Bevezetés a fordítástudományba III.

 A múlt meccs utáni taktikai értekezleten felmerült, hogy milyen jól jönne, ha megint a Bozsik ellen játszanánk, megint nyernénk, és akkor már igen tetemes előnnyel vezetnénk, amivel a dobogó szinte biztosan meg is lenne. Gondolatot tett követett, és láss csodát, a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a rájátszás első fordulójában ismét a Bozsikkal mérhettük le tudásunkat.

Kapitány, csak mert róla még nem volt kép

Ha könnyű győzelemre számítottunk, akkor hamarosan módosítani kellett az elvárási horizontot, ellenfelünk ugyanis a múlt héten hiányzó játékosaival állt fel, ami miatt a mezőnyjáték sokkal kiegyenlítettebben folyt. Azt meg már megszoktuk, hogy az első néhány helyzetünk kimarad, bármilyen ügyes focit mutasson is be a kezdőnégyes.
A bonyodalmat az okozta, hogy masszívan hátrányba kerültünk. Egy ívelést a hátvédünk és a kapusunk is előbb ért volna el, mint a csatár, ám hátvédünk - akinek nevét fedje jótékony homály, de tavaly is pont a Bozsik ellen már majdnem lőtt egy bombaöngólt -  átemelte a labdát a kimozduló kapus fölött, ami a gólvonal mögött pattant le. Ha a másik kapunál csinálja ugyanezt, az az év gólja, de ennek így nem örültünk. És ha ez még nem lett volna elég, két perc múlva lekontráztak minket, kapusunk messze kifutott, de ő sem tudott menteni, az ellenfél csatára pedig az oldalvonaltól az üresen maradt kapuba kotorta a labdát.
A 0-2-es állás egyébként sem kedvező, de főleg egy olyan szervezetten védekező és fizikálisan erős csapat ellen, mint akivel most játszottunk, az is kétségesnek tűnt, hogy pontot tudunk-e szerezni. Persze nem adtuk fel, és voltak helyzeteink is, legalább néhány. A meccs utáni taktikai értekezlet azt hozta ki, hogy ellenfeleink a két csatárunkat annyira szorosan fogták, hogy ők csak ritkán és nehezen tudtak helyzetbe kerülni, de ez ellenfelünk részéről annyi energiát vitt el, hogy ha védőink felfutottak, ők viszonylag könnyen megtalálták a réseket. Ez az előzetes ahhoz, hogy a félidő végefelé Hlavacska András és Kapitány ugrott ki, ha nem is egyszerűen, de végül előbbi játékos a hálóba küldte első gólunkat.
A második félidőben mindkét csapat kellően ideges lett, volt is egy-két falt, de nem kirívóak, és nem lépte túl a meccs a sportszerűség kereteit. Mi pedig örültünk annak, hogy rúghattunk néhány szabadrúgást az ellenfél térfeléről, melyekben a gólveszély is bennevolt, kár, hogy benne is maradt.

Az egyenlítő gól

Azért hogy örüljünk, a félidő közepén a századik meccsén játszó Hlavacska András belőtte önmaga és a csapat második gólját. Ekkor felmerült a fejekben, hogy akár mesterhármassal is jubilálthatna, de ez nem sikerült. Némi emelt hangú értekezésre adott okot, hogy Görög a visszapassz helyett a lövést választotta (védett a kapus), egyes értelmezések szerint ez hiányzott a bűvös harmadik gól megszerzéséhez.

Tomi ezúttal nem lőtt gólt, de a küzdéssel nem volt gond

De ami késik, az nem múlhatott el örökké. A játékvezető fél perc hátralevő időt jelzett, amikor hátvédeink néhány passz után Tinkót indították a balszélen. Őt védője a labdafogó hálóba lökte, amiért járt a szabadrúgás, mintegy húsz másodperccel a vége előtt. Sorfalállítás, helyezkedés, még talán öt másodperc lehetett hátra, amikor a sértett keresztbelőtte a labdát a kapu előtt. Ott Palágyi érkezett, és saccra két másodperccel a játékidő lejárta előtt közelről a kapuba lőtte a győztes gólunkat.
Mostanra elkészült a tabella, tizennyolc pontunk van, három pont előnnyel jövő heti ellenfelünk, az Asztalon Villa ellen.

Kozelito Tél - Bozsik program 3-2
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi