Még mielőtt a közvetlen labdarúgós hírekre rátérnénk, említésre érdemes, hogy kis csapatunk tagjai kis túlzással testületileg vonultak ki az OTDK versenyekre, és jobbnál jobb helyezésekkel bizonyították, hogy nem csak a pályán, hanem azon kívül is kiváló teljesítményre vagyunk képesek. Tagjaink közül Hlavacska András szerzett első helyet, Petykó Márton a múltkori két ezüstérme mellé beszerezte a harmadikat, Tinkó Máté pedig negyedik helyével szerzett olimpiai pontokat. Szerkesztőségünk délelőtt élőben gratulált, és most felkérjük a szurkolókat is ugyanerre.
No de térjünk át a labdarúgásra. Blogunk olvasói tudhatják, hogy a szezont nem úgy kezdtük, ahogy vágyainkban meg volt írva, néhány rossz eredmény után kapaszkodnunk kellett a mezőny után, de az elszántságnak lassan meglett a jutalma (alternatív változat: a tehetség utat tört magának), és egyre előkelőbb helyezést tudhattunk magunkénak. Mostanra eljutottunk a második helyig, és a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a listavezető Bozsik ellen mérkőztünk az alapszakasz utolsó fordulójában, így az utolsó pillanatban akár az első helyre is felérhettünk.
Ennek megfelelő elszántsággal és kerettel érkeztünk, illetve a meccs kedvező alakulásába fektetett energia és koncentráció is elegendőnek tűnt. Lehet hogy ellenfelünk nem a legerősebb keretével jelent meg, de fiainkat pontos és koncentrált játékukért mindenképpen dicséret illeti meg. Rendszeres mozgással és pontos passzokkal a első pillanattól kezdve mezőnyfölényben voltunk, ami aktuális ellenfelünk közismerten szilárd védekezése mellett is alkalmas volt arra, hogy eljussunk kidolgozott helyzetből leadott lövésekig.
Lövéseinket egy ideig nem kísérte siker, de a félidő fele táján Kapitány jó ütemérzékkel lecsapott egy hazaadásra, és begurította vezető gólunkat. Nem sokkal később Hlavacska Tamásra jött ki a figura, és ő hidegvérrel értékesítette a helyzetet, majd ugyanő adott balról be a legjobbkor, amit öccse könnyedén gólra váltott. Ebben a periódusban ellenfeleink többnyire ívelésekkel próbálkoztak amelyeket hátvédeink, vagy az akár tíz méterre is kifutó Tyukász hatástalanítottak, így félidőre már majdnem el is dőlt a meccs sorsa.
Még a cserélés is rugalmasan ment, most mindenki hajlandó volt lejönni, a létszám pedig előre vetítette, hogy elfáradni nem fogunk. Többnyire a második félidőben is támadásban maradtunk, ám amint ellenfelünk áttért a földön való játékra, megmutatkozott, hogy védekezésünk legfeljebb relatíve jó. Egy szerencsétlenül pattogó labdát nem tudtunk elsőre eltakarítani a kapunk elől, amit az ott ólálkodó csatár végül a kapuba juttatott, 3-1.
De nem keseredtünk el, támadásban újra és újra el tudtunk jutni a helyzetekig, főleg Kapitány csillogtatta képességeit, nem egyszer kapusunk hosszú kidobásával kilépve közvetlenül okozott zavart, de a többiekkel összedolgozva is motorja volt a támadásoknak. Ellenfelünk egy idő múlva megkülönböztetett figyelemmel őrizte, de hiába, egy életerős lövéssel ismét háromgólosra növelte az előnyt.
Előnyünkből egyet még elvesztettünk, de a győzelem ténye nem forgott veszélyben, illetve a századik meccsét játszó Görög is méltóan jubilált, hiszen kedvére kihagyhatott egy ajtó-ablak ziccert.
Mindez azt jelenti, hogy az alapszakasz utolsó fordulójában álltunk élre, mondhatni ahogy a titkos esélyesek szokták a legjobb érzékkel, de és innen igen kedvező helyzetben, pontelőnyből várhatjuk a rájátszást.
Kozelito Tél - Bozsik Program 4-2
kapu: Tyukász
mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Kapitány 2, Hlavacska T., Hlavacska A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése