Ma van a szülinapom-pom-pom

A rutinosok még emlékeznek rá, a lelkesek számontartják. Csapatunk öt évvel ezelőtt született.
A csapatalapítás ötlete 2009. november 16-án merült fel, november 26. volt az az euforikus nap, amikor a lépcsőfordulókban és az előadótermek ajtajaiban lesben állva sikerült összevadászni azokat, akik később a csapat ősatyjai lettek, és megtörtént a kapcsolatfelvétel az akkori szervezőkkel. December 3-án adtuk le a hivatalos nevezési kérelmet, az első meccsünk pedig december 12-én volt. Arra is emlékszünk, hogy a 12-es szám nem csak a dátumban szerepel.
Azért említek négy dátumot, hogy mutassam, a csapat alapítása egy folyamat, amit nem lenne helyes egyetlen időpillanathoz kötni. az is biztos viszont, hogy szeretett csapatunk most ünnepli ötödik születésnapját. Ha a magyarság büszke lehet "ezeréves" történelmére, akkor annak az egykétszázadát már a mi csapatunk is megtette, és erre mi büszkék vagyunk.

Az első csoportkép, 2009. december 12.

 És egy kép a 2010 szeptemberi derbiről

Sok emlékünk van, fuldokolva röhögőstől kebeldagasztóig, a rosszakat pedig inkább elfelejtettük. Az ötödik évfordulót éppenséggel nem szántuk sorsfordítónak, hiszen ezentúl is körülbelül olyan összetartóak és eredményesek akarunk lenni, mint eddig, viszont a születésnap kiváló alkalom a blog szerkesztőjének grafomán hajlamai szabadon engedésére.

A csapat alapításával párhuzamosan ugyanis kinőtt a Hajcsatokkal való vérgőzös rivalizálásunk szeretetteljes testvércsapati viszonyunk, aminek az okait a historikusok feltárhatják: ugyanakkor alapultunk, ugyanakkor kezdtünk el a Bölcsész Bajnokságban játszani, és ugyanakkor léptünk osztályt, hasonló életkorú, és hasonló játékstílusú focistákkal rendelkezünk.
A fentiek miatt tehát az ötödik születésnapot a Kozelito Tél Blog úgy gondolta megünnepelni, hogy közzéteszi a blog szerkesztőjének, Görög Dánielnek; és a HajCsatok csapatkapitányának, Szongoth Mátyásnak az egymással készített interjúit. Mindez a közös történelmen kívül azért is érdekes fényt kap, először mert szombaton a bajnokságban úgyis egymás ellen játszunk, és másodszor amiért szombat délután közös születésnapi emléktornát szervezünk az ünnepeltek és baráti csapataik részvételével.

Következzenek tehát az interjúk:

Görög Dániel: Most tulajdonképpen mi testvércsapatok vagyunk, vagy ősi riválisok?

Szongoth Mátyás: A kettő együtt, és szerintem ez így szép. A csapat gyökerei hasonlóak. Mindkettő csapat Elte btk-s tanulókra alapozott, a különbség, hogy nálunk már többségében kiszálltak a fiókák a fészekből, míg nálatok fordított a tendencia, az egyre fogyatkozó „öregek” fiatalabbakkal való pótlásával. Ami minket illet, amikor csak tudunk, nektek drukkolunk és talán az egymás elleni meccseken sem rakjuk úgy oda magunkat, mint mondjuk egy Bozsik Program ellen - ami a játék fizikális részét illeti, teszem hozzá gyorsan.

 G. D.: Milyen külön taktikai elemekkel készültök a szombati meccseinkre, illetve ki az közülünk, akitől tartotok?

Az ifjú Studi és az ifjú Tinqui

Sz. M.: Mivel készülök a szombati meccsre? A gála meccsre semmivel, szerintem az nem az eredményről fog szólni, hanem kizárólag az élvezetről. Ami a bajnoki meccsünket illeti, 3-4 szisztéma közül tudok választani, amiben eredményesen tudunk játszani és akkor még az emberfogásról nem is beszéltem. Sajnos nem áll módomban erről bővebb információval szolgálni. Egészen egyszerűen azért, mert még nem döntöttem el: még figyelem a skacok edzésmunkáját. Akitől a legjobban kéne tartanunk a számok alapján, az Hlavacska Tomi, ám én mégis inkább a gyökerénél szeretem megfogni a dolgokat, így Hlavacska Andris ellen fogok készülni valamivel. Talán számotokra nem is olyan ismeretlen elemmel...

G. D.: Ha átlagoljuk az eddigi meccsek eredményét, akkor egy meccsre vetítve 5-3-as Kozelito-sikernek kellene születnie. Elégedett lennél ezzel?

Sz. M.: Nálunk igen hosszú volt a fejlődéses szakasz, ezért dörgölheted az orrom alá e sanyarú statisztikai adatot. Nem lennék elégedett és abban is egészen biztos vagyok, hogy nem fogja tudni elvinni a három pontot a sárga gárda.

G. D.: Na hát ahhoz azért nekünk is lesz egy-két szavunk, de erre térjünk vissza szombaton. Melyik eddigi derbin játszottatok legjobban?

Sz. M.: Legjobban szerintem a tavalyi elődöntő második meccsén (4:1 ide) játszottunk, amikor ha 1-2 percig tart a mérkőzés, nem csak az összesítettben egyenlítő találatot tudtuk volna megszerezni.

G. D.: Melyik a legkedvesebb, eddig sajtónyilvánosságot nem kapó emléked az egymás elleni meccsek történetéből?

Sz. M.: Számomra örök emlék marad mikor még a BEAC pályáján felkentem Tinquit (Tinkó Mátét – a szerk.) a falra. Akkor indult el véleményem szerint valami a két csapat között...

G. D.: Mi nem mutatkoztunk be egymásnak. Honnan tudtad mégis, hogy én ki vagyok?

Sz. M.: Téged Dani, mindenki ismer. A szemüveges oroszlán, csak így hívnak a hátad mögött követőid, s rajongóid. Az az üvöltés minden egyes gólnál…

G. D.: Nemrégiben olvastam ükapám, Kutka István őrnagy naplóját az első világháborúból, és volt egy Szongoth nevű tiszttársa. Nem a te egyik felmenődről van szó? 1914 ősz, Galícia, 16. gyalogezred.

Sz. M.: Tekintve, hogy csak egy Szongoth család él a 18. század óta Magyarországon, valószínűleg rokonom volt. A feltételezett rokoni szálakat erősítheti az a tény is, hogy a Szongoth (eredeti nevén Azvadurján) család ősi örmény-spártai família, akiknek vérükben van a harc.
Tanulás és küzdelem! - e kettő nélkül nem lehet fejlődni a futballpályákon sem. Ezt fogjuk megmutatni szombaton.

Szongoth Mátyás: Mik az első emlékeid a HajCsatokról?

Görög Dániel: Húha. Az olyan 2009. december, Elte Téli Bajnokság tája. Hogy az akkor szokásos fordulónkénti cikkekből kiderült, hogy a másik csoportban is van egy újonc csapat, akik ugyanúgy zakókkal kezdték a pályafutásukat, mint mi. Aztán valamelyik meccsen, amikor én védtem ott a Szent Imre csarnokban, egy egész lilamezes csapat keresztbefutott a kapum előtt meccs közben, és megkérdezték tőlem, hogy nem akarok-e az ő csapatukban is védeni. A válaszomra már nem emlékszem szó szerint, de valami gorombaság biztosan volt benne.

 Sz. M.: Őszinte választ kérnék! Az első öt szó, ami eszedbe jut a pirosakról. Mi lenne az?

G. D.: A piros mez és az a fehér vízszintes csík a melleteken. Hogy titeket mindig elverünk, amikor nem, akkor meg éghet a pofám. Meg hogy én kattintottam el azt a fotót, ami a facebook-borítóképed. Na jó, akkor már az is, hogy mindig szurkolunk egymásnak a többi csapatok ellen. És ha öt kell, akkor még az, hogy ez az a csapat, ami miatt minden évben három-négy szisztematikusan kiválasztott újonc nevét kell megtanulnom.

 Sz. M.: Minden idők legveszélyesebb HajCsatok játékosa? Bergkampon és Henryn kívül persze. Ha egyet igazolhatnál a mindenkori HajCsatokból, ki lenne az?

G. D.: Talán a Nobilis. De ebben a kérdésben túl sok a „ha”. Igazából én bárkit bevennék, ha magyarszakos lenne, és a baráti körünkhöz tartozna. Kivéve téged, mert te itt is főnök akarnál lenni. Biztos láttad, hogy ki szoktak alakulni a párok a derbiken, hogy ki kivel vívja meg a maga párharcát. Én az első meccseken a Márkót fogtam, mert úgy néztem, hogy vele még elbírok, csak ne futkározna annyit. Mondhatnám, hogy átvenném a Studit, de a húsz kiló különbséget leszámítva ugyanazt játssza, mint nálunk a Hlava, és nem biztos, hogy megférnének. A Gábrielnek is szorítanék helyet a keretben, hozna nálunk is meccsenként két-három pontot a kanadai táblázaton. A friss igazolásotok, a Milán is marha jó játékos. De azért én mégis a mi Palágyink párját, a Mikit választanám, mert ő olyan mobilis. Ebben viszont most csak a pályán nyújtott teljesítményt vettem szempontba, és az, hogy a közösségbe ki tudna beilleszkedni, az megint más kérdés.

 Sz. M.: Mit vársz a szombati mérkőzéstől? Be mersz vetni majd a fiatalok közül párat pont egy ilyen presztízs meccsen?

G. D.: A bajnokitól elsősorban három pontot várok. A gálameccstől pedig szép közönségszórakoztató játékot, néhány bőrözést, és parádés megmozdulást… meg akkor már lehetőleg attól is három pontot. Mivel tudom, hogy nagy taktikai tervekkel készülsz a bajnoki meccsre, ezt azzal fogom keresztülhúzni, hogy meglepetésjátékosokat szerepeltetek. Tehát hogy kiosztod mindenkire az embert, és akkor én becserélem a hivatalosan már visszavonult Petykót, aki üresen marad és miközben a tieid a húszoldalas taktikai utasítást olvasgatják, hogy most mi a teendő, addig ő szépen átsétál a gólvonalon a labdával.

 Sz. M.: Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz a Kozelito Téllel. Egyben marad a csapat az év végén?

G. D.: Igen, pár hete elkezdtél aggódni, hogy ki fogunk esni, de megnyugtatlak, nem fogunk. Azóta sorozatban visszük haza a pontokat, a második legtöbb gól és a második legjobb gólkülönbség a miénk. Jelenleg felsőházas helyen állunk, és sok más nagy múltú, vagy nagyra törő csapatot megelőzünk. Az, hogy most létszámproblémáink vannak, az átmeneti ügy, egyszer fel fognak gyógyulni a sérültek, és haza fognak jönni, akik elutaztak. Nem akarok végpontot kitűzni a csapatnak. De nem tudom elképzelni, hogy a következő és az az utáni idényben ne legyen Kozelito Tél.

 Sz. M.: Az esti kocsmázáson lesz esélye a Kozelito Télnek legalább ott győzedelmeskednie és leinni ellenfelét?

G. D.: Mi az ivással is úgy vagyunk, mint a keretkialakítással, hogy inkább a minőségre megyünk, mint a mennyiségre. Ha a mennyiség tekintetében akarunk versenyezni, akkor nagyon sok múlik azon, hogy milyen kerettel állunk ki, Tinkó és Palágyi részvétele esszenciális.