Csere nélkül mit érek én?

Amúgy Tomit oldalba könyökölték.

Elérkeztünk az egyenes kieséses szakaszba, és a párosítás nem mindig könnyen követhető szeszélyéből adódóan a Bandó Kareszt kaptuk ellenfélnek. Ennek nem igazán örültünk, de persze az is igaz, hogy ezen a szinten már mindegyik csapat kemény.
Magunk részéről erős kerettel készültünk volna, ám kapusaink sorban mind lemondták a meccset, végül az abszolút vésztartalék Zsidit kellett szerepeltetnünk, akinek ez volt az első meccse a Kozelito színeiben. Mezőnybeli terveinket pedig Tinkó igazolt hiányzása és Tóth váratlan meg nem jelenése miatt már elkezdtünk bajban lenni, a vészbehívóval mozgósított Vadernát pedig a helyszínen tartózkodó szereplők tiltották el a szerepléstől. Így aztán csere nélkül kellett nekivágnunk egy igen nehéznek ígérkező, és komoly téttel bíró találkozónak.
A kezdés nem sok jót ígért, mert a félidő közepéig elszórakoztunk pár nagy helyzetet, akkor pedig hagytuk magunkat kipasszolni, és hátrányba kerültünk. Ettől viszont felrázódtunk, és minden erőnket bevetve hamarosan két góét szereztünk, megfordítva az állást, előbb a két Hlavacska összjátékából született gól, most az idősebbik volt az előkészítő, és a fiatalabbik a befejező, majd András vágott ki egy legszebb napjait idéző szólót, jobbról és balról is kicselezte az egész mezőnyt, beadását pedig Palágyi kapásból a hálóba vágta. Közben Palágyi buktatásáért két percig emberelőnyben is voltunk, de azt pont nem sikerült kihasználni.
Félidőben nagyon megbeszéltük hogy mi legyen a taktika, és olyan is lett. Ha eseményekről van szó, akkor azt kell említeni, hogy saját kapunknál elvégzett szöglet után Palágyi kaparintotta meg a labdát és nem kegyelmezett, végigfutott a bal oldalon, és gólt lőtt. De inkább a csapat rendkívül taktikus és fegyelmezett játékát kell dicsérni, amivel a véges energiákat beosztva, labdabirtoklásban nem feltétlen vezetve, de a meccset mégis kézben tartva játszottunk, az egyébként remek képességű ellenfél csak kereste magát, helyzetekig alig jutottak el ellenünk. Amikor egyszer véletlen lőhettek egyet tíz méterről, akkor abból pont gól is lett, de mégis azt kell mondanunk, hogy a helyzetek alapján nagyobb különbség is lehetett volna.
Mert bizony sikerült megőrizni az egygólos előnyt, és ha vékonyan is, de legalább előnyből várhatjuk az egy hét múlva esedékes visszavágót. Akkor meg remélhetőleg személyi állományt tekintve is bőségesebben leszünk meg.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 3-2
   kapu: Zsidi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A.

Irány a felsőház

Ezen a héten tartottuk a Taigetosz elleni kvalifikáció második körét, őszintén szólva részünkről olyan nagyon sok tétje mér nem volt a találkozónak, hiszen a múlt heti ötgólos győzelemmel gyakorlatilag továbbjutottunk, és mint utólag kiderült, a rájátszásbeli ellenfelet sem az itt elért gólkülönbség határozza meg. Keretünk a múltkorinál egy kicsit gyengébb volt, hiszen Tóth betegség, Fehér sérülés utáni lábadozás miatt maradt távol, szerencsére utóbbi játékost Porkoláb pótolni tudta.

Tamás kapufája a meccs elején

Az egész meccsre jellemző volt a kirívóan alacsony összeszedettségi szint, amire talán még a nagy meleg is rátett egy lapáttal. Bizony távol voltunk attól, hogy legalább a múlt heti teljesítményünket meg tudjuk ismételni.

Íme a küzdelem

Azért Hlavacska Tamás két perc után egy kapufával jelezte, hogy a pályán vagyunk, de az első gólt mi kaptuk és nem szereztük, miután eladtunk egy egyszer már megszerzett labdát.
Kapaszkodni kellett az eredmény után, de legalább sikerült, Palágyi mintegy öt perc alatt két gólt szerzett, egyet távolabbról, a másodikat pedig látványos ívelés után mondjuk úgy, hogy második szándékból a rövid felsőbe. Sajnos a vezetést bebiztosítani nem sikerült egy remekül eltalált átlövésből még a félidő vége előtt egyenlített az ellenfél.
Ha lehet ilyet mondani, az idő előrehaladtával még gyakoribbakká váltak a hibák, rossz helyezkedések, hosszú passzok és társaik. Ismét hagytuk, hogy az ellenfél megszerezze a vezetést, nagyon súlyos csapatszintű védekezési hiba után, két védőnk és kapusunk is állva nézte ahogy a labda lepattan, túljut védőinken, a csatár pedig köszöni és beveri.
A közönség már ébresztőt skandált, aminek legalább annyi foganatja lett, hogy tényleg felébredtünk és két perc különbséggel két gólt lőttünk, mindkettőnél Hlavacska Tamást találtuk meg a kapuval szemközt, neki pedig akkora helyzetből nem okoz gondot betalálni.
Az utolsó percekre kicsit beszorultunk, de védelmünk akkor szilárdan állt lábain, és sikerült megőrizni a vékony előnyt.
Összesítésben hatgólos győzelmünkkel magabiztosan jutottunk be a felsőházba, sejtjük hogy ott kit fogunk kapni, és nem örülünk neki, de akkor is mi vagyunk a jobbak. Sőt, a legjobbak.

Porkoláb (félig takarásban) szedi össze a labdát

Kozelito Tél - From Taigetosz Club 4-3
   kapu: Porkoláb I.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska 2

Szemesnek áll a világ

Féléves várakozás után elérkezett a VII. Magyarszakos Tanár-Diák Kupa napja, az a nap, amikor visszavághattunk az ősszel elszenvedett, oly igen fájú vereségért. A blogon ennek eddig nem volt nyoma, de ezúttal is nagy várakozás előzte meg az összecsapást, plakátokkal, üzengetésekkel, fogadkozásokkal.

Egy tanári szöglet

A diákok részéről egy csepp kétségbeesés is vegyült a tervezgetésbe, hiszen pár nappal a meccs előtt még létszámbeli problémák is felmerültek, főleg miután Fehér megsérült. Szerencsére aztán Fehér felépült, a BA-sok pedig az előzetesen vártnál nagyobb számban érkeztek meg, sőt tíz perc késéssel a magát korábban munka ürügyén kimentő Görög is megérkezett, így inkább a bőség zavarával küszködtünk. A nagy létszám minőségi téren is nagy erőt jelentett, hiszen szűken számolva is három ügyes, egy-az-egyben embereket megverni képes focista volt most a helyszínen, aki ősszel nem.
Ahogy lenni szokott az első percek nem annyira akciódusan, mint egymás kóstolgatásával és fárasztásával teltek, de ahogy múlt az idő, egyre inkább megmutatkozott a diákság fürgesége és technikai képzettsége, aminek révén lassan átvettük az irányítást.

Az ominózus pillanat

A félidő közepén Hlavacska vette észre Szemest, aki a hálóba lőtte a meccs első gólját, és nem sokat kellett várni a másodikra sem: Szemes nagyszerű ütemben ugratta ki Matust, aki laposan gurított az rövid sarokba. Ezzel szinte el is dőlt a meccs, vagy ha nem, hát valami egészen gyökeres változásnak kellett volna történnie hogy ne így legyen.

Szemes itt nem talált kaput, de kétszer megrezgette a tanárok hálóját

Jó pár olyan jelenetet láthatott a közönség ezúttal is, amilyenekre már korábban megszokhatott. Olyan jelenetekre gondolok, mint a tanári csapat bedobásai és szögletei után kialakuló zűrzavaros helyzetek, Tátrai kevergetései és majdnem-helyzetei a hatosunkon, és egy-egy keményebb belépő utáni beszélgetések. Odalépegetésben szintén a diákok vitték a prímet, volt is néhány kapuközeli szabadrúgása a tanári csapatnak, szerencsére ezek elhaltak a sorfalban, vagy a kapusban.
Még a félidőt jelző sípszó előtt Szemes még egyszer beköszönt, és úgy tűnt, akár mészárlás is lehet a vége. Azonban mégsem borult fel a pálya, sőt egyes periódusokban, talán a koncepciótlan cseréléseink miatt mintha fölényben lettek volna a tanárok.

Görög helyzete

A második félidő elején gyors gólváltással szórakoztattuk a népet. A tanárok egy gyors kontra révén kerültek mögénk, és Molnár beadását Seláf vágta közelről a hálóba. A fiataloknál ki más, mint Szemes okozott gondot, átkígyózott a védelem résein, majd lekészítette a labdát, Tinkó pedig a léc alá vágta. Ha lenne MVP választás, akkor ezen a meccsen Szemes két góljával és két gólpasszával minden vitán felül kiérdemelte volna.
A küzdelemre és az izgalmakra a továbbiakban sem lehetett panasz, mindössze gólból nem született több. A tanári csapat próbálkozásai rendre elhaltak a diákok védelmén, talán Molnár majdnem félpályáról megeresztett lövése járt legközelebb a gólhoz, de Fehér kitolta. Annyira pedig öt mezőnyjátékossal nem nyílt ki a tanári csapat, hogy le lehessen kontrázni őket.

A tanárok gólja utáni pillanat

Így aztán maradt a 4-1, egy tendenciát minden bizonnyal ki lehet olvasni abból, hogy hét meccs alatt háromszor ugyanazt az eredményt értük el, és akkor ami ehhez képest eltérés, azt rendkívüli eseményekkel magyarázhatjuk. A győzelem azt is jelenti, hogy visszaszereztük az ősszel elvesztett kupát és vele a diákság becsületét.
Kérdéses, hogy mi lesz a jövőben a tanár-diák meccsekkel. Ugye ez a mostani meccs az utolsóként volt reklámozva amiatt, hogy a tanárok mellett most már a diákokat hagyományosan képviselő gárda is öregszik. De a mai meccsen a fiatalabb diákok megmutatták hogy akár létszámukat akár teljesítményüket tekintve képesek kiállítani egy méltó csapatot, ami továbbviheti a hagyományokat. A kupákon három éve szereplő gárda, a mostani végzősök pedig vagy visszavonulnak, vagy kiegészítő emberként szerepelnek legközelebb, vagy megalakítják doktoranduszcsapatot.

És mi pózolhattunk a kupával

Kozelito Tél - Tanárok 4-1







A diákok részéről:
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Matus, Mizsur, Németh, Rédey, Szemes, Tinkó
   gól: Szemes 2, Matus, Tinkó

A tanárok részéről:
   kapu: Zahari
   mezőny: Bárth, Bónus, Gintli, Molnár, Seláf, Tátrai, Vaderna, Vincze
   gól: Seláf


Az eseményen készült fényképek hamarosan nagy mennyiségben is elérhetőek lesznek.

Fél lábbal a nyolc között

 A bajnokságban elérkeztünk az egyenes kieséses szakaszba, ahol a kvalifikációs körben résztvevők között papíron legerősebb csapatként a papíron leggyengébbet kellett volna kapnunk, aztán a lebonyolítás szeszélyéből adódóan az újonc, ismeretlen, és a bajnokságot legalul befejezőknél potenciálisan erősebb Taigetosz ellen kezdtük.

Íme a küzdelem

Aggodalomra két dolog adott okot, mindkettő a délutáni tanár-diák meccsel kapcsolatban. Az első, hogy a tanárok elleni fellépésre készülő játékosok elvileg tartalékolhatták volna erejüket a kisebb téttel, de nagyobb presztízzsel bíró találkozóra, szerencsére ez nem következett be. Másrészt kedden a tanári csapat tagjaival játszva Fehér máig tisztázatlan körülmények között megsérült, és úgy tűnt, ki kell hagynia a hétvégi meccseket. Sérülés óriási szerencsénkre sokat javult és szombatra olyan állapotra jutott, hogy kapusunk vállalta a játékot.
A meccs kezdetére tudtuk, hogy ellenfelünk nem az a gyámoltalan csapat, amit ez a név takarhat, hanem egy bátran támadó, gyors és technikás labdarúgókkal is felálló együttes. Amennyiben azonban sokgólos meccsre számítottunk, tévednünk kellett. Nem csak mi nem, hanem ellenfelünk sem nyílt ki ész nélkül, szórványosan adódó lövéseinket pedig a kapus magabiztosan védte.

Hlavacska Tamás keverget

Amúgy nagy iramú lüktető meccs volt, itt is, ott is szép megmozdulásokkal, és enyhe fölényünk ellenére egyáltalán nem tűnt simának. Főleg úgy nem, hogy még félidőben is gól nélküli döntetlent mutatott az eredményjelző tábla. A második félidő közepére azonban felőröltük az ellenfél ellenálló képességét. Tóth egy felsősarkos bombával nyitotta meg a gólok sorát, egyetlen perccel később Palágyi talált közelről a hálóba, nem sokkal később pedig Hlavacska András is letette a névjegyét.

A kapus itt kifogott Andráson, de volt ez fordítva is

Az ellenfél öt mezőnyjátékosos módra váltott, de ezzel is elbírtunk, sőt Tinkó élete gólját "lőtte", amikor egy passz a félpályánál úgy pattant a térdére, hogy onnan az üresen tátongó kapuba csorgott. A lefújás előtt pedig szintén szerencsés körülmények között Görög is megszerezte a maga gólját.
Az öt rúgott gólnál még nagyobb fegyvertény, hogy egyet sem kaptunk. Egyrészt ez zsinórban a harmadik bajnoki, amelyen érintetlen marad a hálónk, másrészt védelmünk szervezettségét külön kiemeli, hogy egy ilyen jó személyi erőkkel megáldott csapatot tudtunk levenni a pályáról.
Innen már lehetetlennek látszik, hogy ne jussunk be a felsőházba, de a gólarány miatt fontos lenne jól szerepelni a visszavágón is.
Kozelito Tél - From Taigetosz Club 5-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Tóth, Palágyi, Hlavacska A., Tinkó, Görög

Ez itt a reklám

Most már annyira ismerjük mindenkinek a mondókáját, hogy nem szükséges interút készítenünk egy tanár-diák meccs előtt. Viszont megszereztük Kulcsár Szabó Ernő intézetigazgató támogatását, aki vállalta, hogy egyfotósorozat erejéig nevét és arcát adja az egyébként is nagysikerű kupák népszerűsítéséhez.