Eljött az a nap, amire már vagy tíz éve vártunk. Hiszen a sors könyvében előre meg volt írva, hogy ennek a csapatnak meg kell születnie, és az igazi Kozelito-őrülteknek már akkor érezniük kellett mindazt ami azóta megvalósult. Ötödik születésnapunk reggelét köd és eső kísérte, csak minket nem érdekelt mindez, mert mi a fellegek felett lépkedtünk.
Az ünnepi alkalomra kivételesen meg is voltunk egész jó kerettel, Palágyit ugyan még nem sikerült összedrótozni, de az erre az őszre jellemző játékosok mind megjelentek, beleértve Szőllőssyt, és Tinkót, aki csak ezért a napért vállalta a hosszú, költséges és veszedelmes utazást. Külön öröm, hogy Palágyi és Panka szurkolóként buzdították a csapatot a derbin.
A meccset uraltuk, a labdabirtoklásunk az egeket döngette, időnként még helyzeteink is voltak. Még az első félidő első felében a vezetést is megszereztük: Porkoláb Máté hátrányos helyzetből indulva meg tudta előzni védőjét egy előreívelésnél, és még éppen volt annyi tere, hogy a kimozduló kapus fölött kapura emelhessen. A labdát a másik irányból érkező Hlavacska Tamás lőtte a hálóba, de saját bevallása szerint addigra már túljutott a gólvonalon, így a gól Porkolábé, aki első bajnoki gólját szerezte csapatunkban.
A fölényünk a gól után is megmaradt, és további alkalmunk nyílt a különbség növelésére, ezt azonban elmulasztottuk. A legnagyobb helyzetet Szőllőssy előkészítése után Görög hagyta ki.
A második félidő elejét is jól kezdtük, helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamás lőhetett vagy kétszer, majd egy nagyon szépen kijátszott akció végén Porkoláb Máté került nagy helyzetbe, de a kapu mellé tüzelt.
A kihagyott helyzetek aztán megbosszulták magukat. Egy távoli lövés a nedves talajon megcsúszva, vetődő kapusunk kezét is érintve a hálónkba jutott, és máris oda volt a vezetés. A végén az egy pontot is elveszthettük volna, mert saját térfélen könnyelműen eladtunk egy labdát, szerencsére kapusunk bátor kivetődéssel blokkolni tudta a lövést.
Hiába körvonalazódott tehát, hogy Porkoláb első bajnoki gólja eldönti a derbit, a végén le kellett adnunk két pontot. És akkor most jönnek azok a momentumok, amikről való beszámolást az újságíró elvtársnak meg kellett ígérnie. Először azt, hogy Porkoláb a gólján kívül egy látványos kötényt is kiosztott az első félidőben, sajnos lövésig nem jutott el az akció. A másik pedig, hogy ellenfeleink négyszer csúsztak be nekünk, de egyikért sem kaptunk szabadrúgást, az oldalvonal mellett álló Palágyi pedig olyan hevesen reklamált, hogy már attól féltünk, pályára lépés nélkül is a kiállítás sorsára jut.
A meccsről tényeiről ennyit, de utalnunk kell szörnyű gyanúnkra. Kezdve ott, hogy a döntetlenre 3,5-szörös nyereményt ajánlottak a távol-keleti fogadóirodákban, és hogy megmagyarázhatatlanul nagy mennyiségű fogadás érkezett a meccsre. A másik, hogy a csapatkapitányok buzdító beszédükben szabadkőműves szimbólumokat és metaforákat használtak. Harmadrészt gyanús fények és zajok voltak tapasztalhatók a meccs alatt (a pályáról a sátor miatt pont nem látszott mindez), ami a földönkívüliek kitüntető figyelmével magyarázható. Azonkívül annyira előzetesen megírt forgatókönyvnek tűnik, hogy egy gála-jellegű meccs döntetlennel ér véget, és ráadásul ilyen látványosan, hogy a jobban játszó csapat csatárai feltűnően mellé rugdosnak mindent, és a végén a kapus beszed egy gólt, amit ha akar, nyilván a fülével is ki tudott volna védeni. Gyanús továbbá, hogy alig pár perccel a lefújás után az említett kapus már az ellenfelekkel mulatozott ledér nők és nem kevés alkohol társaságában. Szóval vannak olyan bizonyos vádak, amiket az ember nehezen fogalmaz meg, de kétségtelenül nagyon furcsa dolgok történtek ezen a mérkőzésen, amit ostoba naivitás lenne a véletlenre fogni.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-1
kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T, Porkoláb M., Szőllősy, Tóth
gól: Porkoláb M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése