Egy elúszott hajó

Nagy reményekkel és a télen aktív összes taggal terveztünk belevágni az ELTE SE-Illyés U19 elleni kiesési rangadóba, már csak azért is, mert a csoportunkban közkeletű vélemények szerint rajtunk kívül az Illyés a legkevésbé erős csapat. A helyszínen némileg módosultak az elvárások, hiszen ketten mégis távolmaradtak, de ez sem volt elég indok, hogy a győzelemről lemondjunk. A taktikai megbeszélésen közfelkiáltással a terület szűkítése és a kombinatív játék mellett döntöttünk, valamint váratlan elemeknek a játékunkba építését is célul tűztük ki, hátha ezzel sikerül megzavarnunk ellenfelünket, akik az ELTEOnline információi szerint a bajnokság kezdete óta erre a meccsre készültek.

Hogy aztán a taktikával volt-e a baj, vagy a kezdőcsapattal, esetleg szimplán csak az öltözőben maradt a csapat, azt utólag nehéz lenne megmondani, mindenesetre mire az első izzadtságcseppek megjelentek a fiúk homlokán, már kétgólos hátrányban voltunk. Két szépen felépített kipasszolt akció, és kétszer üresen érkező ember a hatosunkon belül, és házi újságírónk máris elkezdhette gyűjteni a kifogásokat, amelyekre a csapat dicstelen szereplését kenhetné. Ha lettek volna szurkolóink, itt bizonyára ébresztőt fújtak volna.

Ám a gyors gólokkal induló meccs a következő percekben is sűrűn hozta a gólokat, és ebben már számunkra is termett öröm. Erdei egy távoli és nem védhetetlen lövés átcsúszott a kapus kezei között, ezzel legfrissebben a csapatba épített játékosunk is megszerezte első gólját a Téli Bajnokságban. Sajnos erre rögtön válaszolt az ellen, szintén szerencsés körülmények között, hiszen egy erőtlen lövés Hlavacskán megpattanva csapta be Fehért, ezzel átmenetileg visszaállt a kétgólos különbség, de csak átmenetileg, hiszen szinte még tartott a gólöröm, amikor Palágyi elviharzott a jobb oldalon, középre adását pedig Görög a hosszú sarokba küldte.

Petykó, mint egyszemélyes csatársor

Valamivel nyugodtabb, és gólmentes percek következtek, amit hátrányban lévén némileg sajnáltunk, de legalább újabb gólokat nem kaptunk. Taktikánkat talán valamivel alaposabban is ki lehetett volna dolgozni, hiszen az első félidőben – főleg amíg Palágyi a kispadon ült - nem egyszer az a helyzet állt elő, hogy egyedül Petykó megy fel a támadásokkal, ami néha nem is áll másból, mint egyetlen ívelésből. Szó se róla, egy fejese veszélyes volt, de hogy körülbelül tíz percig az a fejes volt a legveszélyesebb momentuma a csapatnak, az erős kritika.

Örvendetes volt ugyanakkor, hogy a sérülés után lábadozó Hlavacska fitt volt, és végigbírta a negyven percet, nem kevés terhet véve le ezzel csapattársai válláról. Sőt, ha már pályán volt, gólt is szerzett, mégpedig ugyanolyan megpattanó lövéssel, mint amilyennek a saját kapunk előtt is részese volt.

Ezzel tehát 3-3-mal vonulhattunk félidőre, ami már azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a kezdeti elalvás ellenére mégis sikerül pontot szerezni, főleg mivel optimista fej-matematikánkban a rossz kezdés nem számítva 3-1-et produkáltunk, azaz két góllal jobbak voltunk ifjú ellenfeleinknél.

Roham!

Sajnos a gyakorlat nem teljesen egyezett a fej-matekkal, sok cserével felálló ellenfeleink rendesen meghajtották a tempót, és ha a meccskezdeten a túl kevés előremenés volt kritizálható, a második félidőben a hiányos hátrajövés fordult elő néhányszor. Fehérnek is egyre több dolga akadt, de ő legszebb napjait idézve fogta bátran kísérletező ellenfeleink átlövéseit, illetve ziccereit. Egy alkalommal két feketemezes vezette rá a labdát, miközben saját játékos talán még a félpályán sem volt, ám ő az első kísérletet kiütötte, a második emelést pedig földről fekvésből felugorva ütötte szögletre.

Öt-hat perc lehetett hátra, amikor ellenfelünk hozta fel a labdát, a kispad hevesen kiabált Palágyinak, hogy fogja a balszélen üresen sétáló embert, ám ő megállt ott, ahol volt, s tudta is, miért, mert így lefülelhette a felpasszt, elszáguldott, és beverte negyedik gólunkat, azt, amivel először vezettünk a bajnokság során, és mivel már csak percek voltak hátra, felsejlett előttünk a győzelem mámorító képe. Sőt, egy perccel később Hlavacska magánszáma után Tinkó került ziccerbe az ellenfél kapujától alig két-három méterre, és le is ültette a kapust, ám aztán az értékesítés helyett a fekvő kapusba lőtt.

Talán a tavalyi, Kofola elleni meccs végét kellett volna megszívlelnünk, amikor előnybe kerülve kitámadtunk, és majdnem ráfizettünk, mert kissé most is elkapta a túlzó hév a srácokat, amire ezúttal sajnos nem csak majdnem fizettünk rá, hiszen ellenfeleink (pontatlan helyezkedésünket is kihasználva) az utolsó percekben két gólt is berámoltak nekünk. Ezzel elúszott a győzelem, és sorsolásunkat elnézve, ha csak nagy bravúrt el nem érünk, még hetekig növekedhet csapatkapitányunk dosztojevszkiji szakálla.

Kozelito Tél - ELTE SE-Illyés U19 4-5

  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Petykó, Tinkó

  csere: Görög, Palágyi

  gól: Erdei, Görög, Hlavacska, Palágyi