Bevezetés a fordítástudományba 2.

Az élet kiszámíthatatlan nehézségei, illetve a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy ezen a héten az Asztalon Villa ellen az egész tavaszi keretünk megjelent, és még meccsre is késznek tartottuk magunkat, ami szokás szerint kezdte körvonalazni az eljövendő dicsőséget.
Kezdetkor úgy tűnt, nem is lesznek nehézségeink, hiszen gyorspasszos játékunkkal többször is helyzetbe tudtunk kerülni, a probléma mindössze azzal volt, hogy elfelejtettük belőni ezeket. A "nagy számok törvényébe" helyeztük bizodalmunkat, és abba, hogy a sok-sok lövésből egy majd csak beakad, bár cserepadon ülő támadónk egyre inkább egy "kaput érző csatár" bevetését javasolta. Azonban a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, kapusunk cselezgetni kezdett a hatoson belül, az ellenfél csatára pedig szerelte, és a hálóba gurított.
Próbáltuk a problémát filozófiai, narratológiai, illetve a történelem tanulságait számba vevő oldalról is megközelíteni, de mind csak arra jutottunk, hogy továbbra is fociznunk kell, és kísérleteket tenni a a labdának az ellenfél hálójába juttatására. A kísérletezéssel nem is volt gond, ám vagy csatáraink voltak pontatlanok, vagy pedig az eddigre magéra találó ellenfél tudott minket megakadályozni.
Már a második félidő közepénél jártunk, és a hungaropesszimizmuson nevelkedett nézők fejébe már kezdhette belevenni fejét a gondolat, hogy egyetlen hiba és támadásaink erélytelensége elég a váratlan vereséghez, ami aztán a bajnoki címért folyó versenyből is kizár minket, amikor egy szépen felépített támadás végén Hlavacska András találta üresen magát a hatoson, és egy A-ligás gólkirály-jelöltnek ilyen helyzetből rutinmunkát jelent gólt szerezni.
Ezzel persze sem el nem dőlt a meccs, sem elégedettek nem voltunk. Mindkét csapatnak voltak támadásaink, talán a mieink voltak veszélyesebbek, hiszen Tinkó-vezette védelmünkön és Tyukász kapuson elég vaskos magabiztosság volt szemrevételezhető, amelyet ortodox eszközökkel feltörni fölöttébb valószínűtlennek tűnt. A játékvezetői ítéletek is borzolták a kedélyeket, hiszen Tyukász hatoson kívüli kivetődéséért fújható volt a szabadrúgás, bár mi nem örültünk neki (amiből aztán semmi sem lett, sőt mi kontráztunk), két perccel később pedig az ellenfél védőjének hatoson belüli kezezésénél szerettünk volna sípszót hallani, azonban az elmaradt.
Az idő sürgetését meghallva aztán egy szöglet után Kapitány cselezte be magát a kapu előterébe, és ha már ott járt, belőtte vezető gólunkat. Mondhattuk volna, hogy ha a csatároknak nem jött össze a gólszerzés, akkor átvállalták azt a hátvédek. És hol volt még a vége...
 Rögvest megfordult a játék jellemző iránya, és mi kényszerültünk védekezésre, de kapunk ritkán forgott közvetlen veszélyben, annál is inkább, hogy már csak percek voltak hátra. És eljött az azóta legendássá lett utolsó perc, amikor az ellenfél megzavarodott kapusa oldalrúgásra mentett, azt Palágyi átgurította a hosszúra, ott pedig védőjét már a félpályánál harcképtelenné tévő erdőkertesi sólyom, Petykó érkezett, és két kapufát is érintő lövésével bebiztosította győzelmünket.
A lefújás után egy kis szóváltás kerekedett, megvádoltak minket azzal, hogy kapusunk most volt itt először, és akkor biztos nincs nevezve. A viszontvádaskodást utólag méltatlannak éreznénk, de védelmünkre el kell mondanunk, hogy Tyukász az idényben nyolcadszor védett, és be is van nevezve, a kételkedők bátran utánajárhatnak az adatoknak.
A győzelmet tehát, ha nem is zökkenőmentesen, de ellenfelünk erejét felőrölve végül mégis megszereztük, amivel továbbra is miénk a második helyezés. Az alapszakasz utolsó fordulójában a listavezető Bozsik ellen kétségkívül parázs hangulatú és igen nehéz meccsünk lesz, a győzelem viszont alapszakasz-elsőséggel kecsegtet. A vereség esetét nem számoltuk ki.
Kozelito Tél - Asztalon Villa 3-1
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Kapitány, Petykó

Bevezetés a fordítástudományba

Bevethető játékosaink száma jelentősen megcsappant az előző héthez képest. Tyukász és Kapitány apróbb sérülések, Görög pedig rejtélyes eredetű légúti megbetegedés miatt nem tudta vállalni a játékot. Végül 18 perccel a meccs kezdete előtt Tinkó is tájékoztatta csapatkapitányunkat, hogy váladékot érzékelt az orrüregében, ezért ő sem tud pályára lépni. Az összeesküvés-elméletekre fogékony kerettagok természetesen azonnal kapcsolatot véltek felfedezni Görög és Tinkó egészségügyi problémái között, amelyet azonban szerkesztőségünknek csupán meghamisított vagy egyáltalán nem is létező bizonyítékokkal sikerült alátámasztania. Mindenesetre ezúton is jobbulást kívánunk gyengélkedő csapattársainknak, és arra bíztatjuk őket, hogy a jövő heti fordulóig egyenek sok savanyú káposztát a mielőbbi gyógyulás érdekében.

(Szerkesztőségünk csak a szerző személye és a szerzői jog tisztelete miatt nem hagyta el a fentebbi bekezdés némely megjegyzését, melyektől ezúton elhatárolódunk. Görög megbetegedéséről éppen a cikk szerzőjének lehetnének saját tapasztalatai, hiszen szerda délután a könyvtárban egymás mellett ültek amikor a torokgyulladást hideg víz ivásával előidézte. Amúgy az esetből tapasztalva azóta fogadalmat tett, hogy vizet többé nem iszik. Görög és Tinkó távolmaradása közötti kapcsolat pedig már csak azért sem lehetséges hiszen megbetegedésük óta semmilyen formában nem kommunikáltak, így kórokozók átadása, vagy amire összeesküvés-elméletekre hajlamos szemlélők gondolhatnak: a meccs szabotálása fel sem merülhet.)

            Szerencsére Hlavacska András kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően szerzett egy alkalmi kapust, így egy cserével vághattunk neki az ADK elleni, nem éppen könnyűnek igérkező mérkőzésnek. A kezdő sípszót követően ellenfeleink ragadták magukhoz a kezdeményezést. Az első néhány percben Barcelona-szintű labdabirtoklási arányt sikerült kialakítaniuk, és többször veszélyeztették a kapunkat. Később kiszabadultunk a szorításból, de csatáraink lövései elkerülték a kaput. A meccsnek ebben a szakaszában egyedül Erdei dolgoztatta meg az ADK kapusát egy távoli lövéssel. Egy szabadrúgást követően hátrányba kerültünk, de Palágyinak köszönhetően hamar sikerült egyenlítenünk (1–1). Néhány perc elteltével ismét mi kaptunk gólt egy szögletet követően, Hlavacska Tamás azonban gondoskodott róla, hogy ellenfelünk vezetése ismét múlékony állapot legyen csupán (2–2). A félidő második felében támadójátékunk pontossága elmaradt a kívánatostól, ugyanakkor főként helyezkedési hibáknak köszönhetően két gólt is kaptunk, így a félidő lefújásakor kétgólos hátrányból várhattuk a folytatást.

            A térfélcserét követően nem sokkal az ADK egy gyors kontrából még növelni is tudta az előnyét. Ekkor a pesszimistább nézők már azt gondolhatták, hogy elúszott a meccs, de a rövid pihenő után a pályára visszatérő Hlavacska Tamás körülbelül 7–8 perc alatt három gólt illesztett be ellenfelünk kapujába (5–5). Főként a közte és az ADK egyre inkább elfáradó védői között fennálló jelentős sebességkülönbséget kihasználva betalált távolról, egy kiugratásból, és az ellenfél térfelén történő labdaszerzést követően is. A harmadik egyenlítés után egy hosszabb gólcsendes időszak következett. Ellenfelünk játéka érezhetően statikusabbá vált, így Hlavacska András vezérletével sikerült mezőnyfölényt kialakítanunk, de helyzeteinket nem tudtuk gólra váltani. Hlavacska Tamás és Palágyi is rúgott kapufát, és védőink is többször lőttek kapura. Végül egy sokpasszos játék végén került Palágyihoz a labda, aki a hatoson belülről nem hibázott, és megszerezte a győzelmet a csapatnak.

            Egy nehéz meccsen, komoly hátrányból felállva sikerült begyűjtenünk a három pontot, ami mindenképpen bizonyítja a csapat kollektív lelki erejét. Bízunk azonban abban, hogy a jövő héten már teljes kerettel léphetünk pályára az Asztalon Villa ellen.

Kozelito Tél – ADK 6 –5

kezdő: Kardos – Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

csere: Petykó

gól: Hlavacska T. 4, Palágyi 2

Újabb kupagyőzelem

A bajnoki meccs nem volt elég, este mentünk az Emirates kupa aktuális megvalósulására is. A két fodballünnep közötti időt a keret változatos tevékenységekkel töltötte el, a legprofibbak a McDonald's és a törzskocsmánk között váltogatták helyüket.
A nyitómeccs nem a miénk lett volna, de mivel a meccset játszani hivatott csapatok nem voltak meg, így a szervezőség nyomására mi játszottuk a nyitómeccset a minket legutóbb elpáholó Londongrád ellen. Alkalmi és zilált összeállításban játszó csapatunk akarásával nem volt gond, de a teljesítés elmaradt a maximálistól. Az első félidőben gyakorlatilag nem volt kapura lövésünk. Ellenfelünknek pedig volt, melyet kapusunk többnyire védett, de egy lövés mégis becsúszott a kapunkba. A félidő végefelé Tinkó beállásával némileg stabilizálódott a játékunk, de ez összességében még mindig kevés volt az állás megfordításához. Ráadásul ellenfeleink átjátszották védelmünket, és még egy gólt kaptunk. Támadó szekciónk sok elrontott passz és fölöslegesen elszórt labda mellett egy kapufát jegyezhetett fel Erdei révén, a gól nem jött össze.
A meccseink közti szünetben megjött Márialigeti is, így a HajCsatok ellen már teljes bevetésre szánt csapatunkkal mehettünk. A kaput ezúttal, némi rábeszélés után Tinkó vállalta, és hozta is a tőle megszokott stabil teljesítményt. És akkor már mezőnyben is volt bennünk annyi, hogy ha nem is jó játékkal, de mint nagycsapat, lehozzuk a meccst. Négy gólunkon Márialigeti és Hlavacska Tamás osztoztak.
A meccs után a századik meccsét játszó, és emiatt köszöntött Petykó nyilatkozott hivatásos focistákat megszégyenítően mélyenszántó gondolatokkal, megtudhattuk például, hogy örül, hogy egy-két szereléssel hozzá tudott tenni a csapat játékához, és örül hogy nyertünk.
A riválisok eredményei alapján úgy állhattunk oda az utolsó meccshez, hogy tudtuk, ha nyerünk akkor a kupa is a miénk lesz, apró probléma hogy vereség esetén utolsó helyen zártunk volna. Ennek megfelelő koncentrációval kezdtünk, és a félidő derekán Hlavacska András gólra váltotta testére passzát. Ekkor beindult a gólgyár, Hlavacska Tamás és Márialigeti is dupláztak, a végén pedig Görög is betalált, így nem számított az hogy figyelmetlenségeinket kihasználva az ellenfél is beköszönt háromszor.
Így mi végeztünk a táblázat élén, az Emirates kupák történetében először, bár vélhetően nem utoljára, így a Tanár-Diák Kupák után egy újabb trófeát vihettünk haza.
Az Emirates Cup Reloaded III keretében
   kapusok: Görög, Tinkó
   mezőnyjátékosok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Márialigeti, Petykó, Tinkó
   gól: Márialigeti 4, Hlavacska T. 4, Hlavacska A., Görög

A tél távolodtával

Hiába távolodik a tél, olybá tűnik, kis csapatunk így is fantasztikus formában van, és nem sínylettük meg az évszakváltást. Ennek a minap is tanúbizonyságát adtuk.
Persze a levegőben lógott hogy valakit nagyon el fogunk kapni, hiszen az előzetes híreknek megfelelően teljes keretünk megjelent a tavaszi bajnoki idény első meccsén. Ez egyben a keret véglegesítését is jelentette. A régóta együtt játszó törzstagokon kívül, akik közül az ősszel nélkülözni kényszerült Erdei és Görög is visszatért, a tavasszal nálunk játszó Kapitány és Tyukász szerződését is meghosszabbítottuk, illetve vésztartalékaink listáját is meghosszabbítottuk.
A meccsen az SS Ratio ellen a bő létszám miatt erőnléti problémákról szóm sem lehetett, és a téli szünet a taktikai és technikai elemeket sem zilálta teljesen szét, így játékban is elértük az elvárható szintet, ha ugyan a parádézás túlzás is lenne. A sok csere akár káoszt is okozhatott volna, de sikerült megoldani, hogy se káosz se sértődés ne legyen. Az eseményeket illetően Tinkó labdaszerzését követően Palágyi lőtte első gólunkat, majd a félidő lefújása előtt még egyszer beköszönt, ezúttal szépen kivitelezett egyéni akció után.
A második félidő elején olyan gólt lőttünk, amit tanítani lehetne: labdaszerzés után, amint kiderült hogy kontrázni nem tudunk, kapusunkig visszajátszottuk a labdát, onnan sok pontos passzal mentünk fel ismét ellenfelünk térfelére, ott Hlavacska András tette ki a labdát középről a balszélre, Erdei, bár akár lövés is lehetett volna, inkább centerezett, Hlavacska Tamásnak pedig már csak be kellett passzolni a labdát a kapuba.
A magabiztos vezetés talán kissé kényelmessé tett minket, a meccs kései szakaszában előfordult, hogy nem tudtuk jól kihozni a labdát, illetve a kapunk is egyre nagyobb terhelést kapott. Tyukász amit tudott, védett, de egyszer sakk-mattig kijátszották a figurát ellenfeleink, így ők is feliratkozhattak a góllövőlistára.
A végén Hlavacska Tamás lőtt még felsősarkos bombagólt a szélről csak hogy ismét utolérje az örök-góllövőlistán Palágyit, és hogy biztossá váljon győzelmünk.
Újabb erős csapat legyőzésével szereztünk tehát három pontot, és az élbolyban levő körbeveréseknek köszönhetően felkapaszkodtunk a második helyre. A hátralevő három fordulóban változó mértékben, de alapvetően mindig nehéz meccseink lesznek, de ezzel együtt is él a remény, hogy jó helyünket megőrizve jussunk a rájátszásba.
Kozelito Tél - SS Ratio 4-1
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska T. 2