És most mi lesz a blog címe?

 A múlt heti pofon úgy tűnik még pont időben jött, mostanra összekaptuk magunkat, mind létszámban, mind mentálisan rendesen megvoltunk. Kellett is, egyrészt azért hogy helyreállítsuk b ecsületünket, másrészt azért, mert az elmúlt két hét gyalázatos eredményei ellenére még most is úgy álltunk, hogy győzelem esetén a miénk lesz az alsóházi elsőség.

A kezdés elég jól sikerült, még csak néhány perc telt el amikor a Hlavacska testvérek szokásos összjátékából megszületett a meccs első gólja (a gólpasszt amúgy Palágyi adta, hiszen ő gólpasszadás szempontjából Hlavacskának számít). Ez azért is különösen fontos volt, mert a fizikálisan igen erős Bozsik ellen nem akartuk megkockáztatni, hogy megint hátrányból kelljen támadnunk a kényelmesen betömörülő és bekkelő ellenfél ellen.

Az állás már félideig nem változott, azért említésre méltó, hogy többségében nem nálunk volt a labda, hanem védekeznünk kellett. Ezt viszont legalább megoldottuk, illetve egyszer a keresztléc segített ki minket, de a lényeg, hogy a félidőben, sőt a második félidő feléig nem esett újabb gól, és egészen úgy nézett ki, hogy akár 1-0 is lehet a végeredmény. Mivel azonban az egygólos előny köztudottan nem előny, nem adhattuk fel a támadásokat, és bennünk volt az újabb gól megszerzésének vágya. Ezt leginkább három kapufával jeleztük, Hlavacska Tamás közelről, András távolról döngette meg, Palágyi pedig a kapus beforgatása után emelt a keresztlécre.

Aztán a végefelé beindult a gólgyár, és biztosítottuk a győzelmet. A második gólt Hlavacska András szerezte, a harmadikat Tóth ívelése nyomán a hátvéd helyzete el saját kapujának bal felső sarkában, végül Palágyira jött ki az akció, aki még a kapus reakcióidejét megelőzve átgurította lábai között a labdát.

Hát szóval nyertünk, most talán még jobban is, mint ahogy a játék képe alapján kellett volna, de ha a szeptemberi ultrapeches 1-2-t is figyelembe vesszük, akkor minimum ennyi szerencse kijárt.

Tinkó lelki békéje kedvéért azt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy marha jól védett, legalább két-három olyan lövést fogott, amiért bizony egy rossz szavunk nem lehetett volna, ha bemegy.

És akkor ezzel felértünk a hetedik, vagy szebben mondva az alsóházi első helyre. Azért az egész szezont és a szezon előtti várakozásainkat illetve félelmeinket figyelembe véve ezt sikernek kell elkönyvelnünk, legelső sorban a biztos bentmaradás miatt. Arról még lehetne vitatkozni, hogy egy alsóházi elsőségnek mi a preszízse.

Külön említésre méltó, hogy házi gólvágónk, Hlavacska Tamás az utolsó pillanatig versenyben volt a gólkirályi címért, végül két góllal lemaradt a bajnokcsapat Papp-testvéreitől, de emiatt már igazán nem fogunk búslakodni. Tomi különben is újpesti lakos, ezért joggal mondhatja, hogy majd jövőre.

Kozelito Tél - Bozsik Program 4-0

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög. Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.

   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Palágyi, öngól