Az idényvégi átok

 
Mint már annyiszor elmondtuk, legtöbbször egymásnak, de a nyilvánosság előtt is, ezt a meccset meg kell nyernünk, ahhoz hogy bajnokok legyünk. Ugye listavezetőként a harmadik Túlerőt fogadtuk, míg riválisunk az Asztalon Villa a negyedik, de a bronzért hajtó HajCsatok ellen mérkőzött. A velünk jó viszonyban levő hajcsatosokkal beszéltük is, hogy a két csapat közül ha akár csak az egyik is megnyeri a meccsét, az már azt jelenti, hogy miénk a bajnoki cím, ők pedig elérik a kívánatos harmadik helyet. Ha erről utólag így számolunk be, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem sikerült.

A leghátsó hátvéd

A keret összeállítása is bajos volt, azt rég tudtuk, hogy Hlavacska Tamás és Tyukász most nem fognak rendelkezésre állni, ami a kapusposzt terén nehezen pótolható veszteséget jelentett. Fehér ugyebár külföldön, Ángyán hagyományosan nem ér rá, így Tinkó tűnt befutónak, ám a hétközben elkapott egy betegséget ami meggátolta a meccsre alkalmas állapotba kerülésre. Így a mezőnybe elhoztuk Paholicsot, és Hlavacska A., vagy Görög kapuba állítására gondoltunk. Végül előbbi játékos állt be, azzal a kitétellel, hogy ha ez így nem válik be, akkor csere és ő kijön mezőnybe.
Mindösszesen igen bizakodóak voltunk, hiszen tavasszal néggyel vertük ellenfelünket, most pedig egy győzelem matematikailag is a bajnoki győzelmet jelentette volna, sőt döntetlen esetén is a rivális Asztalon Villának nyolc góllal kellett volna vernie ellenfelét.
A meccs meglehetősen kényelmesen kezdődött, nem volt meg a bajnoki döntőhöz való feszültség. Az első két percben Hlavacska A. védett kétszer, de talán mégis inkább mi birtokoltunk többet a labdát, jelesül egy kapufát lőttünk. Körülbelül nyolc perc után Palágyi csípett el egy rövid passzt ellenfelünk hatosán, és lőtt a jobb alsó sarokba. Megvolt tehát a hőn áhított vezető gól, sőt Palágyi egy perccel később bődületes kapufát lőtt, jeleztük tehát, hogy tényleg meg akarjuk nyerni a meccset.
Hanem aztán egy azóta sokszor átvitatott helyzetből gólt kaptunk. A vitát az váltotta ki, hogy egy mezőnyjátékosunk "utolsó emberként" cselezésbe bonyolódott, ami után lekontráztak minket, és gól lett. Védelmére az illető azt mondta el, hogy az ellenfél térfelének közepén nem neki kellett volna a leghátsó embernek lenni.
Néhány perccel később Görögöt rúgták föl a hatos vonalán, büntetőt reklamáltunk, de a szabadrúgással is jól jártunk: a kombináció végén Hlavacska András lőtt a hálóba. Megjegyzendő, hogy eddigi történelmünknek első kapusgóljáról van szó. Talán ebből is látszik, hogy gyakorlatilag öt mezőnyjátékossal játszottunk, ennek néha volt előnye is, de erősen kérdéses, hogy 1-0-nál vagy 2-1-nél szükség van-e arra, hogy a kapus a támadó térfélig kifutva irányítson. A negatív hatás jelesül az volt, hogy egy labdavesztés után még azelőtt a kapunkba ívelték a labdát, minthogy portásunk visszaért volna.
2-2-vel fordultunk tehát, ami mindenképpen gyengébb volt az elvártnál, de még nem dőlt el, és számtalan olyan meccset játszottunk már, amikor az ellenfelet felőrölve a második félidőben léptük le az ellenfelet.
Ennek most nem sok nyoma volt. Talán a posztok leosztása-lebeszélése hiányzott, talán a bajnoki cím reménye ragadott el minket, vagy a hagyományos idényvégi átok ütött be, ugyebár szurkolóink tudják, hogy az utolsó meccseken hagyományosan ész nélkül játszunk. Aztán néhány perc után kapusunk ezúttal a saját gólvonalunkon kezdett el cselezni, az ellenfél játékosa belepöckölt, és máris hátrányban voltunk.
Ekkor megléptük a kapuscserét, Görög a ketrec elé, Hlavacska ki a mezőnybe, közben Petykó hallgatólagosan lemondott arról, hogy játsszon, hogy legjobbjaink annyival többet kamatoztathassák képességeit. Úgy tűnt, ez sikerre is vezet, az első akcióból Hlavacska vitte fel a labdát, majd a balszélre Paholicshoz játszott, aki a rövid felsőbe bombázott.

Kétoldalról támadva

Egy perccel később Görög kifogott egy olyan helyzetet, amikor két csatár vezette rá a labdát, ezekből a jelekből tanulságokat levonva kezdhettünk reménykedni. Hanem aztán rövid időn belül kaptunk két gólt. Egyet jobb oldalról a hosszúba, egyet bal oldalról a rövidbe. Mentális és személyi tényezők egyaránt okolhatók, hiszen mezőnyben felelőtlen hibákat - vissza nem zárás, saját térfélen ki nem kényszerített labdavesztés - vétettünk, de az is igaz, hogy ha Fehér vagy Tyukász áll a kapuban, talán egyik lövés sem éri el a hálónkat.
A kétgólos hátrány éppen nem a legelőnyösebb egy behúzandó győzelemhez, bár lehet hogy ekkor már a döntetlennek is örültünk volna, hiszen még azzal is igen valószínű lett volna a bajnoki cím. Ekkortól igen jó volt a labdabirtoklási arányunk, ellenfelünk korábban se nagyon erőltette a támadásokat, ezután meg szinte törte a hátukat a háló, igen gyakran nem is törekedtek a labda birtoklására, csak elbikázták amerre álltak. Mi próbáltunk támadni, nyilván négy, a hatosra beálló védővel szemben ez nem könnyű. Hlavacska András a maga részéről lőtt még egy gólt és két kapufát, illetve egyszer egy brilliáns esernyőcsel után a kapusba lőtt, majd az utolsó percben Palágyi lőtte fejbe közelről a kapust. De ennyi.
A közbevetődő lábakban, vagy a kapusban sorra elakadtak próbálkozásaink, több gól már nem született, egyetlen góllal vereséget szenvedtünk. Megint egy gól, két éve az utolsó fordulóban egy gól választott el minket a negyedik helytől, tavaly egy gól választott el minket a harmadik helytől, most egy gól kellett volna a bajnoki aranyhoz.
A meccs után percekig ültünk csendben, annyira hihetetlen volt, hogy saját hibáink és balszerencsénk révén elvesztettük azt a meccset, aminek megnyeréséről annyit beszéltünk. Később elkezdtek érkezni a velünk szimpatizáló más csapatok játékosai, leginkább a hajcsatosok, alig hitték el, hogy képesek voltunk kikapni, mondjuk mi sem.
Az az egy reményünk maradt, hogy a Hajcsatok pontot rabol az Asztalon Villa ellenében, voltak olyan pillanatai a meccsnek, amikor ez megvalósulni látszott, de a mi balszerencsénk fegyvertársainkra is átragadt, és végül riválisunk győzött.

Keserű mosoly: focistáink az ezüstéremmel

Tehát eldőlt, hogy a bajnokság első helyét az Asztalon Villa szerezte meg előttünk, nekünk az ezüstéremmel kellett beérnünk. És ennek nem örülünk. Persze lehet, hogy egyszer még büszkék leszünk erre az ezüstéremre, és az is tény, hogy a szezon kezdetén aláírtuk volna a második helyet, de most nem ez, hanem a félig már zsebünkben levő bajnoki cím elvesztése a domináns érzés.
Közben folyamatos egyeztetések vannak azügyben, hogy melyik ligában induljunk, de ez a téma a döntés meghozatala után lesz a nyilvánosság előtt kifejtve.
Kozelito Tél -  Túlerő 4-5
   kapu: Hlavacska A., Görög
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Kapitány, Paholics, Palágyi, Petykó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi, Paholics