Mi lesz a cím?

Ez a különleges nap is eljött, a tavalyi bajnok Bozsikkal, akarjuk mondani, Homokozóval mérhettük össze tudásunkat. A keret a mát hetivel kísértetiesen sok hasonlatosságot mutatott, és az előző hetekben azt is láttuk, hogy ez a keret csodákra képes így elvárásaink most is magasak voltak.
Azt is kikísérleteztük, hogy a három Máté közül Makainak célszerű feljebb lépnie, hogy a szervezésből is ki tudja venni a részét, így három elvbeni csatár szorult a kispadra. Játékfelfogásunk ennek megfelelően a védekezésre koncentrált, annyi mentségünk lehet, hogy azt legalább hatékonyan. A védelem tengelyét alkotó kollégák magasiskolát adtak a megelőző szerelésekből, és így a teljes első félidőt sikerült mezőnyjátékkal, gól és különös esemény nélkül eltölteni.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon. El kellett ismernünk, hogy nem véletlenül lett bajnok ellenfelünk a tavalyi szezonban, tudatosságban és a megfelelő technikai megoldások kiválasztásában eddigi ellenfeleink közül ők voltak a legjobbak. Helyzetet mégis inkább akkor tudtak kialakítani, ha mi hibáztunk, és sajnos néha megtettük, a saját kapunk előtt finom körömpasszokkal sikerült talán háromszor helyzetet teremtenünk csatáraiknak, akik viszont megtették azt a szívességet, hogy mellélődözték ezeket a helyzeteket.
A ki nem kényszerített hibák ellenére azért védelmünk mégis dícséretet érdemel, mert a liga egyik ha ugyan nem a legjobb támadósora nem tudott átjátszani minket. Az érem másik oldala, hogy mi sem tudtunk mit kezdeni az ő letámadós taktikájukkal, a második félidőben már csak rövid szakaszokra birtokoltuk a labdát, a helyzetek kialakítása pedig elég messze volt.
Ez egy jó küzdős gól nélküli döntetlent vázolna fel, egy pici eltéréssel a tervekhez. Lajos bácsit már éppen meg akartuk dícsérni, mert úgy tűnt, a nyáron kialaudta magát, és ebben a szezonban sokkal koncentráltabban követi az eseményeket, aztán novemberre beüthetett mégis valami őszi fáradtság. Sorban ítéltetettek ellenünk szabadrúgások, némelyiket nem értjük, milyen alappal, vagy a tavalyi bajnoki cím miatt leejt a nagycsapatnak a pálya, vagy a rózsaszín mez kulturális konnotációival jár együtt, hogy ha valaki sírni kezd, mert a mi játékosunk mozgása által generált légörvények összeborzolják a haját; akkor azt le kell fújni szabadrúgásnak. Mindenesetre csapatunk történetében példátlan módon eljutottunk odáig, hogy a második félidőben hat szabálytalanságot követtünk el szabadrúgást fújtak ellenünk, ami "kisbüntetővel", tízméteressel jár együtt. A kisbüntető a keresztlécről lefelé pattant, és nem is lett volna gól, ám kapusunk popsijáról visszafelé pattanva valahogy szerencsétlenül a gólvonal mögé csorgott a labda. A hálóig már nem is ért el. És okolhatnánk balszerencsénket, ami a gólban sokszorosan közrejátszott, bár akkor azt is hozzá kell tenni, hogy a játék képe alapján nem meglepő, hogy hátrányba kerültünk, és korábban mellettünk volt a szerencse abban, hogy annyi lövés kerülte el kapunkat.
Még körülbelül három perc volt hátra, amiben persze mindent megpróbáltunk, egy nagy helyzetet ki is dolgoztunk, de értékesíteni nem sikerült, így ezúttal pont nélkül kellett távoznunk. Annyi vigaszunk legaláb lehet, hogy az elmúlt hetekben játékunk, elsősorban védekezésünk elkezdett összeállni, amit ha tartani tudunk, akkor nagy baj nem lehet.
Kozelito Tél - Homokozó Club de Futbol 0-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Görög, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -

Life is cruel

Csakazértsem a mai meccsen klasszikus idézetté váló beszólás lesz a cím, hanem az élet kegyetlenségét és nemzetközi nyitásunkat egyaránt kifejező jelige. Hagyományaink szerint ritka, az utóbbi hónapokban viszont örvendetesen gyakorodó helyzet szerint egész jól megvoltunk, még azt is megtehettük hogy a selejtet a kispadról a lelátóra száműzzük.
A meccs első izgalmai nem várattak magukra sokáig, mert a legelső akcióból Makai előretört, és középről védhetetlenül a jobb felső sarokba csavart.  Öt perc után azt is megtudhattuk az illetékes helyről, hogy mi egy "gyenge szar" csapat vagyunk, amit 0-10-nél sem hallanánk szívesen, ha pedig vezetünk, akkor az állítás megalapozottsága is kérdéses.
Egyszerű taktikát szándékoztunk követni,, de a megvalósítás nem mindig sikerült jól, és védekezésben a megcálzottnál többször hagytunk üres embert, ismét olyan hiba amit ezen a szintetn nem lenne szabad. A félidő közepén még el is adtuk a labdát saját térfélen, amiből gólt kaptunk. De izzott a lendület a csapatban, és képesek voltunk összeszedni magunkat. hogy mennyire azt példázza, hogy Palágyit szándékosan hátulról fellökték, amikor egyedül kiugorhatott volna, ám ő példás módon vissza tudta fogni haragját, és nem kezdett pofázásba, mint a bajnokság némely más játékosa tette volna, hanem meglégedett a szabadrúgással. És muszáj arra gondolni, hogy ennek az alázatosságnak, fegyelmezetsségnek lett meg az eredménye a szabadrúgás után, amikor Tinkó elsőszándékbeli lövését kiütötte a kapus, ám azt Makai a kilencesről elemi erővel kapásból beküldte a keresztléc alá.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon, de mi is összeszedettebbé váltunk, ekkor már kevesebbet hibáztunk, és ezen a héten is meg kell dicsérnünk a Máték sokaságából álló védelmünket, ki-ki a maga műfajában, Porkoláb megelőzésben, Tinkó harcos szerelésben, Makai labdakihozatalban alakított nagyot. Külön kalapemelést érdemel Fehér, aki a második félidő nehezebb periódusaiban lövések tucatjait blokkolta, jó szombathelyi révén kapusiskolát alakított.
A játék áthelyeződése a mi térfelünkre azzal is együtt járt, hogy egyre több lehetőségünk nyílt kontrázni, és ezzel élni is tudtunk: Palágyi ugratta ki a balszélen Kovácsot, és úgy tűnt, hogy hosszú lesz a labda, de pont így lett jó, mert Kovács utolérte és a kapust becsapva, becsúszva a hálóba rúgta a labdát. Csatárunk az esetnél kéttenyérnyi területen lehorzsolta bőrét a lábáról, így elmondható, hogy bőrét és vérét adta a csapatért. Nem sokkal később pedig Porkoláb bolondított meg két védőt a szélen, középre adásából Palágyi szerzett gólt, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Három góllal vezettünk, ellenfelünk kapus helyett mezőnyjátékost hozott fel, de védelmünk összességében jól helyt áltt. Egy szöglet utáni kavarodás végén, valahogy, mi sem értjük, milyen módon, gólt kaptunk, de ezért se egyén, se csapat nem hibáztatható, és pár perccel később az is kiderült, hogy ez már nem számított, mert több gól már nem esett, és miénk lett az oly értékes három pont.
Kozelito Tél - Torpedo 4-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Makai 2, Kovács, Palágyi

Evangélium

Újabb két hetes szünettel volt időnk rendezni a fejeket, hát a meccsrejárási szokásokat még nem teljesen sikerült, mert az előzetesen beígért kilométer cseréhez képest ketten az utolsó pillanatban lemondták a szereplést, ketten pedig le se mondták, úgyhogy a hadosztálynyi sereg helyett éppen hat férfi vonult ki megvédeni a hazát. Ez a hatos is tartogatott annyi meglepetést, hogy Benedek először került a kapuba.
Utólagos beszámolók szerint a meccs kezdettől fogva izgalmas, jó iramú volt, hát akkor biztos az volt. Mi inkább annak örülünk, hogy az első gólt mi szereztük, Porkolábnak a jobb alsó sarokba vágódó átlövése révén. Ahogy azt ilyen létszámhiányos helyzetben tenni szoktuk, igen koncentráltan és hatékonyan védekeztünk, labdaszerzés esetén pedig játszhattuk a nekünk kedvező kontrajátékot. És tényleg dicséret illeti védelmünket, név szerint a benne túltengő Máté nevű embereket, akik példás hatékonysággal szedegették le a felpasszokat, annyira, hogy az első félidőnek úgy lett vége, hogy nem igazán derült ki, Benedek kapus mire képes, hiszen lövés alig ment a kapuja felé.
A második félidőt egy bakapott góllal kezdtük, és nyilván ilyenkor lehetséges forgatókönyvek százai peregnek le lelki szemeink előtt, de aztán egy számunkra kedvező forgatókönyv valósult meg. Ehhez persze az is kellet, hogy kapusunk két parádés védéssel lehúzza a rolót, egyszer Gyergyószentkálnokról ért vissza a hosszú oldalra amikor a csatár már azt hitte, hogy üres kapura lőhet, aztán nem sokkal később egy izomból megeresztett felsősarkos lövést is kitolt szögletre.
Az így kivédett, illetve azért többnyire még mindig jól záró mezőnyjátékosaink által kivédekezett akcióknak aztán a másik kapunál is megtermett a maga gyümölcse. Történt, hogy a pálya jobb oldalán Makai cselsorozatba kezdett két védő között, ez tipikusan az a helyzet volt, amiben egy átlagos játékos elveszti a labdát, de nem ő, mert megtalálta a rést, és spiccel ellőtte a labdát ami úgy sunyi a fű alatt bevágódott a kapuba. Néhány perccel később pedig Tinkó lövése csorgott át a kapus alatt, és egyébként is gólba tartott, de Görög még reflexből belepöckölt, így a hálóba már ő juttatta a labdát. A videobíró hosszas elemzés után arra jutott, hogy csapatkapitányunk labdaérintése még a vonalon innen történt, így övé a gól. Ezzel megakadályozta, hogy a három Máté szerezzen egy-egy gólt, és címnek be lehessen írni valami olyat, mint pl. "A Máték apoteózisa". Azt azért így is elmondhatjuk, hogy mindhárom játékos első gólját szerezte ebben az idényben, sőt Makai csapatunkban először talált be.
A meccs azonban ennyivel még nem zárult le. Nem sokkal később egy pillanatnyi ritmuszavar miatt gólt kaptunk, előnyünk ezzel a hajrára a veszélyes egy gólynira csökkent. Tovább élesítette a helyzetet, hogy Palágyi ismét vérét áldozta a csapatért, ami dicséretes, de le kellett cserélni az utolsó percekre, így a kritikus időszakban nem a legerősebb összeállításunk volt a pályán.
Két perccel a vége előtt történt, hogy ellenfelünk egyik játékosánál elszakadt a cérna, törlesztéssel és szövegeléssel kiharcolt magának egy kiállítást. Egyébként volt már egy sárgája is hasonlókért, és a meccs alatt többször durvasággal vádolt minket, amiben nem volt igaza, ha volt is két-három taktikai szabálytalanság a meccsen, nem voltunk keményebbek egy átlagos bölcsész meccsnél, na meg ellenfelünknél sem. Az utolsó két percre emberelőnybe kerülve már úrias dolgunk volt, tartottuk a labdát, és gyakorlatilag megvártuk, hogy leteljen a játékidő.
Három ponttal gazdagodtunk tehát, és mondani se kell, hogy úgy kellett már ez mint egy korty víz vagy egy falat kenyér. A kiesőhelyről is elmozdultunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 3-2
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Porkoláb M., Makai, Görög