Kettős teher hárult ezúttal aranylábú fiainkra: a rendes fordulóban a Retkü ellen megerősödése ellenére is három pont hazavitele lett volna az illő, míg az utolsó forduló után a Kopa Kőbánya ellen az ősszel elmaradt rangadó pótlása erősen háromesélyesnek ígérkezett.
Mivel a Retkü ellen majdnem teljesen biztosak voltunk a győzelemben, még az is beleférni látszott, hogy legjobbjaink közül ketten csak késve tudtak csatlakozni a kerethez, így kezdőcsapatunk ereje alulmúlta a maximálisat; illetve, hogy ezúttal Tinkó kapott ketrecharcosi megbízatást.
Gyengének éppenséggel így sem bizonyult csapatunk, amit néhány perc játék után egy Ángyán-Hlavacska Tomi háromszögezés után előbbi okos góllal tett számszerűvé. A továbbiakban is Ángyán jelentette a legnagyobb veszélyt de sajnos csak a mi részünkről, ellenfelünk egyik friss igazolása ugyanis gyorsaságával és cselezőkészségével gyakran megkavarta a cserék révén idővel még erősebbé váló hátsó alakzatunkat. Egy szépen kijátszott akció után egalizáltak, egy megpattanó lövéssel a vezetést is megszerezték, és ha ez nem lett volna elég egy védelmi megingás után már kétgólos előnyben voltak velünk szemben.
Félidőben Hlavacska András is befutott, illetve Tinkó kieszközölte, hogy Ángyán álljon a kapuba, és ő erősíthesse a mezőnyjátékunkat; így bízhattunk a jobb és jobb játékban, és a pontszerzésben. Erre a középkezdés utáni első akciónk további reményt adott, de nem a fent említett tényezők révén, hanem azért, mert Hlavacska Tamás egymaga megbolondította az ellenfél védelmét, és a rövid sarokba küldte második gólunkat. Néhány perccel később pedig Palágyi is betalált, így meccsnullról folytathattuk a találkozót.
A második félidőben meg is mutatkozott, hogy a két csapat közül melyik helyezkedik el előrébb a tabellán, sok helyzetet alakítottunk ki, ezekkel azonban meglehetősen nagylelkűen bántunk, a már a Lafayette-ből is ismert kapus most is sok jó lövést kifogott, sok ziccert mágnesként vonzott, arról nem is beszélve, hogy két alkalommal a kapufát döngettük meg,
Palágyi egy távoli lövéssel mégis betalált, ám ezt ellenfelünk legjobbja a szélről a rövidbe vágott irtózatos bombával kiegalizálta.
Sajnos közben szokásos betegségeink is előjöttek, beleértve a helyezkedést, nem mindig szoros emberfogást, és csatáraink időnkénti elölragadását, ami kontrázási lehetőséget nyújtott, az adódó helyzeteket azonban nem aknáztuk ki kellő helyzetben, védelmünk pedig nem mindig tudott elbánni a létszámfölényben támadó fehérmezesekkel. Az elbánni nem tudás esetünkben még rendkívüli balszerencsével is társult, ami újabb két megpattanó lövésnek a hálónkba csapódását jelentette. A kettő között Palágyi harmadszor is beköszönt, de ez még így is azt jelentette, hogy két perccel a lefújás előtt egygólos hátrányban voltunk egy nálunk lejjebb rangsorolt csapattal szemben.
Természetesen fokozott rohamokra indultunk, amit ellenfelünk egy végsőkig kijátszott akcióval torolt meg, így végül két góllal kaptunk ki.
Többeknek eszébe juthatott a tavaszi Kőbi elleni vereség, ahol szintén egy gyengébbnek tartott csapat, és annak egy kimagaslóan jó játékosa okozta vesztünket, ott is korán vezetést szereztünk, ott is gólt lőttünk a második félidő első akciójából, ott is kontrából kaptuk azt a gólt, amivel a 7-5-ös végeredmény kialakult, sőt ellenfelünk legjobbja akkor is a palánkra kente Tinkót – most is, de ennek most nem lett folytatása.
Sajnos egy időn túl, a meccsnek sem volt se folytatása, se hosszabbítása, kénytelenek voltunk tudomásul venni a nulla pont megszerzését.
Kozelito Tél - FC Retkü 5-7
kezdő: Tinkó – Ángyán, Görög, Hlavacska T., Petykó
csere: Palágyi, Nyitrai, Hlavacska A.
gól: Palágyi 3, Ángyán, Hlavacska T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése