Valamikor régen, a sorsolást böngészve, még pontszerzési reménnyel kalkuláltunk erre a meccsre, ám a kerethirdetésre ez a remény már elszállt, ugyanis mind kapusaink, mind a házi örökgóllövőlistát vezető Tinkó lemondták a szereplést, és statisztikából az is kiderült, hogy nélküle még soha nem szereztünk pontot. Hogy mégis sok szép pillanatunk legyen a pályán, mozgósítottuk külsős vésztartalékaink közül Amberboyt, így darabra megfelelő számban vettünk részt a találkozón, ahol egyik „ősi” riválisunk volt az ellenfél, akikkel eddig ugyan csak egyszer találkoztunk, de az az egy meccs is elegendő volt ahhoz, hogy revansot akarjunk venni.
A játék képe aztán inkább a gólyakupát idézte, mintsem olyat, ami egy huszáros visszavágást engedne sejtetni. Az első perctől kezdve jobbára mi térfelünkön folyt a játék, és cselben és passzban nagy tudományú ellenfeleink gyakran keltettek zavart védelmünkben, meg is szerezték a vezetést néhány perc játék után. Erre Erdei, Hlavacska előkészítése után egy csattanós kapufával válaszolt, ellenfeleink viszont nem tették meg ugyanezt a szívességet, és Görög bizonytalanságát is kihasználva a félidő közepén már négy-nullára vezettek.
Nem sokszor sikerült eljutnunk az ő kapujukig, a félidő második felében talán Nyitrai lövése jelentette a legnagyobb veszélyt, de azt is hárította a kapus; védelmünk pedig meg-megingott, de sikerült annyira összetömörülni, hogy legalább újabb gólt már ne kapjunk.
A második félidőt is kicsit összeszedettebben kezdtük, jó ideig sikerült elkerülni az újabb beszedett gólt, és néha már az ellenfél térfelére is átmerészkedtünk. Egy ilyen átmerészkedés alkalmával Petykót sikerült középen kiugratni, ő pedig a hatosig vitte a labdát, majd a csapattagok hatalmas örömére laposan a hálóba gurította élete első kozelitós gólját.
Ezzel azonban úgy tűnik, csak felbosszantani sikerült az ellenfelet, akik ekőszeretettel bonyolódtak cselezésbe a kilencesünk táján, és sajnos nem egy alkalommal győztesen jöttek ki belőle, míg a mi játékunk hagyományosan sok passzra épültek volna, jelen esetben azért feltételes módban, mert a sok passz közé sok rossz passz is keveredett, még általában legjobban passzoló csapattagjaink részéről is. Cselezéssel részünkről leginkább Amberboy próbálkozott, sajnálatos módon őt is gyakran elválasztották a játékszertől a gyorsan reagáló ellenfelek. A minden csapatrészben megjelenő pontatlanságoknak pedig újabb bekapott gólok lettek a következményei.
Összesen hetet szedtünk be, annyit, mint tavaly télen is kétszer, és amennyit a szeptemberben is kaptunk zsugáséktól, annyi különbséggel, hogy most lőni is csak egyet sikerült. Egyetlen dolog, amit pozitívumként ki lehet emelni, hogy immáron Petykó is feliratkozott a góllövőlistára.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 1-7
kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska, Nyitrai, Petykó
csere: Amberboy, Palágyi
gól: Petykó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése