Az élet kegyetlen.

A végső számolgatáshoz érkeztünk, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, és azon a hatalmas horderejű tényen törtük fejünket, hogy vajon hetediket vagy nyolcadikok leszünk-e. Egy biztos, hogy az Anonim ellen mindenki három ponttal számolt, talán túlságosan  is. A bő keretből ezúttal a költők maradtak távol, amivel elvben még nyerhettünk volna, de utólg mégis ez bizonyult az első szögnek a koporsónkban.
Ha az eseményekre koncentrálunk, akkor az első fontos esemény egybeesik az első bekapott gólunkkal, egy sunyi megpattanó lövéssel. Ez már előrevetítette, hogy az őszi eredményt már nem fogjuk megismételni. Labdabirtoklásunk azonban bizakodást keltő volt, igen valószínűnek tűnt, hogy meg tudjuk fordítani, persze így is kellemetlen, hogy nekünk kell futnunk az eredmény után. Azonban pár perccel később amíg még Palágyi és Görög egymás haját tépték, hogy kié lett volna a labda, a támadószekció kijátszotta a helyzetet, amit Hlavacska Tamás értékesített. A továbbiakban is sok helyzetünk volt, de a szerencse és a kapus megakadályozták, hogy ezeket gólra váltsuk.
A félidei értekezleten arra jutottunk, hogy sokkal jobbak vagyunk, meg kell nyerni a meccset, illetve érdemes egész pályán letámadnunk. Ez a zseniális ötlet hamarosan tragikomédiába fúlt. Csatárunk pont az ellenfél legjobban cselező játékosát támadta le nagy lendülettel, aki könnyedén ellépett mellette, a védők későn léptek ki, a kapus későn reagált, és bent volt a labda a hálónkban.
A továbbiakban folyamatosan és egyre gyakrabban vezettük a támadásokat, hát amolyan részleges sikerekkel, mert lövésig az ellenfél betömörülő védekezése ellenére elég gyakran eljutottunk, de tovább nem. A félidő derekán jártunk, amikor sikerült kétszeres kényszerítővel és némi szerencsével helyzetbe hozni Palágyit, aki a védőkön keresztül begyömöszölte egyenlítő gólunkat.
Itt meg lehetett volna fordítani a meccset, de egy percen belül borzasztó demoralizáló módon ismét gólt kaptunk, ezúttal sakk-mattig kijátszva. Valahogy az volt az érzésünk, hogy ahányszor átjön az ellenfél a félpályán, annyiszor mindig gólt rúg, ebből a szempontból tulajdonképpen szerencse, hogy a második félidőben egyre gyakrabban csak elrugdosták a labdákat amerre álltak.
Tényleg mindent megpróbáltunk, és elég gyakran jutottunk helyzetekbe, de a liga legjobb kapusa és a tőlünk elpártoló szerencse minden kísérletet megakadályozott. Előbbire példa az, amikor baloldali éles beadás után Porkoláb százhúsz-százharminc centiről próbálkozott a lövéssel, de a kapus átért a hosszúra; míg utóbbi kategóriába az illik, amikor egy szöglet után Hlavacska András lefordult a védőjéről, és a hatosról szemben a kapuval lőhetett, sajnos túl okos akart lenni, és két centivel a rövid sarok mellé gurított.
Szóval van az a meccs, amikor a világért nem akarna semmi bemenni, korábban arra jutottunk, hogy egy szezonban egy ilyen elvileg megtörténhet, de ebben a szezonban már legalább ötödik vagy össze se tudjuk számolni, hányadik ilyen meccsünkön vagyunk túl.
Két perccel a vége előtt aztán kaptunk még egyet, megint olyat, amin el lehet gondolkodni, hogy vajon első számú kapusaink nem védték-e volna. Így aztán 4-2 lett a vége. Nagyon barátian megörvendeztettük az ellenfelet szezonbeli első győzelmükkel. Kár hogy emiatt mi magunk kerültünk távolabb a korábban olyan reálisnak tűnő hetedik helytől.

 Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 2-4
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth
   gól: Hlavacska T., Palágyi