Borúra derű

Már épp rituális és csoportos harakirit akartunk elkövetni, azért nem sikerült, mert még egymás torkát szorongattuk, ahelyett, hogy mindenki a saját életével vetett volna számot, amikor kiderült, hogy az utánunk következő meccre az egyik csapat nem jött el. Így aztán alkalmunk nyílt a Hajcsatok ellen egy hivatalos barátságos mérkőzésen tesztelni, hogy vajon a felsőházi iramhoz képest mit bírunk. A keret annyiban változott, hogy a vereség megfeküdte Hlavacska Tamás gyomrát, ő tehát hazament, viszont alkalmilag csatlakozott hozzánk Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, akinek leigazolására korábban már tettünk komoly kísérleteket. Persze fáradtan és idegesen így is eleve hátrányban voltunk az ellenfélhez képest.
Szerencsére a pályán ebből nem sok látszott, ha csak 80%-os gőzzel is, de elég magabiztosan játszottunk. Körülbelül úgy, ahogy az éles meccsen kellett volna. Szép támadás végén, még a meccs elején Palágyi passzából Porkoláb megszerezte a vezetést, amit a továbbiakban eredményesen tartottunk. A mezőnyjáték nagyjából kiegyenlített volt, de azért azt meg kell említeni, hogy a kapuban Tóth M. elég ihletett formát mutatott, aminek következtében azóta is téma a csapat közgyűlésében a leigazolására tett további kísérletek megtétele.
A meccs végefelé aztán elkezdtünk egyre inkább fölénybe kerülni, mintha kevesebb csere többet adott volna nekünk, sejtettük, hogy csak a kapuson múlik, mikor szerezhetünk újabb gólt. Ez aztán Tóth Olivér jóvoltából történt meg, Porkoláb hatalmas szólója után, és ezzel eldőlt a meccs, bár vége még nem volt, mert az utolsó percben egy üres kapuig kijátszott akcióból Palágyi is betalált. Győzelmünk ezzel komoly különbséget feltételező 3-0-ra alakult, amivel legalább részben sikerült helyreállítani a csapatba vetett hitünket.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-0
   kapu: Tóth M., Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Porkoláb M., Tóth O., Palágyi