Csakazértsem a mai meccsen klasszikus idézetté váló beszólás lesz a cím, hanem az élet kegyetlenségét és nemzetközi nyitásunkat egyaránt kifejező jelige. Hagyományaink szerint ritka, az utóbbi hónapokban viszont örvendetesen gyakorodó helyzet szerint egész jól megvoltunk, még azt is megtehettük hogy a selejtet a kispadról a lelátóra száműzzük.
A meccs első izgalmai nem várattak magukra sokáig, mert a legelső akcióból Makai előretört, és középről védhetetlenül a jobb felső sarokba csavart. Öt perc után azt is megtudhattuk az illetékes helyről, hogy mi egy "gyenge szar" csapat vagyunk, amit 0-10-nél sem hallanánk szívesen, ha pedig vezetünk, akkor az állítás megalapozottsága is kérdéses.
Egyszerű taktikát szándékoztunk követni,, de a megvalósítás nem mindig sikerült jól, és védekezésben a megcálzottnál többször hagytunk üres embert, ismét olyan hiba amit ezen a szintetn nem lenne szabad. A félidő közepén még el is adtuk a labdát saját térfélen, amiből gólt kaptunk. De izzott a lendület a csapatban, és képesek voltunk összeszedni magunkat. hogy mennyire azt példázza, hogy Palágyit szándékosan hátulról fellökték, amikor egyedül kiugorhatott volna, ám ő példás módon vissza tudta fogni haragját, és nem kezdett pofázásba, mint a bajnokság némely más játékosa tette volna, hanem meglégedett a szabadrúgással. És muszáj arra gondolni, hogy ennek az alázatosságnak, fegyelmezetsségnek lett meg az eredménye a szabadrúgás után, amikor Tinkó elsőszándékbeli lövését kiütötte a kapus, ám azt Makai a kilencesről elemi erővel kapásból beküldte a keresztléc alá.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon, de mi is összeszedettebbé váltunk, ekkor már kevesebbet hibáztunk, és ezen a héten is meg kell dicsérnünk a Máték sokaságából álló védelmünket, ki-ki a maga műfajában, Porkoláb megelőzésben, Tinkó harcos szerelésben, Makai labdakihozatalban alakított nagyot. Külön kalapemelést érdemel Fehér, aki a második félidő nehezebb periódusaiban lövések tucatjait blokkolta, jó szombathelyi révén kapusiskolát alakított.
A játék áthelyeződése a mi térfelünkre azzal is együtt járt, hogy egyre több lehetőségünk nyílt kontrázni, és ezzel élni is tudtunk: Palágyi ugratta ki a balszélen Kovácsot, és úgy tűnt, hogy hosszú lesz a labda, de pont így lett jó, mert Kovács utolérte és a kapust becsapva, becsúszva a hálóba rúgta a labdát. Csatárunk az esetnél kéttenyérnyi területen lehorzsolta bőrét a lábáról, így elmondható, hogy bőrét és vérét adta a csapatért. Nem sokkal később pedig Porkoláb bolondított meg két védőt a szélen, középre adásából Palágyi szerzett gólt, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Három góllal vezettünk, ellenfelünk kapus helyett mezőnyjátékost hozott fel, de védelmünk összességében jól helyt áltt. Egy szöglet utáni kavarodás végén, valahogy, mi sem értjük, milyen módon, gólt kaptunk, de ezért se egyén, se csapat nem hibáztatható, és pár perccel később az is kiderült, hogy ez már nem számított, mert több gól már nem esett, és miénk lett az oly értékes három pont.
Kozelito Tél - Torpedo 4-2
kapu: Fehér
mezőny: Ehrenberger, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
gól: Makai 2, Kovács, Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése