Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy gyengült a bajnokság színvonala, és öt-hat évvel ezelőtt az akkori elitcsapatok bármelyike röhögve nyerné az idei kiírást, talán, de minket ez nem érdekel, minket az érdekel, hogy amit kis csapatunk véghez vitt az ősszel az parádés, fenomenális és leírhatatlan. Annyi sebből vérezve, sérültekkel és távol tartózkodó alaptagokkal bőven ellátva, gyakran épphogy megvoltunk, és mégis olyan eredménysort tudhatunk magunkénak, ami utólag megmosolyogtatóvá teszi az egy évvel korábbi "feljutás-vitát", és azt az elképzelést, hogy csak sorozatos vereségeink lesznek.
A meghirdetett kezdési időpontban három sárgamezes aranylábú ténfergett a pálya számunkra kijelölt térfelén. Pár perc várakozás után lettünk meg annyian, hogy el tudjuk egyáltalán kezdeni a mérkőzést. Híreink már voltak az ötödik tag várató érkezéséről, ezért ellenfelünk rendkívül sportszerűen vállalta, hogy addig ők is 3+1-ben állnak ki. Arra már, hogy mezőnyjátékos állt a kapuban, és hogy megint nem volt cserénk, már fel sem emeltük a fejünket.
A tavalyi két meccs tanulságai alapján próbáltuk kidolgozni a taktikát, amit persze borított a 3+1-es játék. Külön elképzelés volt előre egyeztetve arra, hogy mit tegyünk előnyben, és mit hátrányban, és a meccs alakulásának köszönhetően mindkettőt kipróbálhattuk.
Alig néhány perc játék után Tóth iramodott meg üresen a jobb szélen, kapta a résbe a labdát Hlavacska Andrástól, és kilőtte a rövid felső sarkot. Utólag szabadkozott, hogy rosszul találta el a labdát, védhető lövés volt, de nem volt az. Itt tehát előnyben voltunk, azonban nem sokáig, a hatos előterében egy csatár szabaddá cselezte magát, és máris bent volt kapunkban az egyenlítő gól.
Ekkor befutott Szőllősy, és kiegészülhettünk, innentől 4+1-ben feszültek egymásnak a felek. A váltás minden bizonnyal megzavarta a fiúkat, mert körülbelül a második akcióból nagyon csúnyán eladtuk a labdát hátul középen, és máris hátrányban voltunk. Az előzetesen hátrány esetére megbeszélt taktika vagy működött vagy nem, mindenesetre volt néhány helyzetünk, és egy jól kidolgozott lehetőségből Hlavacska A. egyébként nem túl jól helyezett lövése eljutott a hálóig. Ugyanő valamikor az első félidőben még egy kapufát is lőtt.
Félidőben ismét kiosztottuk a feladatokat, de a lényeg mégsem ez, hanem az, hogy a csapat mentálisan nagyon együtt volt, és nagyon meg akarta nyerni a meccset. A mentális egység egy jele, hogy Palágyi sérülése ellenére szurkolóként buzdította a csapatot, szerencsére most nem állíttatta ki magát.
Játékunkat szervezettség, összhang és jó értelemben vett agresszivitás jellemezték. Most nem követtük el azokat a hibákat, amelyek azonos ellenfél ellen tavaly kétszer vereséghez vezettek. A területet néha átengedtük, és mi kontrázgathattunk, illetve a saját kapunk előtt mindig volt egy-egy láb, ami szerelni vagy blokkolni tudott.
Mintegy öt perccel a vége előtt aztán a mezőnyben megint hatalmasat alakító Porkoláb lőtt be egy szögletet a kapu elé, ott Szőllősy érkezett üresen, és a hosszú alsó sarokba lőtte harmadik gólunkat.
A válaszlépések nem maradtak el, ellenfelünk onnantól öt mezőnyjátékossal támadott, Görögnek egyszer minden tudására szükség volt, hogy szögletre üthessen egy megpattanó és sunyi pördülő lövést, illetve egy szabadrúgás után a kapufa is kisegített minket, de mezőnybeli védekezésünk jellemzően megoldotta a dolgát, illetve kevés idő volt már hátra ahhoz, hogy komolyabb bajunk lehessen.
Nyertünk tehát 3-2-re, ha úgy tetszik bosszút álltunk a tavalyi bajnoki döntőért, de ez persze nem igaz, mert azt a vereséget már nem változtathatja meg semmi, és azért a mainál súlyosabb körülmények között esett. De a mostani győzelemnek is örülünk. Ezzel visszakerültünk a hatodik helyre, az üldözőkhöz képest legalább két pont, és gyakorlatilag behozhatatlan gólkülönbségnyi előnnyel, amelyet ha sikerül megtartanunk az alapszakaszból tavaszra átnyúló két forduló alatt, akkor a felsőház büszke tagjának vallhatjuk majd magunkat. Ez mindenképpen hatalmas eredmény egy újonc és elsősorban nem az eredményért, hanem a játék öröméért játszó csapattól. A mostani győzelem pedig azért is külön kiemelkedik, mert rosszakaróink a korábbi győzelmeink némelyikével még kötözködhettek, de most egy jó képességű, jó formában, és bőven meglevő csapatot győztünk le, mégpedig nem szerencse, hanem jobb játékunk révén.
A remények vérmesek, páran elkezdek tanakodni, hogy melyik bajnokaspiráns csapatot hogyan verhetnénk meg, de innen a szerkesztőségből egy csepp higgadtságot javasolnánk. Friss feljutóként a biztos bentmaradás legyen a célunk, és ha sikerül bejutni a felsőházba, akkor először annak örüljünk, hogy onnantól már biztos A-ligás tagságunk a jövő évre is, ha pedig esetleg a felsőházban is jól szerepelnénk, azt az ajándékok ajándékának könyveljük el, de még ne építsünk rá. És az sem nagyon nagy baj, ha tavasszal az alsóház küzdelmeibe kell bevetnünk magunkat, mert az őszi formánk alapján nehezen tudunk elképzelni olyan sorscsapást, ami a kiesésünket eredményezné.
Csapatunk ezzel befejezte az őszi félszezont, a bankett még hátravan, és reméljük a tavasz hasonlóan gazdag lesz sikerekben. Ehhez persze egy megfelelő felkészülés is kell, de az már csak rajtunk múlik.
Kozelito Tél - Kedd Este 3-2
kapu: Görög
mezőny: Hlavacska A., Porkoláb M., Szőllősy, Tóth
gól: Tóth, Hlavacska A., Szőllősy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése