Ha azt mondanánk, az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a bejegyzés, anélkül, hogy megnyitná - bár túloznánk - mégsem tévednénk nagyot. Valószínűteln ugyanis, hogy aki megnyitja a blogot, ne lenne tisztában a Kozelito Tél létezésével, és azzal a ténnyel, hogy szombat lévén éles meccset játszunk. Szerencsére ezzel a ténnyel ezúttal aranylábú fiaink is tisztában voltak, és tisztes kerettel, értsd a meccs első huszonöt percében egy, a végén két cserével álltunk fel.
A meccs irányítása kezdettől fogva a mi kezünkben volt, és hamarosan a gólok is elkezdtek potyogni. Az elsőt Palágyi lőtte, fogalmazzunk úgy, a blog egyik bevett fordulatát idézve, hogy a labdát a kapussal együtt rúgta a hálóba. Az előnyt Porkoláb duplázta meg, közelről a keresztléc szolgáltatásait is igénybe véve szerzett gólt. A félidő további részében Palágyi és Hlavacska talált be, illetve mi is beszedtünk egy gólt, kissé elcsúszott védekezésünk révén.
Félidőben tehát gyakorlatilag már eldőlt a meccs, de nem engedtünk ki, a második félidőben is domináltunk. Az első félidő gólszerzői a második félidőben is megzörgették a hálót: Palágyi egy kiugratás után lőtte ki a hosszút; Hlavacska Tinkó hosszú átadása után kialakult ziccert értékesítette, Porkoláb pedig szép adogatás után lőtt irgalmatlan nagy gólt a bal felső sarokba. Kaptunk két gólt, ennyi hiba most is volt, de ez most belefért, ezzel együtt is a szezon eddigi legnagyobb különbségű győzelmét arattuk.
A győzelem mellett arról is emlékezetes marad a találkozó, hogy két játékosunk taktikai kérdéseken összeszólalkozott, Tinkó ezt Meursault módjára az első szembejövő emberen torolta meg kétkezes lökéssel, aki történetesen egy ártatlan ellenfél volt, ezért és a fél perccel később elkövetett faltért kettő perces kiállítással gazdagodott.
Kozelito Tél - Air Xanyi FC 7-3
kapu: Tinkó, Szerényi
mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb, Studniczki, Tinkó
gól: Palágyi 3, Porkoláb 2, Hlavacska 2
2018. október 27., szombat
2018. október 14., vasárnap
És még ez is
Igen nagy kegyetlenség az élettől hogy szombaton, egy elvbeni szünnapon, pillanatnyi helyzet szerinti munkanapon, melyen ugyan mi nem dolgoztunk a szó klasszikus értelmében, mégis korán fel kellett kelnünk és felfokozott fizikai aktivitást kellett végeznünk. Így elmerengve azon, hogy a szombat elvileg szünnap, hálánkat fejezzük ki annak, aki életét áldozta fel azért, hogy a világ, ahogy általában, úgy szombatokon is létezzen. A munkanappá lényegülés kegyetlenségén nyolcan tudtuk túltenni magunkat, így elvileg egész jól, közel ideális helyzetben várhattuk a meccset.
Az első percek máris meggyőzhettek minket arról, hogy ez a meccs más mint a többi, itt van iram, van igazi küzdelem, és a ligának egyik legkompetensebb csapata áll velünk szemben. De olyan szépen beszéltünk egymás lelkére meccs előtt, és annyira betartottuk a sportemberi életmódot az elmúlt napokban, hogy fel tudtuk venni a hajtós ritmust. Az első gólt is mi szereztük, Kántor használta ki, hogy az ellenfélnél mezőnyjátékos áll a kapuban. Ezt hamar hagytuk döntetlenre módosulni, miután elszórtunk egy labdát hátul. De ekkor megint megszereztük a vezetést, fogalmazzunk úgy, hogy Porkoláb lövése a védőt érintve került a hálóba, és a támadó focit díjazva a mi játékosunknak adjuk a gólt.
Utólag könnyen okoskodva arra jutottunk, hogy itt kellett volna visszaállni, és fegyelmezett védekezéssel lehoztuk volna simára a meccset. A vezetés boldog pillanata tényleg csak pillanatokig tartott, hiszen rövidesen két gólt kaptunk, egy könnyen elkerülhetőt, meg egy olyat, amire azt mondjuk, hogy van ilyen, nem tudunk vele mit csinálni.
A második félidő elején újabb gólt kaptunk, és főként az volt demoralizáló, hogy négyből három gólt abból szedtünk be, hogy a hátsó embereink felelőtlenül elszórják a labdát. Talán ez a mentális hidegzuhany is hozzájárult, hogy dekoncentrálttá váltunk és beszedtünk még két gólt, elértük a 2-6-os állást 2-1-es vezetésről.
Ám ezzel még nem volt vége, összeszedtük magunkat, vagy az ellenfél vált kényelmessé, és elkezdtek jönni a helyzetek. Sokat kihagytunk, és fájdalmas volt tapasztalni, hogy a hatosról, vagy közelebbről nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amit a játék dinamikája góllal honorálna, hanem fennakadunk vagy egy kétséges megoldáson, vagy a kapus valamely végtagján. És az is fájdalmas, hogy évek óta majdnem minden meccs után azzal jövünk le a pályáról, hogy gyenge volt a helyzetkihasználásunk, és ebben konstans semmi változás nincs - és most nem azért sírunk hogy legyen minden helyzetből gól, mert olyan nincs, de a tiszta ziccereket vagy 3-1 elleni szituációkat tényleg illene nagyobb százalékban értékesíteni.
A második félidő második felében aztán elkezdtük berúgni a helyzeteket; először Palágyi gyömöszölte át a labdát valahogy a kapuson, majd később Kántor és Porkoláb lőttek jó nagy bombagólokat. Az utolsó percben az egyenlítésért támadtunk, a pontot jelentő találatot azonban már nem volt időnk bevinni. Az a hajtás, ahogy a végén szorossá tudtuk tenni a meccset, különösen szomorúvá teszi az addig elkövetett hibákat, hiszen azok nélkül elérhető lett volna a pontszerzés.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 5-6
kapu: Mozol
mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Kántor 2, Porkoláb 2, Palágyi
Helyreigazítás: A cikk első változatában tévesen felcseréltük a lőtt gólok számát a csapatoknál. A valós, és a szöveg prózai részével összhangban álló végeredmény 5-6.
Az első percek máris meggyőzhettek minket arról, hogy ez a meccs más mint a többi, itt van iram, van igazi küzdelem, és a ligának egyik legkompetensebb csapata áll velünk szemben. De olyan szépen beszéltünk egymás lelkére meccs előtt, és annyira betartottuk a sportemberi életmódot az elmúlt napokban, hogy fel tudtuk venni a hajtós ritmust. Az első gólt is mi szereztük, Kántor használta ki, hogy az ellenfélnél mezőnyjátékos áll a kapuban. Ezt hamar hagytuk döntetlenre módosulni, miután elszórtunk egy labdát hátul. De ekkor megint megszereztük a vezetést, fogalmazzunk úgy, hogy Porkoláb lövése a védőt érintve került a hálóba, és a támadó focit díjazva a mi játékosunknak adjuk a gólt.
Utólag könnyen okoskodva arra jutottunk, hogy itt kellett volna visszaállni, és fegyelmezett védekezéssel lehoztuk volna simára a meccset. A vezetés boldog pillanata tényleg csak pillanatokig tartott, hiszen rövidesen két gólt kaptunk, egy könnyen elkerülhetőt, meg egy olyat, amire azt mondjuk, hogy van ilyen, nem tudunk vele mit csinálni.
A második félidő elején újabb gólt kaptunk, és főként az volt demoralizáló, hogy négyből három gólt abból szedtünk be, hogy a hátsó embereink felelőtlenül elszórják a labdát. Talán ez a mentális hidegzuhany is hozzájárult, hogy dekoncentrálttá váltunk és beszedtünk még két gólt, elértük a 2-6-os állást 2-1-es vezetésről.
Ám ezzel még nem volt vége, összeszedtük magunkat, vagy az ellenfél vált kényelmessé, és elkezdtek jönni a helyzetek. Sokat kihagytunk, és fájdalmas volt tapasztalni, hogy a hatosról, vagy közelebbről nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amit a játék dinamikája góllal honorálna, hanem fennakadunk vagy egy kétséges megoldáson, vagy a kapus valamely végtagján. És az is fájdalmas, hogy évek óta majdnem minden meccs után azzal jövünk le a pályáról, hogy gyenge volt a helyzetkihasználásunk, és ebben konstans semmi változás nincs - és most nem azért sírunk hogy legyen minden helyzetből gól, mert olyan nincs, de a tiszta ziccereket vagy 3-1 elleni szituációkat tényleg illene nagyobb százalékban értékesíteni.
A második félidő második felében aztán elkezdtük berúgni a helyzeteket; először Palágyi gyömöszölte át a labdát valahogy a kapuson, majd később Kántor és Porkoláb lőttek jó nagy bombagólokat. Az utolsó percben az egyenlítésért támadtunk, a pontot jelentő találatot azonban már nem volt időnk bevinni. Az a hajtás, ahogy a végén szorossá tudtuk tenni a meccset, különösen szomorúvá teszi az addig elkövetett hibákat, hiszen azok nélkül elérhető lett volna a pontszerzés.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 5-6
kapu: Mozol
mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Kántor 2, Porkoláb 2, Palágyi
Helyreigazítás: A cikk első változatában tévesen felcseréltük a lőtt gólok számát a csapatoknál. A valós, és a szöveg prózai részével összhangban álló végeredmény 5-6.
2018. október 6., szombat
Ezer éve
Na hát így október hatodikán hajlamos rá az ember, hogy a történelemről gondolkodjon, például most nem koccintottunk sörrel meccs után, na meg olyan történelmi csapattal játszottunk, mint a Kofola, akik már akkor patinásnak számítottak, amikor mi kilenc éve először játszottunk a bajnokságban. Azóta pedig már mi is patinásnak számítunk...
Keretkialakításunk idézte a tavalyi gondokat, fél perc csúszást kellett eszközölni a sporitól, hogy kiérjünk öten a pályára. Kegyetlen nehéznek ígérkezett ez a meccs, akárcsak az élet; de legalább az idő szép volt, így öregedve már ennek is örülünk, se túl meleg, se csúszkálós nyálas nem volt, ez va a focira kitalálva.
Az elején erőnket megfeszítve igyekeztünk előnybe kerülni, hogy ne a végén kelljen levegő után kapkodva még nyomni is. Mezőnyben elég hatékonyak voltunk, kombinatív játékban gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, labdabirtoklási arányunk a Rijkaard-féle Barcelona legszebb éveit idézte. Kántor kettős kapufája, mely végül kifelé pattant, jelezte, hogy szerencsére ne számítsunk, megint kell lőni harmincszor kapura ahhoz, hogy egy beakadjon. De aztán a gólok is beindultak: Kántor szerzett labdát necces helyzetben hátul és indította a kontrát, Tinkó balra passzolt, Szerényi pedig megszerezte első gólját a csapatban. Kántor aztán maga is feliratkozott a góllövőlistára, egy csel után szépen pókhálózta ki a pipát.
A félidő közepénél megjöttek a cserék mindkét oldalra, ez új helyzetet teremtett, és meggátolta, hogy belekényelmesedjünk a vezetésbe. Hajtós és sportszerű meccset láthattak a nézők, legendákhoz méltót, azért továbbra is a mi dominanciánkkal.
A második félidő felénél Tinkó indult meg a szélsőbalon, a terv 120%-át teljesítve maga mögött hagyott mindenkit, beadása után Görög zsákmányolta ki a helyzetet, nem a legegyszerűbben ugyan, de a lőtt gólt nem kell megmagyarázni. 3-0 után visszaestünk, vagy elfáradtunk, vagy túlságosan elhittük, hogy vége, és engedtünk néhány könnyelmű helyzetet, amiből lett is két gól. Az első pontrúgás után született, a másodiknál a saját térfélen adtuk el a labdát, utána a csatár lövése alig gurult el a kapuig, de így is gól lett.
3-2-nél még bármi lehetett volna, felpörgött a meccs, még egyszer bele kellett adni mindent, és jól leüvölteni egymás fejét, ha valaki nem zárt vissza időben. Azért egyéni képességek terén nagyokat villogtunk, Kántor, Tinkó vagy Studniczki akkor is meg tudtak oldani zűrös helyzeteket, ha egyedül maradtak hátul. Néhány perccel a vége előtt Tinkó meglőtte azt a gólt ami már lassan a védjegye: a lábak sűrűjében be a hosszú alsóba, és ezzel a végén bebiztosítottuk a győzelmet.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Studniczki, Szerényi, Tinkó
gól: Szerényi, Kántor, Görög, Tinkó
Keretkialakításunk idézte a tavalyi gondokat, fél perc csúszást kellett eszközölni a sporitól, hogy kiérjünk öten a pályára. Kegyetlen nehéznek ígérkezett ez a meccs, akárcsak az élet; de legalább az idő szép volt, így öregedve már ennek is örülünk, se túl meleg, se csúszkálós nyálas nem volt, ez va a focira kitalálva.
Az elején erőnket megfeszítve igyekeztünk előnybe kerülni, hogy ne a végén kelljen levegő után kapkodva még nyomni is. Mezőnyben elég hatékonyak voltunk, kombinatív játékban gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, labdabirtoklási arányunk a Rijkaard-féle Barcelona legszebb éveit idézte. Kántor kettős kapufája, mely végül kifelé pattant, jelezte, hogy szerencsére ne számítsunk, megint kell lőni harmincszor kapura ahhoz, hogy egy beakadjon. De aztán a gólok is beindultak: Kántor szerzett labdát necces helyzetben hátul és indította a kontrát, Tinkó balra passzolt, Szerényi pedig megszerezte első gólját a csapatban. Kántor aztán maga is feliratkozott a góllövőlistára, egy csel után szépen pókhálózta ki a pipát.
A félidő közepénél megjöttek a cserék mindkét oldalra, ez új helyzetet teremtett, és meggátolta, hogy belekényelmesedjünk a vezetésbe. Hajtós és sportszerű meccset láthattak a nézők, legendákhoz méltót, azért továbbra is a mi dominanciánkkal.
A második félidő felénél Tinkó indult meg a szélsőbalon, a terv 120%-át teljesítve maga mögött hagyott mindenkit, beadása után Görög zsákmányolta ki a helyzetet, nem a legegyszerűbben ugyan, de a lőtt gólt nem kell megmagyarázni. 3-0 után visszaestünk, vagy elfáradtunk, vagy túlságosan elhittük, hogy vége, és engedtünk néhány könnyelmű helyzetet, amiből lett is két gól. Az első pontrúgás után született, a másodiknál a saját térfélen adtuk el a labdát, utána a csatár lövése alig gurult el a kapuig, de így is gól lett.
3-2-nél még bármi lehetett volna, felpörgött a meccs, még egyszer bele kellett adni mindent, és jól leüvölteni egymás fejét, ha valaki nem zárt vissza időben. Azért egyéni képességek terén nagyokat villogtunk, Kántor, Tinkó vagy Studniczki akkor is meg tudtak oldani zűrös helyzeteket, ha egyedül maradtak hátul. Néhány perccel a vége előtt Tinkó meglőtte azt a gólt ami már lassan a védjegye: a lábak sűrűjében be a hosszú alsóba, és ezzel a végén bebiztosítottuk a győzelmet.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Studniczki, Szerényi, Tinkó
gól: Szerényi, Kántor, Görög, Tinkó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)