Igazából mókát és kacagást terveztünk, csak sajnos az események felülírták a terveket, és ha már nemzeti ünnep volt nemrégiben, mi is hivatkozhatunk a sírva vigadásra, mint amibe a mai nap torkollott. Az események keretét a Kedd Este elleni rangadó adta, az ideálisnál korábbi időpontban, viszont elég erős kerettel, a ketrec előtt Fehér helyett Tyukásszal, mezőnyben minden alaptaggal.
Utólagos értelmezések szerint, ha beállunk bekkelni, egy iksszel kihúzhattuk volna, ami természetesen nulla-nullát jelentett volna, mégpedig valószínűleg úgy, hogy mind a két csapat sündisznó-alakzatban feláll a saját hatosán, a labda pedig a kezdőkörben marad. Az első mintegy húsz másodperc alapján úgy tűnt, hogy mégis jobb, ha kimerészkedünk előrefelé, és akár támadásokkal is próbálkozhatunk, majd ellenfelünk első akciója után máris hátrányba kerültünk. A lecke már ezzel is fel volt adva, de három perccel később elvesztettük a labdát amikor megindíthattuk volna egy támadást, lekontráztak minket, ketten vezették kapusunkra a labdát, és máris 0-2 volt az állás. Nyilvánvaló volt, hogy ekkora téttel bíró meccset 0-2-ről kezdeni igen nehéz, és csak a legnagyobb odafigyeléssel lehet esélyünk a pontszerzésre, illetve ha kiszanáljuk azt, hogy ellenfeleink csere nélkül, meglehetősen magas átlagéletkorú csapattal álltak ki.
Mezőnyben még sikerült is átvennünk az irányítást, és ha nem is könnyen, de számos helyzetet ki tudtunk alakítani. A labdabirtoklási fölény helyzetekre váltása azért akadozott, mert ellenfelünk rendkívül defenzíven játszott, a hatosukról ritkán mozdultak ki, illetve amekkora rutinjuk és szervezettségük van, amellett ki nem kényszerített hibákat nem várhattunk tőlük. A félidő vége felé Hlavacska A. cselezte be magát az ellenfél hatosára, beadását pedig Görög közelről a hálóba lőtte, ezzel csökkent a hátrányunk, de azt is láttuk, hogy véges számú helyzetre számíthatunk, amiből még két gólt kellene szereznünk.
Azt azért észleltük, hogy futómennyiségben egyre nagyobb a fölényünk, ezt próbáltuk is erősíteni illetve kihasználni szapora cserélésekkel, futtatással, letámadással. A letámadással mindössze az volt a gond, hogy nem értünk hozzá kellően, egy alkalommal kaputól kapuig elpasszolgatta az ellenfél a labdát úgy, hogy mindig maradt üres ember, és ahogy ilyenkor lenni szokott, be is lőtték.
A maradék mintegy tíz tizenöt percre megmaradt a fölényünk, és az, hogy egyre nagyobb erőket dobunk a támadásba, a végefelé Tyukász is a félpálya környékén bolyongott, de hiába borítottuk fel a pályát, ez sem volt elég ahhoz, hogy a labda beguruljon az ellenfél kapujába. Még szerencsénk sem volt, hiszen kétszer rúgtunk kapufát, először Hlavacska Tamás átlövésből, majd Tóth éles szögből, utóbbinál azóta is várjuk a videofelvételek eredményét, hogy nem csorgott-e a vonalon túlra a játékszer.
Lehet, hogy ha nem negyven, hanem mondjuk kilencven perces meccset játszunk akkor simán nyerünk, a másik narratíva az, hogy ha másnap reggelig játszunk, ekkora pechhel akkor sem rúgunk több gólt, de a vége vereség lett, ebben a bajnokságban az első. Azért ennek ellenére bízunk abban, hogy jók vagyunk, és az egyenes kiesési szakaszban a Kedd Estének is visszavághatunk a ma történtekért.
Kozelito Tél - Kedd Este 1-3
kapu: Tyukász
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
gól: Görög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése