A nevezési határidő előtt két nappal úgy tűnt, kevesen vagyunk és felelőtlenség lenne benevezni a csapatot. Akkor Tinkó összetrombitálta összes ismerősét, és hirtelen sokan lettünk. Mostanra kicsit leolvadta a csapat és lehet, hogy megint kezdünk kevesen lenni. A nap szépen sütött ezen a novemberi reggelen, és mi is minden alkalmat megragadunk, hogy akár az időjárásról is beszélhessünk, csak a meccsről ne kelljen.
Összegyűltünk hatan, emiatt még le lehetett volna hozni a meccset. De sérülés, éjszakázás, vagy csak egyszerű formahanyatlás miatt több játékosunk nem találta a csúcsformáját, és csapatként sem működtünk együtt. Az első percben már hátrányba kerültünk, ami nyilván az összhang hiányával és álmos kezdésünkkel magyarázható, és alig néhány perccel később a másodikat is beszedtünk, miután leghátul elszórtuk a labdát. És amikor még mindig csak öt perc játék után a harmadik gólt is bekaptuk, a szangvinikusabb szurkolók már vették is kalapjukat, sétapálcájukat, felszedték a párnát a székről, és elindulatk hazafelé. Aki így tett, nem láthatta, hogy Palágyi végigkígyózik a védelmen és a hálóba gurította azt a gólt, ami egyetlen örömünk volt a meccsnapon.
De a játék összképét a továbbiakban is szétesettségünk dominálta. Előre játékunkról nem is igazán érdemes beszélni. Nem találtuk meg egymást, nem tudtunk esetleges passzoknál vagy egyéni megindulási kísérleteknél többet felmutatni. Nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél sok mozgáson és egész pályás letámadáson alapuló taktikájával sem. Igazából se elöl, se hátul nem voltunk meg, mindig csak úton voltunk. Ellenfeleink könnyen kerültek létszámelőnyös helyzetekbe, de igazából szükségük sem volt rá, mert egyenlő létszámnál is olyan nagylelkűen, 4-5 méterekről fogtunk embert, vagy nem is fogtunk embert, csak homályokba futkostunk, hogy kedvükre alakítgathattak ki helyzeteket. A félidő végéig még kettőt rúgtak, az ötödik különösen megengedhetetlen volt, hiszen a balszélsőjük is, és a center is üresen érkezhetett a kapunk elé, és könnyen kipasszolták a kapust.
Mentálisan nem omlottunk össze, próbáltuk menteni a menthetőt, talán a második félidő közepére fel is ébredtünk, de ezzel már messzire nem jutottunk. A második félidőben is kaptunk még két gólt. A hetedik után Belányi megvadította a felállást, és kapusszerkóban kiment a csatársorba, kesztyűjét Görögre hagyva. Veszteni már nem vesztettünk ezzel semmit, nem is lett volna mit.
A meccs előtt sárga mezünk miatt a brazilokkal viccelődtünk, utána ellenfeleink emlegették a 7-1-es vb elődöntőt. A frappáns válaszon még gondolkodunk, de abban biztosak vagyunk, hogy ilyen csúfos vereségnek nem szabad többet előfordulnia.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 1-7
kapu: Belányi, Görög
mezőny: Belányi, Görög, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
gól: Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése