa emllé lőttünk.
A második félidőben összejött az egyenlítés: Purosz lövése után a kipattanót Hlavacska verte be a kapuba. Ekkor egy pillanatra azt hittük, megvan a meccs, hiszen a játék képe alapján el kellett volna gázolnunk az ellenfelet. Erre az elbizakodottságra rögtön ráfizettünk, mert egy percen belül fennmaradtunk a túlsó térfélen, hátul pedig három a kettő ellen kijátszottak minket és gólt kaptunk. És ha még nem lett volna elég, pár perccel később egy szem csatár kicselezett mindenkit, aki szembe jött, és beverte a harmadik gólt.
Rendkívül frusztráló, hiszen a második félidőben a csere nélkül, fáradva küzdő ellenfél alig jött át a félpályán, és azt a kevés alkalmat nem tudtuk levédekezni... Illetve lehet szidni a védelmet, de az egész meccsen alig néhány helyzetet engedtünk, ami azért nem rossz teljesítmény. Tehát ha a két pályára lépő csapat közül legalább az egyiknek racionális tartományban mozgott volna a helyzetkihasználása, akkor simán nyerünk, és senki nem szidná a védekezésünket. Persze ilyenkor jön az, hogy a "ha" nem játszik, a helyzeteket meg be kell rúgni.
Azért összességében mégis úgy értékeljük, hogy egy nyerhető, nyerendő meccsen vertük meg magunkat, elsősorban a rossz helyzetkihasználással, és a sűrű mezőnyben nagyon fog hiányozni az a három pont ami ma elúszott.
Ja, Tinkó nevét külön leírjuk, hogy amikor rákeres magára, akkor találjon valamit.
Még egy nagyon nehéz meccs van hátra a téli szünet előtt, a Bandó ellen, hát ha igazán kemények vagyunk,a zon biztosítjuk be a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 1-3
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
gól: Hlavacska A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése