A szimmetria megtörése

Öt forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel csapatunk a nyolcadik helyen állt a 15 csapatos bajnokságban. Romkocsmák félhományában merengő bölcsészekként semmi nem áll távolabb tőlünk a számtani és mértani szabályosságoknál, így egyértelmű célunk a szimmetria megtörése volt. Soron következő ellenfelünk, az Artszal Előre csapata még nem szerzett pontot, tehát sokgólos győzelemre készültünk.

            A pályára érkezve tíz fokos meleg és üdítően szemerkélő eső fogadott minket. Ennek megfelelően harci kedvünk azonnal a tetőfokára hágott: egyes játékosaink a kerítést bontották nagy erőkkel, mások a műfüves pályát kezdtél el felszaggatni. Egyedül Tinkó viselkedett némileg szelídebben a megszokottnál, ugyanis értesült arról, hogy ellenfelünk keretének két lány tagja is van.

            Várakozásunk azonban hiábavalónak bizonyult, mivel ellenfelünk nem jelent meg a pályán. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ennek két racionális magyarázata lehet: egyrészt könnyen elképzelhető, hogy ellenfelünk játékosainak teste cukorból van, így nem mertek esőben játszani, másrészt előfordulhat, sőt igen valószínű, hogy egyszerűen megrettentek a Kozelitó Tél által képviselt játékerőtől. Miután túltettük magunkat azon a tényen, hogy nincs ellenfelünk, a Kopa Kőbánya kapusával és a HajCsatok elnök-vezérigazgatójával kiegészülve játszottunk egy könnyed, ám kiemelkedően színvonalas egymás elleni edzőmeccset.

            Mindenesetre a mérkőzést játék nélkül 5–0-ra megnyertük. A három pontnak természetesen örülhetünk, de igen valószínű, hogy ennél nagyobb arányú győzelmet arattunk volna, ha lejátsszuk a meccset.

Kozelitó Tél – Artszal Előre 5–0 (adminisztratív úton)

megjelentek: Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó

Teljes siker

A kissé álmos szezonkezdetnek köszönhetően négy forduló után, hozzánk méltatlan módon a bajnokság alsóházában tanyáztunk, így a szakvezetés a meccset megelőzően statisztikánk szerint összesen 42 alkalommal jelezte a csapattagoknak, hogy le kell győznünk következő ellenfelünket, a Túlerő csapatát. Ez a korábbi egymás elleni eredmények alapján nem tűnt rutinfeladatnak, de a pályán egyértelművé tettük, hogy jelenleg melyik a jobb csapat.

            Az első percek kiegyenlített mezőnyjátékot hoztak, amit azonban egyik fél részéről sem kísértek komolyabb helyzetek. Először Hlavacska Tamás jelezte egy erőteljes kapufával, hogy nem csupán egészségmegőrző céllal van fent a pályán, majd Palágyi visszatett labdájából meg is szerezte a vezetést. A gól után sem változott érdemben a játék képe. Ellenfeleink talán némileg több időt töltöttek a térfelünkön, de a magabiztos védekezésnek és kapusteljesítménynek köszönhetően nem tudtak igazán veszélyes helyzeteket kialakítani, sőt Palágyi kétgólosra növelte az előnyünket. Ezt követően az első félidőben még számos alkalommal keveredtünk gólhelyzetekbe, de ezeket nem sikerült kihasználnunk.

            A kétgólos vezetés ellenére nem lehettünk teljesen nyugodtak a forduláskor, hiszen korábban már sokszor megtapasztaltuk, hogy milyen könnyen elillanhat az előnyünk. Ezúttal azonban nem került homokszem a gépezetbe: Hlavacska András és Tinkó magabiztos védőmunkájának köszönhetően ellenfeleinknek nem sok lehetőségük adódott a gólszerzésre. Némileg meglepő és szórakoztató módon fizikailag is végig domináltunk a meccsen, azonban ez az angol mentalitást követő bíráskodásnak köszönhetően nem járt érdemi következményekkel. A mérkőzést Hlavacska András döntötte el véglegesen, amikor a félidő közepe táján megkaparintotta a labdát, átnyargalt vele a pályán, majd a kapus mellett laposan a hálóba gurított. A meccs vége felé már szinte mindenki gólt akart lőni, így kissé kinyíltunk, azonban Tyukász egyedül is hatástalanította a Túlerő kontráit. A meccs zárásaként Kapitány talált be a balszélről, kialakítva a 4–0-ás végeredményt.

            A mérkőzés tehát számunkra teljes sikert hozott, hiszen négy alkalommal is eredményesek voltunk, a szezonban először pedig nem kaptunk egyetlen gólt sem. Külön öröm, hogy egyrészt mind a négy találatunkat különböző játékos szerezte, másrészt Hlavacska Tamás ezzel a góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát.

 Kozelito Tél – Túlerő 4–0

kezdő: Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Nyitrai, Petykó

gól: Hlavacska T., Palágyi, Hlavacska A., Kapitány

Közönségbarát játék

A Lafayette csapatával másfél éve mérkőztünk meg először és utoljára. Akkor egy fegyelmezett játékot hozó, de kissé érdektelen meccsen gólnélküli döntetlent játszottunk. A mostani találkozó sokgólos, közönségbarát játékot hozott, de a három pontot ezúttal sem sikerült begyűjtenünk.

A mérkőzés elején jó szokásunkhoz híven magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és számos helyzetet dolgoztunk ki. Erőfeszítéseinknek pár perc után meg is lett az eredménye: Hlavacska Tamás egyik visszatett passzából Tinkó talált a kapuba. A gól után is lendületben maradtunk, ugyanakkor védekezésünk is stabilnak bizonyult, mivel ellenfelünk csak elvétve tudott érdemben veszélyeztetni. Az első félidő közepe táján egy kiugratás Szántait találta gólhelyzetben, aki ugyan először a kapusba lőtt, azonban a visszapattanó labda végül szerencsésen a kapuban kötött ki (2–0). A kétgólos vezetés a külső szemlélő számára ugyan megnyugtatónak tűnhetett, mi azonban tudtuk, hogy az akkor éppen az A ligában pályára lépő Zsuga Bonito néhány játékosa révén ellenfelünk jelentősen meg fog erősödni a meccs későbbi szakaszában.  Jó lett volna tehát tovább növelni előnyünket, ez azonban nem sikerült. Számos helyzetet szórakoztunk el, olykor eggyel több vagy kevesebb passzra lett volna szükség, két alkalommal pedig a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben. Ellenfelünk játéka a félidő második felére a vérfrissítésnek köszönhetően látványosan feljavult, így kezdeti mezőnyfölényünk pillanatok alatt elpárolgott. Elsősorban Hlavacska András védőmunkájának köszönhetően azonban sikerült kapott gól nélkül kihúznunk az első félidőt.

            A fordulás után már nem volt ilyen szerencsénk. Először egy távoli átlövésből kaptunk egy kifejezetten bosszantó gólt, majd ellenfeleink további két helyzetüket is értékesítették, így hátrányba kerültünk (2–3). A gyengébb idegzetű nézők számára már úgy tűnt, hogy mindennek vége, azonban mi nem omlottunk össze. Sikerült kihasználni, hogy ellenfelünk tehetségesebb játékosai inkább a támadásra koncentráltak, így két kontrából ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, amelyeket Hlavacska Tamás értékesített (4–3). Ezután cserejátékosaink feltűnően sűrűn kezdtek el érdeklődni a meccsből hátralévő idő iránt, de hiába, ellenfelünknek néhány perc is elég volt ahhoz, hogy ismét megfordítsa a meccset (4–5). A szervezőség ekkor kétes eredetű szívgyógyszereket kezdett el osztogatni a vehemensebb szurkolóknak, ami teljességgel jogos lépés volt, hiszen a mérkőzés végkimenetele a korábbi események alapján még a legrutinosabb Tippmix játékosok számára is  megjósolhatatlanná vált. A végjátékban nekünk jött ki jobban a lépés: a lefújás előtt egy perccel Hlavacska András szerezte meg a labdát saját térfelünkön, majd testvéréhez passzolt, aki harmadszor sem hibázott.

            Összességében egy valóban izgalmas, fordulatos mérkőzést játszottunk, a végeredmény pedig igazságosnak mondható a játék képe alapján. Ugyanakkor ezt a meccset meg is nyerhettük volna, ha jobban megbecsüljük a helyzeteinket az első félidőben.

Kozelitó Tél – Lafayette 5–5

kezdő: Tyukász – Petykó, Hlavacska A., Tinkó, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Szántai

gól: Hlavacska T. 3, Tinkó, Szántai

Vissza a győzelembe

Nosztalgiára hajlamos szurkolóink elégedetten csettinthettek a pályára kivonuló csapat láttán, ugyanis az utóbbi időben szokatlan módon minden mezőnyjátékosunk fajtiszta magyar szakos volt. A KuKás(z)ok ehhez képest mindössze egy kapussal és két mezőnyjátékossal érkeztek, így a szabályok értelmében akár meccs nélküli, ötgólos adminisztratív győzelemmel is távozhattunk volna. Mi azonban igazi, önbizalomtól duzzadó sportemberekként inkább hozzájárultunk ahhoz, hogy ellenfeleink az oldalvonal mellett álldogáló Hajcsatok csapatából toborozzanak maguknak néhány beugró játékost.

            A bemelegítés során elhangzott, vasakaratot sugárzó fogadkozások ellenére a meccs meglehetősen lassú tempóban kezdődött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna helyzeteink. Hlavacska Tamás is több alkalommal veszélyeztetett, valamint Palágyi beadása után Petykó lőhetett a hatoson belülről, azonban a kapus hárítani tudta a lövést. A vezetést ugyanakkor helyzeteink ellenére ellenfelünknek sikerült megkaparintania, miután egyik játékosuk a balszélről a hosszú felsőbe lőtte a labdát.

            Az egygólos hátrány természetesen nem tört meg minket. Sikerült ritmust váltanunk, aminek meg is lett az eredménye. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte egy kipattanból, majd pár perccel később Hlavacska Tamás talált be Tinkó visszatett passzából, amivel a vezetést is megszereztük (2–1). Ellenfelünknek még egyszer sikerült egyenlítenie, de Hlavacska Tamás ismét villant, így egygólos vezetéssel fordulhattunk (3–2).

            A második félidő elején adódott ugyan néhány apróbb zavar a kapunk előtt, de a gólt sikerült elkerülni, majd ismét Hlavacska Tamás értékesített egy ziccert, amivel megnyugtatóra nőtt az előnyünk. A mérkőzés további részében ennek megfelelően higgadtan játszottunk: nem húztuk magunkra az ellenfelet, de felesleges kockázatokat sem vállaltunk egy-egy támadásért. A szervezett játéknak meg is lett az eredménye: ellenfelünk kinyílt, Palágyi pedig védőjét megelőzve nagy erővel lőtte a labdát a jobbszélről a hosszú alsóba (5–2). Az utolsó percekben Petykó is hintett egy zseniális gólt Palágyi oldalvonaltól érkező passzából. A mérkőzés lefújását tehát azzal a boldog tudattal vehettük tudomásul, hogy megszereztük idei első győzelmünket, ami minden bizonnyal csak egy újabb hosszú menetelés kezdete.

           

Kozelitó Tél – KuKás(z)ok 6–2

kezdő: Tyukász – Petykó, Tinkó, Palágyi, Hlavacska T.

csere: Nyitrai

gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Petykó