Felsőház pillanatnyi tabella

Egy névtelen beküldő utánaszámolt, hogyan állnak a felsőházi csapatok. Azt hiszem, nem rossz ez az állás, lehet lájkolni.

                                           M           GY          D             V          Gólarány             Pont                     

1. Torpedo                           7             6             1             0           29-6 / +23           19

2. Hazafias Népfront         7             5             1             1           43-14/ +29          16

3. Zsuga Bonito                  7             4             2             1           31-21/ +10          14

4. Kozelito Tél                     7             3             1             3           23-25/ -2             10

5. 1. Fc Sör                         7             3             0             4           24-31/ -7             9

6. Kopa Kőbánya                7             1             2             4           21-36/ -15           5

7. SZTK                              7             1             1             5           17-27/ -10           4

8. Hajcsatok                       7             0             2             5           15-40/ -25           2

Bocs, nem fér ki rendesen, de talán így is eligazodtok rajta. A pontszámok becsúsztak a csapatok nevei alá.

Lelkiismereti szempontból fontos győzelem

A matematikában bölcsészként egyébként sem hittünk, és miután a Kofola kikapott a Hazafias Népfronttól, matematikailag is biztossá vált felsőházi tagságunk körülbelül másfél órával az alapszakaszbeli utolsó meccsünk előtt. Ettől még véresen komolyan vettük a meccset, hajtással és lehetőleg győzelemmel számoltunk és nem csak azért, mert vissza akartunk vágnia a Johanna-kupán elszenvedett vereségért, hanem azért is, hogy megszakítsuk egyre hosszabb és egyre kínosabb nyeretlenségi szériánkat; de korábban kevesebb játéklehetőséget kapó társainknak is ezúttal meg akartuk adni a bizonyítás esélyét.

Remek tollú házi költőink egyike nemrégiben az Athletic Bilbaóval vont minket párhuzamba azalapján, hogy híresen-hírhedten a magyarszakosság a csapatba kerülés gyakorlatilag egyetlen feltétele, míg a spanyol csapatban hagyományosan csak baszk nemzetiségű focisták játszanak. Azóta el is hangzott új játékosaink kapcsán, hogy ők is „baszkok”, tehát játszatnak nálunk.

Bemelegítés során úgy tűnt, hogy ellenféllel nem kell számolnunk, ám néhány sötétruhás srác végül mégis úgy gondolta, hogy kiállnak ellenünk. Mivel négyen voltak mi is vállaltuk, hogy kilométerekre nyúló hosszúságú kispadunk ellenére mi is négyen kezdünk. A három-három elleni mezőnybeli gyürkőzésből, bár nagyon könnyű lett volna elsüllyedni a pozíciós harcban, eredményesen jöttünk ki: mindjárt első akcióink egyikénél Erdei ívelésére Hlavacska András ugrott fel, és bár nem érte el a labdát, ezzel is megzavarta a kapust, aki mellett a labda a hálóba jutott. És ha ez még nem lett volna elég, egy perc múlva Erdei mesterien ugratta ki Palágyit, aki a kapott passz minőségéhez méltóan lőtte ki vele a hosszú sarkot.

Pár perc késéssel aztán megérkezett ellenfelünk ötödik játékosa is, kiegészültek tehát rendes létszámra a csapatok. Valószínűleg nem ettől, de mintha valamivel visszaestünk volna, és a félidő hátralevő bő felében ellenfelünknek is voltak veszélyes akcióik, melyek közül kettő a hálónkig is elért, némelyiket Fehér hatástalanított, míg több igen veszélyes megmozdulás halt el az utolsó passzokon. Szerencsére ellenfelünk góljai között Görög is a hálóba tessékelt egy kipattanó labdát, így szünetre legalább valamekkora előnnyel vonulhattunk.

Fordulás után Tinkó előkészítése után Nyitrai, és Erdei előkészítése után Görög viszonylag gyorsan tettek róla, hogy előnyünk ismét megnyugtatóvá váljon. Mivel ellenfelünk teljesítménye vélhetően fáradtság miatt visszaesett, módunk nyílt saját játékstílusunk szebbik arcát magunkra ölteni, és helyenként igen szép sokpasszos akciókat szövögettünk, illetve mindenkinek bőséges alkalmat adtunk a bizonyításra.

Tinkó kedvéért ellenfelünk kapujának keresztlécéről egy zöldellő ágat lógattunk lefelé és prémiumot ajánlottunk föl annak, aki azt onnan lelövi. Nevezet  játékos is bátran próbálkozott, de nem sikerült onnan lelőnie sem neki, sem a többieknek. Igaz, a többieknek csak azért nem, mert Hlavacska András és Tamás is az alsó sarkokat választották, Palágyi pedig félmagas lövéssel vette be másodjára is a kaput.

Végül tehát nyolc kettőre győztünk, egyúttal azt az igen nagy bravúrt is véghezvittük, hogy hat játékosunk szerzett gólt egy meccsen. Az álmoskönyvek ebből azt a következtetést vélik levonni, hogy csapatunk általánosan jó erőkből áll, sokakra lehet számítani, és nem csak egy-két innnen-onnan összevadászott zsoldos röpíti a csapatunk szekerét.

Ezzel a meccsel az alapszakasz küzdelmei is véget értek. Ugyan a bajnokság honalpján még nem jelentek meg az eredmények, de számításaink szerint huszonhat ponttal a hetedik helyet szereztük meg az alapszakaszban, míg a felsőházba vitt tíz pontunkkal a negyedik helyről folytathatjuk a küzdelmeket. Egyben örülhetünk annak is, hogy a bajnokság kiírása miatt némely botlásunk (Kofola, Retkü) bűnbocsánatot nyert.

Kozelito Tél - Fekete Sereg 8-2

  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi

  csere: Görög, Hlavacska T., Nyéki, Nyitrai, Tinkó

  gól: Palágyi 2, Görög 2, Erdei, Nyitrai, Hlavacska A., Hlavacska T.

Megdupláztuk tavaszi pontunkat

A két meccs között adódó, a csúszás miatt kissé hosszúra nyúlt szünet nagyrészt taktikázással, gyakorlással és fogadkozással telt, amire szükség is volt, hiszen a Kopa a Retkünél jócskán nagyobb játékerőt képviselő csapat hírében állt.

A hosszas és mentális rendrakással egybekötött felkészülés, olybá tűnik sikerrel járt, mert mire a késve érkező nézők is bekapcsolódtak a meccs megtekintésébe, már két góllal vezettünk. Előbb Hlavacska András kiugratását váltotta gólra Palágyi, majd alig valamivel később ugyancsak Hlavacska András jobbról érkező beadását pofozta be a kékek hálójába Erdei. A dolog pikantériájára talán nem is kellene itt külön felhívni a figyelmet, elegendő, ha játékosunk csapatba kerülését és decemberben adott interjúját felidézzük.

Erdei aztán a továbbiakban is motiváltan és határozottan játszott, nem sok babér termett mellette ellenfelünk félelmetesként behatározott csatárának. Nála már csak Hlavacska András nyújtott jobb teljesítményt, nem csak két gólpassza, hanem határozottsága és fontos mentései miatt is, amikkel társainak sok hibáját tette jóvá. Jellemző, hogy két alapvetően védekező játékost kell kiemelni, hiszen ellenfelünk nagy nyomás alá helyezte kapunkat, jobbára ők birtokolták a labdát, mégis sikerült elérnünk, hogy nem sokszor veszélyeztették kapunkat. Sajnos egy beívelés utáni kapáslövéssel még így is faragtak valamit az eredményen, de a nehéz időszak végére is meg tudtunk őrizni legalább egy gólt az előnyünkből.

A szünetben aztán beütött a balhé, ugyanis a sorozatos csúszások miatt lejárt a pályabérleti idő, a következő bérlők pedig szerették volna birtokba venni a pályát. A felek és a játékvezető végül jobb híján abban állapodtak meg, hogy a betonos pályán fejezzük be a mérkőzést.

Ez talán inkább a mi javunkra szolgált, hiszen a nagyobb pályán több cserénk miatt több futással több eséllyel vettük föl a harcot. Szerencsére ezt az előnyt sikerült az eredményjelző-táblára is felíratni egy, a Téli Bajnokságban szokásossá vált Palágyi-góllal. Játékosunk a kezdőkörben szerzett labdát, végigrobogott a pályán, egy hajszálnyi tolás jobbra, és utána a pontosan a kapuba vágott labda – már nem is számoljuk hányadszor.

A maradék tizenkilenc percre az eredmény és a labda tartását tűztük ki célul. Ebbe az is belefért, hogy hátul passzolgatva várjuk meg, amíg ellenfelünk kimozdul, de ugyanúgy belefért az is, hogy a pálya bármelyik pontján képesek voltunk letámadni. Az eredmény kilométernyi ziccer és más előnyös helyzet volt, melyeket azonban csatáraink sorra elpuskáztak, vagy még lövés előtt választottak rossz megoldást. Pedig háromgólos előnnyel már nem kérdés, hogy meglett volna a meccs. Így viszont…

Előbb egy takarásból leadott távoli lövés surrant be a kapunkba, majd az utolsó percben túl fent védekező játékosainkat kicselezték, a létszámfölényes helyzetet pedig értékesítették ellenfeleink; a hátralevő fél perc pedig már nem lehetett elegendő ahhoz, hogy újítani tudjunk.

Egyfelől örvendetes, hogy egy jó csapat ellen is pontot tudtunk szerezni, ezen a meccsen nem rossz eredmény a döntetlen, de kicsit nagyobb szerencsével és koncentrációval a győzelem is elérhető lett volna. Az öltözőbe vonuláskor némileg cinikusan elhangzott, hogy megdupláztuk tavaszi pontjainkat – nos valóban öt forduló alatt szerzett két pont éppenséggel nem válik dicsőségünkre. Az alapszakasz utolsó fordulójában a matematikailag is biztos felsőházba jutáshoz pontot kell szereznünk a Fekete Sereg ellen.

Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 3-3

  kezdő: Ángyán - Erdei, Hlavacska A., Tinkó - Palágyi

  csere: Görög, Hlavacska T., Nyéki, Nyitrai, Petykó,

  gól: Palágyi 2, Erdei

Ez nem így volt eltervezve

Kettős teher hárult ezúttal aranylábú fiainkra: a rendes fordulóban a Retkü ellen megerősödése ellenére is három pont hazavitele lett volna az illő, míg az utolsó forduló után a Kopa Kőbánya ellen az ősszel elmaradt rangadó pótlása erősen háromesélyesnek ígérkezett.

Mivel a Retkü ellen majdnem teljesen biztosak voltunk a győzelemben, még az is beleférni látszott, hogy legjobbjaink közül ketten csak késve tudtak csatlakozni a kerethez, így kezdőcsapatunk ereje alulmúlta a maximálisat; illetve, hogy ezúttal Tinkó kapott ketrecharcosi megbízatást.

Gyengének éppenséggel így sem bizonyult csapatunk, amit néhány perc játék után egy Ángyán-Hlavacska Tomi háromszögezés után előbbi okos góllal tett számszerűvé. A továbbiakban is Ángyán jelentette a legnagyobb veszélyt de sajnos csak a mi részünkről, ellenfelünk egyik friss igazolása ugyanis gyorsaságával és cselezőkészségével gyakran megkavarta a cserék révén idővel még erősebbé váló hátsó alakzatunkat. Egy szépen kijátszott akció után egalizáltak, egy megpattanó lövéssel a vezetést is megszerezték, és ha ez nem lett volna elég egy védelmi megingás után már kétgólos előnyben voltak velünk szemben.

Félidőben Hlavacska András is befutott, illetve Tinkó kieszközölte, hogy Ángyán álljon a kapuba, és ő erősíthesse a mezőnyjátékunkat; így bízhattunk a jobb és jobb játékban, és a pontszerzésben. Erre a középkezdés utáni első akciónk további reményt adott, de nem a fent említett tényezők révén, hanem azért, mert Hlavacska Tamás egymaga megbolondította az ellenfél védelmét, és a rövid sarokba küldte második gólunkat. Néhány perccel később pedig Palágyi is betalált, így meccsnullról folytathattuk a találkozót.

A második félidőben meg is mutatkozott, hogy a két csapat közül melyik helyezkedik el előrébb a tabellán, sok helyzetet alakítottunk ki, ezekkel azonban meglehetősen nagylelkűen bántunk, a már a Lafayette-ből is ismert kapus most is sok jó lövést kifogott, sok ziccert mágnesként vonzott, arról nem is beszélve, hogy két alkalommal a kapufát döngettük meg,

Palágyi egy távoli lövéssel mégis betalált, ám ezt ellenfelünk legjobbja a szélről a rövidbe vágott irtózatos bombával kiegalizálta.

Sajnos közben szokásos betegségeink is előjöttek, beleértve a helyezkedést, nem mindig szoros emberfogást, és csatáraink időnkénti elölragadását, ami kontrázási lehetőséget nyújtott, az adódó helyzeteket azonban nem aknáztuk ki kellő helyzetben, védelmünk pedig nem mindig tudott elbánni a létszámfölényben támadó fehérmezesekkel. Az elbánni nem tudás esetünkben még rendkívüli balszerencsével is társult, ami újabb két megpattanó lövésnek a hálónkba csapódását jelentette. A kettő között Palágyi harmadszor is beköszönt, de ez még így is azt jelentette, hogy két perccel a lefújás előtt egygólos hátrányban voltunk egy nálunk lejjebb rangsorolt csapattal szemben.

Természetesen fokozott rohamokra indultunk, amit ellenfelünk egy végsőkig kijátszott akcióval torolt meg, így végül két góllal kaptunk ki.

Többeknek eszébe juthatott a tavaszi Kőbi elleni vereség, ahol szintén egy gyengébbnek tartott csapat, és annak egy kimagaslóan jó játékosa okozta vesztünket, ott is korán vezetést szereztünk, ott is gólt lőttünk a második félidő első akciójából, ott is kontrából kaptuk azt a gólt, amivel a 7-5-ös végeredmény kialakult, sőt ellenfelünk legjobbja akkor is a palánkra kente Tinkót – most is, de ennek most nem lett folytatása.

Sajnos egy időn túl, a meccsnek sem volt se folytatása, se hosszabbítása, kénytelenek voltunk tudomásul venni a nulla pont megszerzését.

Kozelito Tél - FC Retkü 5-7

  kezdő: Tinkó – Ángyán, Görög, Hlavacska T., Petykó

  csere: Palágyi, Nyitrai, Hlavacska A.

  gól: Palágyi 3, Ángyán, Hlavacska T.

Megtorpedóztak minket

Bocsánat a bárgyú címért, most nem tellett többre.

A két csapat erejét ismerve jól kidolgozott taktikánk a következőképpen nézett ki: Az elején, amíg még bírjuk az iramot és koncentrációban is ottvagyunk, hajtunk, mint az állat, ami szerencsés esetben vezető gól elérésével jár. Ezután négy mezőnyjátékosunk sün alakzatban körbeveszi a hatost, és a meccs hátralevő kilenctizedét a labdák elrugdosásával töltjük, amivel sikerül a háló érintetlenségét és a három pont megszerzését. Ehhez reményre adott okot jó focistáink magas arányú jelenléte és egy halvány emlék a tavaly téli meccsről, aggodalomra adott viszont okot az, hogy ellenfelünk a listavezető és a tavalyi ezüstérmes volt egyszemélyben tizenkét forduló alatt mindössze tizennégy bekapott góllal.

A taktika megvalósítása tökéletesen indult. A középkezdés után kicsi megjáratott labdával Hlavacska Tamás szép csel után helyzetbe került, amit tanítani való módon értékesített is.

Ezzel viszont azt is elértük, hogy ellenfelünk, ha addig esetleg nem is lett volna, ezután főleg motivált, vagy inkább harapós kedvébe került. Ez rövidesen a kapunkra nehezedő nyomásban és az egyenlítő gólban nyilvánult meg. Szerencsére tudtunk újítani, ellenfelünk kapusa egy távoli lövést pont Nyitrai elé ütött, aki átgurította a labdát a gólvonalon, ezzel ismét előny nálunk.

Sajnos a meccs további részében hiába játszottunk aránylag jól és fegyelmezetten, ellenfelünk tudása annyival megelőzte a miénket, hogy nem tudtunk ellenállni, felállt védelmünknek nekiugorva ugyanúgy képesek voltak gólt lőni, mint labdaszerzés után azonnal indítva. Talán nem véletlen, hogy a Téli Bajnokság első két helyezett csapatában is játszanak torpedósok.

A meccs érdekessége, hogy Nyéki először lépett pályára csapatunk színeiben, ami egybeesett azzal is, hogy először focizott velünk. A felfokozott hangulat és a kevés lehetőség miatt azonban egyelőre eltekintünk teljesítményének értékelésétől.

Említésre méltó hogy Tinkó és ellenfelünk kopasz házi hentese között nem is olyan nagy meglepetésre adódott egy kis affér, ami azonban nem fajult tettlegességgé, azonban üzengetés később is előfordult a játékosok között.

Hősies, vagy éppen kétségbeesett védekezésünk közepette a listavezető egymás után lőtte a gólokat, végül hétnél szakította meg őket a hármas sípszó. A hét elég soknak hangzik, hízelgő azonban, hogy tavasszal csak mi voltunk képesek gólt lőni a Torpedo ellen, szemben a Kopával vagy a Népfronttal. Ettől még szomorúan hangzik, hogy több mint egy hónapja nyeretlenek vagyunk, és a tavaszi bajnoki idényben három meccsen három gólt és egy pontot szereztünk, de még él a remény, hogy eredményeink felfelé ívelhetnek – jövő héten akár hat ponttal is.

Kozelito Tél - Torpedo 2-7

  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Hlavacska T., Palágyi

  csere: Nyéki, Nyitrai, Tinkó

  gól: Hlavacska T., Nyitrai