Két hét pihenő után fordultunk rá a szezon utolsó hajrájára, amiben már megállás nélkül jönnek a meccsek. Ezen a héten a Polszkit fogadtunk. Készültünk is a megfelelő erőnléti edzésekkel, na meg a megfelelő létszámmal. Igen példátlan módon kilencen voltunk két szurkolóval kiegészítve, mondhatni tetőzött a létszám, mint a Duna árvíznél.
Az első pár percet átaludtuk, egy kapufa ébresztett minket, amire rögtön válaszoltunk a saját kapufánkkal, Nagy révén - ej de jó lett volna azzal megszerezni a vezetést - gondolhattuk utólag. A kezdeti tanácstalanság után aztán elkaptuk a fonalat és egyre szebb játékot mutattunk. Helyszűke hiányában le kell tennünk arról, hogy az összes helyzetet említsük, maradjunk annyiban, hogy sok volt, csak kihasználni nem sikerült őket.
A második félidő közepén beütött a krach, mert egy távoli lövés a kapunkban kötött ki. Erre azt tettük, amit lehetett, még nagyobb erővel próbáltunk támadni, és bizony a második félidő legkritikusabb perceiben is sok helyzetünk volt, tiszta ziccerből is talán négy vagy öt. A támadó felfogás azt is jelentette, hogy kinyíltunk hátul, adódott néhány nagy helyzet ellenfelünk előtt, egyszer a csatár az üres kapu felé rúgott, egyszer Benedek tisztázott a gólvonal előtt, illetve Fehér lopta le a támadók lábáról a labdát nem egyszer.
A megváltás két perccel a vége előtt érkezett el Tinkó személyében, aki hálás köszönettel begyűjtött egy labdát az ellenfél térfelének közepén, és nem zavartatva magát azzal hogy a kapus saját mezőnyjátékosait megelőzve fut ki elé, nagy távolságról a hálóba gurított. Megpróbáltuk az utolsó két percben még magunk felé hajlítani a mérleget, de ez már nem sikerült.
Az értékeléssel zavarban vagyunk, mert idei formánkat elnézve minden pontszerzésnek örülni kell; az idei bajnokságban harmadik meccsen először tudtunk egyáltalán gólt lőni a Polszkinak. De hát ahogy a végelszámolás közeleg, úgy lesz egyre jobban szükség három pontokat szerezni a feljutásért vívott harcban. A döntetlen eredményeket pedig a Tűrt kategóriában helyezzük el.
Kozelito Tél - Polszki 1-1
kapu: Fehér
mezőny: Benedek, Hlavacska A., Hlavacska T., Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Sánta, Tinkó
gól: Tinkó
2018. május 26., szombat
2018. május 13., vasárnap
A régi tűz
Előző heti győzelmünk után felfrissült a vérkeringés tagjainkban és pezsegni éreztük azt a régi tüzet. Össze is jöttünk szép számmal, annyian, hogy a selejtet kiszórtuk, és három cserével a napsütés és a várható fizikai párharcok ellenére is bizakodva vártuk a mérkőzést.
Nem úgy indultak a dolgok, ahogy terveztük, mindjárt az első percben kaptunk egy gólt, jobb oldalon eljött egy ember akitől annyira megjöttünk, hogy a balon üresen hagytuk a másikat, aki büntetett. Ennek fatális következményei lehettek volna, hiszen ha van olyan csapat, aki ellen nem akarjuk hátrányban indítani a meccset, az a Torpedo. De a játékunk nem omlott össze, sőt, ahogy bemelegedtünk egyre több szép és ígéretes megmozdulásunk volt, helyzeteink is voltak, ezek azért elég sokáig kimaradoztak. Egy hatosról megítélt szabadrúgást is sikerült elszórakozunk. A félidő közepén aztán kijátszottunk egy helyzetet szépen, amire Tinkó érkezett a hosszún és kiegyenlített, ezzel üzenve a kritikusoknak, hogy miért nem ő vállalta a kaput. A félidőben még egy kapufánk volt Hlavacska András révén, meg néhány helyzetünk, meg néhány bosszantó hibánk.
A meccs egészét tekintve azért nekünk volt több lehetőségünk, és amikor éppen nem nálunk volt a labda, azt is tudtuk kontrollálni. Ellenfeleink hosszú indításait egész jól hatástalanítottuk, azokból most nem volt baj. A két legnagyobb helyzetünk Hlavacska Tamás és Sánta előtt adódtak, sajnálhatjuk, hogy ezeket nem értékesítettük. Mert sajnos azért voltak hibáink, és egy szögletnél elkövetett emberfogási hanyagság révén hagytuk előnybe kerülni az ellenfelet.
Ekkor már csak néhány perc volt hátra, de nem adtuk fel, és Hlavacska Tamás meglőtte a szokásos gólját, nem is kell részletezni, úgy nézett ki, mint a korábbi kétszáz. Két perc volt hátra még, döntetlen állásnál még egyszer egymásnak feszülhettek a csapatok. Gólkirályunk előtt volt még egy helyzet, lövését azonban fogta a kapus, és a kontrával el tudott jönni az ellenfél, a létszámelőnyös helyzetet pedig gólra is váltották. Annyi de annyi ilyen meccs volt már, hogy az utolsó percben becummantott góllal veszítünk... de most volt még egy kártyánk: egy heveny módon kiérdemelt időn túli szögletre Hlavacska András érkezett középen, és akkor már szépen lazán sarokkal gurított egy kötényt a kapusnak, ezzel az utolsó perc utolsó támadásában kiegyenlítettünk.
A kaput alkalmilag elvállaló Porkoláb utólag arról panaszkodott, hogy alig volt dolga. További ünnepi alkalmak, hogy Zsinka először öltötte magára a csapat sárga mezét, illetve most ünnepeltük meg Hlavacska András múltkori kétszázas jubilálását.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
kapu: Porkoláb M.
mezőny: Benedek, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Sánta, Tinkó, Zsinka
gól: Tinkó, Hlavacska T., Hlavacska A.
Nem úgy indultak a dolgok, ahogy terveztük, mindjárt az első percben kaptunk egy gólt, jobb oldalon eljött egy ember akitől annyira megjöttünk, hogy a balon üresen hagytuk a másikat, aki büntetett. Ennek fatális következményei lehettek volna, hiszen ha van olyan csapat, aki ellen nem akarjuk hátrányban indítani a meccset, az a Torpedo. De a játékunk nem omlott össze, sőt, ahogy bemelegedtünk egyre több szép és ígéretes megmozdulásunk volt, helyzeteink is voltak, ezek azért elég sokáig kimaradoztak. Egy hatosról megítélt szabadrúgást is sikerült elszórakozunk. A félidő közepén aztán kijátszottunk egy helyzetet szépen, amire Tinkó érkezett a hosszún és kiegyenlített, ezzel üzenve a kritikusoknak, hogy miért nem ő vállalta a kaput. A félidőben még egy kapufánk volt Hlavacska András révén, meg néhány helyzetünk, meg néhány bosszantó hibánk.
A meccs egészét tekintve azért nekünk volt több lehetőségünk, és amikor éppen nem nálunk volt a labda, azt is tudtuk kontrollálni. Ellenfeleink hosszú indításait egész jól hatástalanítottuk, azokból most nem volt baj. A két legnagyobb helyzetünk Hlavacska Tamás és Sánta előtt adódtak, sajnálhatjuk, hogy ezeket nem értékesítettük. Mert sajnos azért voltak hibáink, és egy szögletnél elkövetett emberfogási hanyagság révén hagytuk előnybe kerülni az ellenfelet.
Ekkor már csak néhány perc volt hátra, de nem adtuk fel, és Hlavacska Tamás meglőtte a szokásos gólját, nem is kell részletezni, úgy nézett ki, mint a korábbi kétszáz. Két perc volt hátra még, döntetlen állásnál még egyszer egymásnak feszülhettek a csapatok. Gólkirályunk előtt volt még egy helyzet, lövését azonban fogta a kapus, és a kontrával el tudott jönni az ellenfél, a létszámelőnyös helyzetet pedig gólra is váltották. Annyi de annyi ilyen meccs volt már, hogy az utolsó percben becummantott góllal veszítünk... de most volt még egy kártyánk: egy heveny módon kiérdemelt időn túli szögletre Hlavacska András érkezett középen, és akkor már szépen lazán sarokkal gurított egy kötényt a kapusnak, ezzel az utolsó perc utolsó támadásában kiegyenlítettünk.
A kaput alkalmilag elvállaló Porkoláb utólag arról panaszkodott, hogy alig volt dolga. További ünnepi alkalmak, hogy Zsinka először öltötte magára a csapat sárga mezét, illetve most ünnepeltük meg Hlavacska András múltkori kétszázas jubilálását.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
kapu: Porkoláb M.
mezőny: Benedek, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Sánta, Tinkó, Zsinka
gól: Tinkó, Hlavacska T., Hlavacska A.
2018. május 6., vasárnap
A címlapon: A galaktikusok
A korábbi meccsek alapján érezni lehetett, hogy egyszer valakit nagyon meg fogunk verni, és nem mehet mindig úgy, hogy nekünk soha ne jöjjön ki a lépés, ne jöjjenek ki a nüanszok, hanem egyszer mint kifeszített rugó, kipattanunk, és aktuális ellenfelünk beleszalad a késbe. Erre minden lehetőség megvolt, hiszen most erős keretünk meghatározó tagjai nem csak ígérték magukat, hanem tényleg el is jöttek, és ritka csoda, az ideálisnak tartott három cserével állhattunk fel.
A három cserére szükség is volt, mert a májusi nap sugarai szikrázóan perzselték a zafír és szurok színeiben ragyogó egyébiránt fedetlen pályát, ami aranylábú fiaink összes fölös energiáját rövid idő alatt felőrölhette. Viszont a három cserével mi merhettünk futni, és beleadni apait-anyait (így anyák napja előtt különösen utóbbit), mert a pihenés lehetősége adott volt, ellenfelünknek egyetlen cserével sokkal óvatosabban kellett eljárnia.
Első góljainkra sem kellet sokáig várni: Először Hlavacska Tamás megpattanó lövésébe ért bele fejjel Benedek, ami így a kivetődő kapus fölött a bal felső sarokba vágódott; majd a letámadást szorgalmazó Palágyi maga mutatta meg, mit ért a letámadás előnyei között, midőn a testében elakadó kapuskirúgásra lecsapott és a hatosról az üresen ásítozó kapuba tessékelte a labdát. Kétgólos előnyünk elegendő volt arra, hogy megnyugodjunk, és ne kelljen idegeskednünk a minket általában idegesítő dolgok miatt, úgysmint hátrány és helyzetkihasználás.
Szerencsére a góllövő cipőnket a lábunkon hagytuk és a félidő második felében további gólokat szereztünk. Hlavacska Tamást sikerült kiugratnunk a félpályától, azt meg már tudjuk, hogy ez gólt jelent, örökös gólkirályunk át is passzírozta a labdát a kapus alatt. A végén pedig Tinkó beívelésére érkezett Benedek, és szerezte saját magának második, csapatának negyedik gólját.
A meccs nagy részére jellemző, hogy fegyelmezetten játszottunk, és a trópusi időjárási körülmények rákényszerítettek minket, hogy éljünk a cserék nyújtotta lehetőségekkel. Sajnos a második félidőben 4-0-nál az okos és fegyelmezett játék folytatása helyett egy kicsit elszállt az agyunk, és mindenki a maga feje után ment, ami a kivégzés helyett azt hozta, hogy engedtük feljönni ellenfelünket. Sajnos még létszámfölényes helyzeteket is engedtünk, holott azt már igazán meg lehetett volna oldani. A félidő közepén kaptunk egy gólt, amit Palágyi a maga szelíd módján torolt meg: a félpályán éppen túlról az őt kísérő védő lábai között lőtt a jobb alsó sarokba. A hajrában volt még néhány nagy helyzetünk, de ezeket vagy elszórakoztuk, vagy két esetben a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben.
Az utolsó percben sikerült még egy gólt összehoznunk hátul, ellenfél pontrgásánál cseréltünk és nem vettük fel időben az embereket, serdülő hiba. De a meccsből hátralevő húsz másodperc elég volt ahhoz hogy mi mondjuk ki az utolsó szót, és szépen kijátszott akció végén Hlavacska Tamás beverte a pipába a csapat hatodik gólját.
Ezzel megéreztük a győzelem édes ízét, és inkább későn mint soha elkezdtük a pontok gyűjtögetését a felsőházban. Mellékesen szerkesztőségünk újfent bizonyítva látja a szezonkezdetkor kiadott csapatkapitányi ukázt, miszerint a keret dobogótól kiesésig mindenre képes lehet, mindez csak annak függvénye, hogy vagyunk meg. Hát most jól voltunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-2
kapu: Fehér
mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Benedek 2, Palágyi 2, Hlavacska T. 2
 |
| Ők is most nyírták le a hajukat |
Első góljainkra sem kellet sokáig várni: Először Hlavacska Tamás megpattanó lövésébe ért bele fejjel Benedek, ami így a kivetődő kapus fölött a bal felső sarokba vágódott; majd a letámadást szorgalmazó Palágyi maga mutatta meg, mit ért a letámadás előnyei között, midőn a testében elakadó kapuskirúgásra lecsapott és a hatosról az üresen ásítozó kapuba tessékelte a labdát. Kétgólos előnyünk elegendő volt arra, hogy megnyugodjunk, és ne kelljen idegeskednünk a minket általában idegesítő dolgok miatt, úgysmint hátrány és helyzetkihasználás.
Szerencsére a góllövő cipőnket a lábunkon hagytuk és a félidő második felében további gólokat szereztünk. Hlavacska Tamást sikerült kiugratnunk a félpályától, azt meg már tudjuk, hogy ez gólt jelent, örökös gólkirályunk át is passzírozta a labdát a kapus alatt. A végén pedig Tinkó beívelésére érkezett Benedek, és szerezte saját magának második, csapatának negyedik gólját.
A meccs nagy részére jellemző, hogy fegyelmezetten játszottunk, és a trópusi időjárási körülmények rákényszerítettek minket, hogy éljünk a cserék nyújtotta lehetőségekkel. Sajnos a második félidőben 4-0-nál az okos és fegyelmezett játék folytatása helyett egy kicsit elszállt az agyunk, és mindenki a maga feje után ment, ami a kivégzés helyett azt hozta, hogy engedtük feljönni ellenfelünket. Sajnos még létszámfölényes helyzeteket is engedtünk, holott azt már igazán meg lehetett volna oldani. A félidő közepén kaptunk egy gólt, amit Palágyi a maga szelíd módján torolt meg: a félpályán éppen túlról az őt kísérő védő lábai között lőtt a jobb alsó sarokba. A hajrában volt még néhány nagy helyzetünk, de ezeket vagy elszórakoztuk, vagy két esetben a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben.
Az utolsó percben sikerült még egy gólt összehoznunk hátul, ellenfél pontrgásánál cseréltünk és nem vettük fel időben az embereket, serdülő hiba. De a meccsből hátralevő húsz másodperc elég volt ahhoz hogy mi mondjuk ki az utolsó szót, és szépen kijátszott akció végén Hlavacska Tamás beverte a pipába a csapat hatodik gólját.
Ezzel megéreztük a győzelem édes ízét, és inkább későn mint soha elkezdtük a pontok gyűjtögetését a felsőházban. Mellékesen szerkesztőségünk újfent bizonyítva látja a szezonkezdetkor kiadott csapatkapitányi ukázt, miszerint a keret dobogótól kiesésig mindenre képes lehet, mindez csak annak függvénye, hogy vagyunk meg. Hát most jól voltunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-2
kapu: Fehér
mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Benedek 2, Palágyi 2, Hlavacska T. 2
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)