Na hát így október hatodikán hajlamos rá az ember, hogy a történelemről gondolkodjon, például most nem koccintottunk sörrel meccs után, na meg olyan történelmi csapattal játszottunk, mint a Kofola, akik már akkor patinásnak számítottak, amikor mi kilenc éve először játszottunk a bajnokságban. Azóta pedig már mi is patinásnak számítunk...
Keretkialakításunk idézte a tavalyi gondokat, fél perc csúszást kellett eszközölni a sporitól, hogy kiérjünk öten a pályára. Kegyetlen nehéznek ígérkezett ez a meccs, akárcsak az élet; de legalább az idő szép volt, így öregedve már ennek is örülünk, se túl meleg, se csúszkálós nyálas nem volt, ez va a focira kitalálva.
Az elején erőnket megfeszítve igyekeztünk előnybe kerülni, hogy ne a végén kelljen levegő után kapkodva még nyomni is. Mezőnyben elég hatékonyak voltunk, kombinatív játékban gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, labdabirtoklási arányunk a Rijkaard-féle Barcelona legszebb éveit idézte. Kántor kettős kapufája, mely végül kifelé pattant, jelezte, hogy szerencsére ne számítsunk, megint kell lőni harmincszor kapura ahhoz, hogy egy beakadjon. De aztán a gólok is beindultak: Kántor szerzett labdát necces helyzetben hátul és indította a kontrát, Tinkó balra passzolt, Szerényi pedig megszerezte első gólját a csapatban. Kántor aztán maga is feliratkozott a góllövőlistára, egy csel után szépen pókhálózta ki a pipát.
A félidő közepénél megjöttek a cserék mindkét oldalra, ez új helyzetet teremtett, és meggátolta, hogy belekényelmesedjünk a vezetésbe. Hajtós és sportszerű meccset láthattak a nézők, legendákhoz méltót, azért továbbra is a mi dominanciánkkal.
A második félidő felénél Tinkó indult meg a szélsőbalon, a terv 120%-át teljesítve maga mögött hagyott mindenkit, beadása után Görög zsákmányolta ki a helyzetet, nem a legegyszerűbben ugyan, de a lőtt gólt nem kell megmagyarázni. 3-0 után visszaestünk, vagy elfáradtunk, vagy túlságosan elhittük, hogy vége, és engedtünk néhány könnyelmű helyzetet, amiből lett is két gól. Az első pontrúgás után született, a másodiknál a saját térfélen adtuk el a labdát, utána a csatár lövése alig gurult el a kapuig, de így is gól lett.
3-2-nél még bármi lehetett volna, felpörgött a meccs, még egyszer bele kellett adni mindent, és jól leüvölteni egymás fejét, ha valaki nem zárt vissza időben. Azért egyéni képességek terén nagyokat villogtunk, Kántor, Tinkó vagy Studniczki akkor is meg tudtak oldani zűrös helyzeteket, ha egyedül maradtak hátul. Néhány perccel a vége előtt Tinkó meglőtte azt a gólt ami már lassan a védjegye: a lábak sűrűjében be a hosszú alsóba, és ezzel a végén bebiztosítottuk a győzelmet.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Studniczki, Szerényi, Tinkó
gól: Szerényi, Kántor, Görög, Tinkó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése