Piros-kék

Az alapszakasz utolsó meccsén a Kofolát fogadtuk. A három pont megszerzése annyit jelentett volna számunkra, hogy az alapszakaszt a harmadik helyen zárjuk, és egyel több pontot viszünk a rájátszásba. Hlavacska minden eddigi kifogást felülmúlva azért nem jött meccsre, mert elfelejtette, hogy szombat van (!) így egy cserével, a Videoton és a Vasas piros-kék színösszeállításában léptünk pályára.
Ahogy várható volt, alaposan bekezdtünk, és az első perctől kezdve uraltuk a játékot. Pontér-pontokér' jöttünk és helyzeteket-helyzetecskéket dolgoztunk ki, melyekből azonban bosszantóan sokáig nem esett gól. A tizenötödik perc után már a klubtörténet legrosszabb meccsei kezdtek eszünkbe jutni. Szerencsére nem sokkal a félidő előtt megszületett a vezető gól. Studniczki a félpálya közeléből szinte csak azért lőtte el a labdát, mert így volt legkönnyebb az oldalvonalon belül tartani, nem is volt különösen erős lövés, a lábak sűrűjében mégis megtréfálta a kapust és a hosszú kapufa mellett a hálóban kötött ki.
A második félidőben - azt is kihasználva hogy ellenfelünk csere nélkül erősen fárad - fölényünket sikerült ziccerekre és további gólokra váltai. Második gólunkat Palágyi szerezte szép lövéssel. Utána Kántor nagy percei következtek: előbb Palágyi beadását segítette közvetlen közelről a gólvonalon túlra, majd gyönyörűen kijátszott akció végén Studniczki passzából volt eredményes. Itt esett egy időkérés, és kaptunk egy elkerülhető gólt egy oldalrúgás után, de nem tört meg lendületünk. Görög lekészítése után Palágyi lőtt iszonyatos erejű kapufás gólt, az utolsó percben pedig ismét Kántor talált a hálóba.
A második félidőben már nem kellett aggódnunk a három pontért néha szinte örömfocit játszottunk, egy-egy esetben a könnyelműség határán. Egyben bemelegítettünk a felsőházi rájátszásra, ahol három pokolian nehéz meccs vár ránk, és ha valami akarunk, mindhármat meg kell nyerni.
Kozelito Tél - Kofola 6-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi
   gól: Kántor 3, Palágyi 2, Studniczki