Bevezetés az ordítástudományba

 Megszokhatták már szurkolóink, hogy minden meccsről úgy írunk, mint hihetetlenül nagy rangadóról, de hát mit lehet tenni, ilyen ez a felsőházi rájátszás. A mai volt sorozatban a harmadik olyan meccsünk, ahol az aktuális tabella első két helyezettje csapott össze.
 Lehet, hogy a sorozatosan nagy tét tette, de a kezdés nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztük volna. Sőt, mire belemelegedtünk a meccsbe, már 0-2 állt az eredményjelző táblán. Persze nem precedens nélküli, hogy innen megfordítsuk, de nem minden esetben előnyös indulás a 0-2.
Még nagyobb baj, hogy ezután sem igazán találtunk magunkra, kevés volt a mozgás, sok a vesztett párharc, és sok az éppen be nem futható indítás. Furcsa ilyet leírni, hiszen nem így szokott történni, de távol álltunk attól, hogy domináljunk, illetve attól is, hogy meg tudjuk fordítani az állást.

Állókép

A hibák mennyisége a második félidőben sem változott, csupán azok jellege. Eleinte csak szórványosan, majd egyre gyakrabban jutottunk el gólszerzési lehetőségig, de képesek voltunk azt is kihagyni, amiből máskor 15 gólt kellene rúgnunk. Csak az utolsó néhány percben Hlavacska Tamás majd Kapitány hagyott ki olyan helyzetet, amikor már tisztán csak a kapussal álltak szemben.
Az utolsó néhány perc emlegetése azért is jogos, mert felpörögtek az események, Palágyi végül megszerezte a reményeinket ismét felkeltő gólt. Érződött is, hogy új erőre kaptunk, az addigi kényelmes iramot átvette egy kissé hajtósabb, de az égiek értésünkre adták, hogy most nem óhajtják győzelmünket: Egy távoli, és ártalmatlannak tűnő lövés olyan szerencsétlenül pattant meg hátvédünk térdén, hogy onnan védhetetlenül a pipába vágódott. Itt átfutott egyes sajtómunkások agyán, hogy az elmúlt hetekben bekapott góljainkról ha válogatás készülne, az szép kabarét adna... De akkor éppen senkinek nem volt kedve nevetni, hiszen ez a gól megpecsételte sorsunkat, a hátralevő mintegy egy percben matematikailag is nehezen lett volna elképzelhető a fordítás.

Pl. ez is kimaradt

Lefújás után, mint egy jó kommunista vállalatnál a vezetőség tagjai kölcsönösen kitüntették egymást, hiszen Hlavacska A. és Görög is ez elmúlt fordulókban érték el századik csapatbeli meccsüket. Az öltözőben már nem volt jellemző ez a fajta kedélyeskedés, ránk nem jellemző módon vádaskodással, mutogatással és emelt hangú vitatkozással töltöttük az időt, illetve kerestük a vereség okait. Felmerült a labda, a nem megfelelő hozzáállás, a kevés küzdés, és a koncentrációhiány miatti pontatlanság, illetve némely tagok másnapos állapota.
Egyetértésre nem sikerült jutni, az viszont biztos, hogy a vereséggel lecsúsztunk az első helyről, pedig győzelem esetén hat pontos előnnyel fél kézzel már megfoghattuk volna a kupát. Így pedig az Asztalon Villa eredményeit is szem előtt kell tartani, hacsak nem rúgunk minden meccsen 20-at, akkor kell az, hogy ők pontot hullassanak. Na meg persze az is kell, hogy mi ne. Amihez a mainál sokkal összeszedettebb játék kell.
  Kozelito Tél - Asztalon Villa 1-3
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi