Az a csoda történt, hogy nem kevesebben, hanem többen voltunk a pálya mellett, mint előzetesen számítani lehetett. Ilyen meglepetések jöhetnek még a jövőben is, így minden aggodalmunk ellenére vészkapussal bár, de legalább egy cserével állhattunk ki. Ellenfelünk az első percekben elég neccesen volt meg, beszorítottuk őket és sokat lőttünk kapura, aztán három perc után megjöttek a hiányzóik, és szembesülnünk kellett vele, hogy ez nem a tabella alsó részén elhelyezkedő Lafayette, hanem az A-ligás sztárokkal, és a liga egyik legjobb kapusával felálló Lafayette.
Kicsit kiegyenlítettebb lett a játék, és mindkét kapu előtt voltak helyzetek, azért mégis nekünk volt több, köztük ziccerek is, és idő múlva kezdett frusztráló lenni, hogy egyet sem rúgunk be. Azonban kilenc év rutinnal a hátunk mögött ezen már nem akadtunk ki, hanem végig türelmesen, fegyelmezetten játszottunk. Nem csináltunk hülyeségeket, és védelmünk végig szilárdan zárt, összességében kevés lehetőséget engedélyeztünk az ellenfél csatárainak. Csapatunk történelmének rajongói számára felrémlett a két csapat első, 2010-es találkozója, ahol hasonló körülmények között játszottunk 0-0-t. Türelmünk azonban végül megtermette a rózsát. Palágyi ment el ragyogóan a szélen, beadását Görög a hálóba kotorta, ezzel meglett a vezetés. A következő percben szép adogatás után Porkoláb lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba, ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Sok már nem volt hátra, még egyszer megpróbálkozott a két csapat a gólszerzéssel, de ennyiben maradtunk. Ha nem is ragyogó, de okos játékunk jutalma három pont.
Kozelito Tél - Lafayette 2-0
kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska, Kántor, Palágyi, Porkoláb M.
gól: Görög, Porkoláb M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése