Evangélium

Újabb két hetes szünettel volt időnk rendezni a fejeket, hát a meccsrejárási szokásokat még nem teljesen sikerült, mert az előzetesen beígért kilométer cseréhez képest ketten az utolsó pillanatban lemondták a szereplést, ketten pedig le se mondták, úgyhogy a hadosztálynyi sereg helyett éppen hat férfi vonult ki megvédeni a hazát. Ez a hatos is tartogatott annyi meglepetést, hogy Benedek először került a kapuba.
Utólagos beszámolók szerint a meccs kezdettől fogva izgalmas, jó iramú volt, hát akkor biztos az volt. Mi inkább annak örülünk, hogy az első gólt mi szereztük, Porkolábnak a jobb alsó sarokba vágódó átlövése révén. Ahogy azt ilyen létszámhiányos helyzetben tenni szoktuk, igen koncentráltan és hatékonyan védekeztünk, labdaszerzés esetén pedig játszhattuk a nekünk kedvező kontrajátékot. És tényleg dicséret illeti védelmünket, név szerint a benne túltengő Máté nevű embereket, akik példás hatékonysággal szedegették le a felpasszokat, annyira, hogy az első félidőnek úgy lett vége, hogy nem igazán derült ki, Benedek kapus mire képes, hiszen lövés alig ment a kapuja felé.
A második félidőt egy bakapott góllal kezdtük, és nyilván ilyenkor lehetséges forgatókönyvek százai peregnek le lelki szemeink előtt, de aztán egy számunkra kedvező forgatókönyv valósult meg. Ehhez persze az is kellet, hogy kapusunk két parádés védéssel lehúzza a rolót, egyszer Gyergyószentkálnokról ért vissza a hosszú oldalra amikor a csatár már azt hitte, hogy üres kapura lőhet, aztán nem sokkal később egy izomból megeresztett felsősarkos lövést is kitolt szögletre.
Az így kivédett, illetve azért többnyire még mindig jól záró mezőnyjátékosaink által kivédekezett akcióknak aztán a másik kapunál is megtermett a maga gyümölcse. Történt, hogy a pálya jobb oldalán Makai cselsorozatba kezdett két védő között, ez tipikusan az a helyzet volt, amiben egy átlagos játékos elveszti a labdát, de nem ő, mert megtalálta a rést, és spiccel ellőtte a labdát ami úgy sunyi a fű alatt bevágódott a kapuba. Néhány perccel később pedig Tinkó lövése csorgott át a kapus alatt, és egyébként is gólba tartott, de Görög még reflexből belepöckölt, így a hálóba már ő juttatta a labdát. A videobíró hosszas elemzés után arra jutott, hogy csapatkapitányunk labdaérintése még a vonalon innen történt, így övé a gól. Ezzel megakadályozta, hogy a három Máté szerezzen egy-egy gólt, és címnek be lehessen írni valami olyat, mint pl. "A Máték apoteózisa". Azt azért így is elmondhatjuk, hogy mindhárom játékos első gólját szerezte ebben az idényben, sőt Makai csapatunkban először talált be.
A meccs azonban ennyivel még nem zárult le. Nem sokkal később egy pillanatnyi ritmuszavar miatt gólt kaptunk, előnyünk ezzel a hajrára a veszélyes egy gólynira csökkent. Tovább élesítette a helyzetet, hogy Palágyi ismét vérét áldozta a csapatért, ami dicséretes, de le kellett cserélni az utolsó percekre, így a kritikus időszakban nem a legerősebb összeállításunk volt a pályán.
Két perccel a vége előtt történt, hogy ellenfelünk egyik játékosánál elszakadt a cérna, törlesztéssel és szövegeléssel kiharcolt magának egy kiállítást. Egyébként volt már egy sárgája is hasonlókért, és a meccs alatt többször durvasággal vádolt minket, amiben nem volt igaza, ha volt is két-három taktikai szabálytalanság a meccsen, nem voltunk keményebbek egy átlagos bölcsész meccsnél, na meg ellenfelünknél sem. Az utolsó két percre emberelőnybe kerülve már úrias dolgunk volt, tartottuk a labdát, és gyakorlatilag megvártuk, hogy leteljen a játékidő.
Három ponttal gazdagodtunk tehát, és mondani se kell, hogy úgy kellett már ez mint egy korty víz vagy egy falat kenyér. A kiesőhelyről is elmozdultunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 3-2
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Porkoláb M., Makai, Görög