A két meccs között adódó, a csúszás miatt kissé hosszúra nyúlt szünet nagyrészt taktikázással, gyakorlással és fogadkozással telt, amire szükség is volt, hiszen a Kopa a Retkünél jócskán nagyobb játékerőt képviselő csapat hírében állt.
A hosszas és mentális rendrakással egybekötött felkészülés, olybá tűnik sikerrel járt, mert mire a késve érkező nézők is bekapcsolódtak a meccs megtekintésébe, már két góllal vezettünk. Előbb Hlavacska András kiugratását váltotta gólra Palágyi, majd alig valamivel később ugyancsak Hlavacska András jobbról érkező beadását pofozta be a kékek hálójába Erdei. A dolog pikantériájára talán nem is kellene itt külön felhívni a figyelmet, elegendő, ha játékosunk csapatba kerülését és decemberben adott interjúját felidézzük.
Erdei aztán a továbbiakban is motiváltan és határozottan játszott, nem sok babér termett mellette ellenfelünk félelmetesként behatározott csatárának. Nála már csak Hlavacska András nyújtott jobb teljesítményt, nem csak két gólpassza, hanem határozottsága és fontos mentései miatt is, amikkel társainak sok hibáját tette jóvá. Jellemző, hogy két alapvetően védekező játékost kell kiemelni, hiszen ellenfelünk nagy nyomás alá helyezte kapunkat, jobbára ők birtokolták a labdát, mégis sikerült elérnünk, hogy nem sokszor veszélyeztették kapunkat. Sajnos egy beívelés utáni kapáslövéssel még így is faragtak valamit az eredményen, de a nehéz időszak végére is meg tudtunk őrizni legalább egy gólt az előnyünkből.
A szünetben aztán beütött a balhé, ugyanis a sorozatos csúszások miatt lejárt a pályabérleti idő, a következő bérlők pedig szerették volna birtokba venni a pályát. A felek és a játékvezető végül jobb híján abban állapodtak meg, hogy a betonos pályán fejezzük be a mérkőzést.
Ez talán inkább a mi javunkra szolgált, hiszen a nagyobb pályán több cserénk miatt több futással több eséllyel vettük föl a harcot. Szerencsére ezt az előnyt sikerült az eredményjelző-táblára is felíratni egy, a Téli Bajnokságban szokásossá vált Palágyi-góllal. Játékosunk a kezdőkörben szerzett labdát, végigrobogott a pályán, egy hajszálnyi tolás jobbra, és utána a pontosan a kapuba vágott labda – már nem is számoljuk hányadszor.
A maradék tizenkilenc percre az eredmény és a labda tartását tűztük ki célul. Ebbe az is belefért, hogy hátul passzolgatva várjuk meg, amíg ellenfelünk kimozdul, de ugyanúgy belefért az is, hogy a pálya bármelyik pontján képesek voltunk letámadni. Az eredmény kilométernyi ziccer és más előnyös helyzet volt, melyeket azonban csatáraink sorra elpuskáztak, vagy még lövés előtt választottak rossz megoldást. Pedig háromgólos előnnyel már nem kérdés, hogy meglett volna a meccs. Így viszont…
Előbb egy takarásból leadott távoli lövés surrant be a kapunkba, majd az utolsó percben túl fent védekező játékosainkat kicselezték, a létszámfölényes helyzetet pedig értékesítették ellenfeleink; a hátralevő fél perc pedig már nem lehetett elegendő ahhoz, hogy újítani tudjunk.
Egyfelől örvendetes, hogy egy jó csapat ellen is pontot tudtunk szerezni, ezen a meccsen nem rossz eredmény a döntetlen, de kicsit nagyobb szerencsével és koncentrációval a győzelem is elérhető lett volna. Az öltözőbe vonuláskor némileg cinikusan elhangzott, hogy megdupláztuk tavaszi pontjainkat – nos valóban öt forduló alatt szerzett két pont éppenséggel nem válik dicsőségünkre. Az alapszakasz utolsó fordulójában a matematikailag is biztos felsőházba jutáshoz pontot kell szereznünk a Fekete Sereg ellen.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 3-3
kezdő: Ángyán - Erdei, Hlavacska A., Tinkó - Palágyi
csere: Görög, Hlavacska T., Nyéki, Nyitrai, Petykó,
gól: Palágyi 2, Erdei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése