A címlapon: A galaktikusok

A korábbi meccsek alapján érezni lehetett, hogy egyszer valakit nagyon meg fogunk verni, és nem mehet mindig úgy, hogy nekünk soha ne jöjjön ki a lépés, ne jöjjenek ki a nüanszok, hanem egyszer mint kifeszített rugó, kipattanunk, és aktuális ellenfelünk beleszalad a késbe. Erre minden lehetőség megvolt, hiszen most erős keretünk meghatározó tagjai nem csak ígérték magukat, hanem tényleg el is jöttek, és ritka csoda, az ideálisnak tartott három cserével állhattunk fel.

Ők is most nyírták le a hajukat

A három cserére szükség is volt, mert a májusi nap sugarai szikrázóan perzselték a zafír és szurok színeiben ragyogó egyébiránt fedetlen pályát, ami aranylábú fiaink összes fölös energiáját rövid idő alatt felőrölhette. Viszont a három cserével mi merhettünk futni, és beleadni apait-anyait (így anyák napja előtt különösen utóbbit), mert a pihenés lehetősége adott volt, ellenfelünknek egyetlen cserével sokkal óvatosabban kellett eljárnia.
Első góljainkra sem kellet sokáig várni: Először Hlavacska Tamás megpattanó lövésébe ért bele fejjel Benedek, ami így a kivetődő kapus fölött a bal felső sarokba vágódott; majd a letámadást szorgalmazó Palágyi maga mutatta meg, mit ért a letámadás előnyei között, midőn a testében elakadó kapuskirúgásra lecsapott és a hatosról az üresen ásítozó kapuba tessékelte a labdát. Kétgólos előnyünk elegendő volt arra, hogy megnyugodjunk, és ne kelljen idegeskednünk a minket általában idegesítő dolgok miatt, úgysmint hátrány és helyzetkihasználás.
Szerencsére a góllövő cipőnket a lábunkon hagytuk és a félidő második felében további gólokat szereztünk. Hlavacska Tamást sikerült kiugratnunk a félpályától, azt meg már tudjuk, hogy ez gólt jelent, örökös gólkirályunk át is passzírozta a labdát a kapus alatt. A végén pedig Tinkó beívelésére érkezett Benedek, és szerezte saját magának második, csapatának negyedik gólját.
A meccs nagy részére jellemző, hogy fegyelmezetten játszottunk, és a trópusi időjárási körülmények rákényszerítettek minket, hogy éljünk a cserék nyújtotta lehetőségekkel. Sajnos a második félidőben 4-0-nál az okos és fegyelmezett játék folytatása helyett egy kicsit elszállt az agyunk, és mindenki a maga feje után ment, ami a kivégzés helyett azt hozta, hogy engedtük feljönni ellenfelünket. Sajnos még létszámfölényes helyzeteket is engedtünk, holott azt már igazán meg lehetett volna oldani. A félidő közepén kaptunk egy gólt, amit Palágyi a maga szelíd módján torolt meg: a félpályán éppen túlról az őt kísérő védő lábai között lőtt a jobb alsó sarokba. A hajrában volt még néhány nagy helyzetünk, de ezeket vagy elszórakoztuk, vagy két esetben a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben.
Az utolsó percben sikerült még egy gólt összehoznunk hátul, ellenfél pontrgásánál cseréltünk és nem vettük fel időben az embereket, serdülő hiba. De a meccsből hátralevő húsz másodperc elég volt ahhoz hogy mi mondjuk ki az utolsó szót, és szépen kijátszott akció végén Hlavacska Tamás beverte a pipába a csapat hatodik gólját.
Ezzel megéreztük a győzelem édes ízét, és inkább későn mint soha elkezdtük a pontok gyűjtögetését a felsőházban. Mellékesen szerkesztőségünk újfent bizonyítva látja a szezonkezdetkor kiadott csapatkapitányi ukázt, miszerint a keret dobogótól kiesésig mindenre képes lehet, mindez csak annak függvénye, hogy vagyunk meg. Hát most jól voltunk.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Benedek 2, Palágyi 2, Hlavacska T. 2