2015. november 28., szombat

Mint utólag megtudtuk, a meccsen a hatodik születésnapunkat is ünnepeltük, ez örvendetes, és akkor szeptemberben kezdjük az iskolát.
A mai meccsen kritikusan rosszul voltunk meg, péntek este öt ember jelenlétére lehetett számítani, ami rangadóhoz feltétlenül kevés, a korai kezdés pedig ismét magéban hordozta azt a rizikót, hogy valaki elalszik. Szerencsére ez nem következett be, nagyon fegyelmezettek voltak a fiúk. A keret sajátossága, hogy egyetlen hátvédünk sem jött el, a mezőnyben négy támadó szerepelt, nekik kellett megoldaniuk, hogy mindig legyen valaki hátul is.
Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a Hajcsatok három cserével fog készülni ellenünk, ami kábé előre eldöntötte volna a három pont sorsát, a helyszínen azonban ők is csak öten voltak, így egyenlő körülmények között küzdhettünk.
Az első percek kóstolgatással, illetve a szokatlan játékrendszer kipróbálásával telt. Aztán amikor már éppen kezdtünk belemelegedni, szépen hátrányba kerültünk, az elelnfél játékosa két védőnk mellett futott el a szélen, aztán tanítani valóan kilőtte a hosszú alsót. Ez egy kicsit felpaprikázott minket, átvettük a vezetést a labdabirtoklási statisztikákban, volt néhány lehetőségünk, bár meg kell mondani azt is, hogy ezekkel nem jól bántunk, ugyanis az ellenfélnél kényszerből mezőnyjátékos állt a kapuban, és ha bátran lövögettünk volna, és lehetőleg még a kaput is eltaláljuk, jó eséllyel beakadt volna egy-két bogyó.
Hátránnyak fordultunk, na de már nem sokáig, mert nem sokkal fordulás után Hlavacska Tamás félpályáról megcélozta a kaput, a kapus ki akarta engedni, de rosszul mérte föl, és a labda a hosszú felső sarokban kötött ki.
Erre felpörgött a meccs, mi is mozgósítottuk utolsó utáni energiáinkat, de már annak tudatában, hogy már vesztenivalónk is van. Hlavacska Tamásnak volt még két helyzete, egyszer káprázatosan felépített akcióból a hatosról, egyszer egész pályáról a teljes mezőny és a kapus fölött átívelve tévedett két centit. Korábban Porkoláb is majdnem megismételte a tavalyi derbin szerzett átemelős gólját, de most nem jött össze.
Az utolsó percekre erősen beszorultunk, labdabirtoklásunk századmásodpercekre korlátozódott, de valahogy mindig meg tudtuk oldani hogy ne legyen gól, talán Tinkó és Hlavacska Tamás tett legtöbbet azért, hogy azt az egy pontot ne hullajtsuk el a végén.
Nyilván cserével, egészségesebb játékosokkal mindkét csapat jóval jobb játékra lett volna képes, most így ennyire voltunk képesek, a kölcsönösen játékoshiányos helyzet, és a pályán mutatott játék alapján egyaránt igazságosnak tűnik a döntetlen. A tavalyi derbi eredményének megismétlése idén is egy pontot ér, ezzel tartjuk felsőházi helyünket. Az alapszakaszból és az őszi szezonból ugyanaz a három forduló van hátra, ha nagy hülyeséget nem csinálunk, meg is marad a felsőházi hely.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

2015. november 22., vasárnap

lepj meg

Szombat hajnalban a Bogdánfy úti stadion zsúfolásig megtelt, a nézőtéren egy gombostűt se lehetett leejteni. Mindenki a rangadót akarta látni. A csapatbusz szerencsésen megérkezett a helyszínre, ám amikor aranylábú fiaink átvágtak a szurkolók őrjöngő tömegén, futótűzként terjedt el a hír: Görög és Tinkó sehol! Bizony, szeretett vezérünk bokájáért e pillanatokban is gigászi küzdelem folyt a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán (Dr. Kotász már az amputációt fontolgatta), a Kozelito oroszlánszívű hálóőrét pedig egy szerencsétlen félreértés miatt a rendőrök nem akarták átengedni a mérkőzés miatt lezárt útszakaszon, így csak késve érkezett meg. Hanem ne rohanjunk ennyire előre: az aggaszó körülményeket ugyanis jócskán ellensúlyozta a tény, hogy az ellenfél a mérkőzés kitűzött időpontjának pillanatában mindössze két mezőnyjátékossal és egy kapussal képviseltette magát - s pár perccel később, mikor negyedik játékosuk is megérkezett, közölték: ők bizony ma három plusz egyben fognak játszani.  

Rövid tanácskozás után végül arra jutottunk, hogy alkalmazkodunk a helyzethez. „Így kívánja tisztességünk” – vélekedett a csapat egyik fele; „Év elején a Bozsik ellen úgyis gyakoroltuk már ezt a felállást” – mondták mások.

Megszokhattuk már, hogy csapatunk a mérkőzések első perceit igen komolyan veszi, frissességünkkel képesek vagyunk meglepni ellenfeleinket. Ma se történt ez másképp: talán már az első akcióból gólt lőhettünk volna, s hogy ez nem így történt, az egyedül a Zsuga macskaügyességű kapusának köszönhető, aki nemcsak az első percekben, hanem később is többször borsot tört támadóink orra alá. Azonban ami késik, nem múlik: egy labdaszerzés után Hlavacska András a szélen futtatta testvérét, aki a keresztlabdájával Tóthot hozta helyzetbe, balhátvédünk pedig a tőle megszokott módon kegyetlenül felvarrta a labdát a rövid pipába (1-0). Nem telt el sok idő, és előnyünket két gólosra növeltük. Történt ugyanis, hogy a térfelünkön passzolgató ellenfél egyik indítását Hlavacska András fülelte le, aki már lendítette a lábát, hogy félpályáról célba vegye az ellenfél üresen tátongó kapuját, ám még éppen időben észrevette a jobbszélen hangsebességgel kilépő Palágyit, így inkább a biztos megoldást választotta, és csatártársához továbbította a labdát, aki a szaggatott vonal közeléből természetesen már nem hibázott (2-0).Ellenfelünk hamar felismerte, hogy hárman nehezen fogják feltörni védelmünket, ezért öt perc elteltével már a kapusuk is a mi térfelünkön tanyázott. Ám ha nem is játszották rosszul az emberelőnyös helyzeteket, a közelebbi-távolabbi lövések rendre elkerülték a kapunkat, vagy pedig védőinkben, illetve Tinkóban akadtak el.

Ez után kicsit kiegyenlítettebbé vált a játék, ellenfelünk sokat próbálkozott távolról, mi sokat kontráztunk, de ellentámadásainkba rendre valamilyen bosszantó hiba csúszott, vagy túl hosszan tettük a labdát, vagy túl röviden, máskor pedig a talpunk alatt csúszott tovább a golyó. Becsületünkre legyen mondva, hogy a védekezésből mindenki kivette a részét, így végül a megszerzett kétgólos előnnyel fordulhattunk.

A második játékrész hasonló iramot hozott, mint az első, habár ellenfelünkön ekkor már kezdett meglátszani a cserehiány, csatáraik egy-egy kihagyott helyzet után egyre gyakrabban ragadtak fent, a labdajáratás is döcögősebbé vált, az egy-egy elleni párharcokat pedig egyre ritkábban vállalták fel. Egy szöglet után mégis sikerült gólt szerezniük, az ekkor már végig mezőnyben játszó kapusuk dropliból kipókhálózta a jobb sarkot – el kell ismerni, szép találat volt (2-1). De bármilyen szép is volt, ahhoz nem volt elég, hogy kedvünket vegye, lendületünk nem tört meg. A sors fintora, hogy a következő gólunk előtt is az ellenfél végzett el szögletrúgást, melyet Hlavacska Andrisnak sikerült elcsípnie, s bár hosszan vette át a labdát, a fáradt támadók között még maradt helye kilépni, hogy aztán a félpályáig kirontó kapust egy megkerülős csellel csapja be, és higgadtan az üres kapuba gurítson (3-1). Nem sokkal később a szurkolók pedig már azt figyelhették (legalábbis, ha elég gyorsan kapkodták a szemüket), ahogy Palágyi végigrobog a szélen, és a rövid oldalról a kapus lábai között megszerzi a mindent eldöntő negyedik találatot (4-1). Igaz ez után egy szabadrúgásból még kaptunk egy gólt, de ez már csak az eredmény kozmetikázására volt elég. Magabiztos, fegyelmezett játékunkkal megérdemelten harcoltuk ki a három pontot. 
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 4-2
   kapu: Hlavacska A., Tinkó
   mezőny: Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Tóth O., Hlavacska A.

2015. november 14., szombat

Most meg korán keltünk

 
Hát ez már csak mindig így lesz. Két perccel a kezdés előtt öt ember állt az oldalvonal mellett, éppen annyi, amennyi ki tud állni, ebből három panaszkodott kisebb sérülésre, és jelezte, hogy ha rendesen meglennénk, akár nem is játszana. Két perccel kezdés előtt aztán megjött a meglepetésvendég, Erdei Tomi, aki a múltheti összeboruláson annyira meghatódott, hogy meghosszabbította három évvel ezelőtt lejárt szerződését, és felemás cipőben, és kifordított mezben, de játékra jelentkezett.
No pasarán
Az ellenfél a Túlerő volt, akik a forduló előtt pontegyenlőségben álltak a tabella élén. Mivel egy bő éve nem játszottunk egymás ellen, nem vettük számításba, hogy mindkét csapatnak sárga meze van. A csapatkapitányok kő-papír-ollóval döntöttek arról, hogy kinek kell átöltöznie, és itt megszereztük az első győzelmet, és a szerencsés játékstratégia következtében mi tarthattuk meg az alapmezt. A jövőre irányulva a csapatkapitányok abban maradtak, hogy mostantól mindig az tarthatja meg az alapmezt, aki a legutóbbi derbin győzött.
Na de térjünk rá a meccsre. Bár ahogy egy profi riporter mondaná, "minden körülény adott volt, hogy igazán pocsék teljesítménnyel rukkoljunk elő", azt kellett tapasztalnunk, hogy az öt forduló alatt nálunk öt ponttal többet gyűjtő újonc ellen is inkább mi irányítjuk a játékot.
Hlavacska Tamás küzd a labdáért
Nem is kellett sokáig várnunk a vezető gól megszerzésére: Hlavacska András elviharzott a bal szélen, a partjelző már készült ugyan jelezni a kapuskirúgást, de villámléptű játékosunk még éppen elérte a labdát az alapvonal előtt, és a kimozduló kapus mellett a kapuba gurított.
A következő periódusban csúcsra járattuk magunkat, szép acióink voltak, de a befejezések nem sikerültek, rendre vagy a kapus odaért, vagy pár centi hiányzott. Ez annyira nem jó dolog, mert már megtanultuk, hogy ezen a szinten a kihagyott helyzet után rendre jön a büntetés. Na hát ezért játszattunk egy határozott és kaput érző csatárt, Görögöt, aki aztán a hatosról másodjára beverte Hlavacska András passzát.
itt épp védekezünk
A második félidőben amúgy királygabisan próbáltuk racionalizálni az időbeosztást, kapkodtunk a levegőért, védekeztünk, meg néha támadtunk is. Ennek az idősaknak a hőse Erdei, aki három év kihagyás után edzés nélkül beszállva is képes volt stabilitást hozni a csapatba. Viszonylag korán beszedtünk egy gólt, szögletből, pedig egészen hihetetlenül egyszerű lett volna ráállni az emberre. Aztán a végefelé kaptunk még egyet, szintén azért, mert csúnyán üresen maradt a csatár, de legalább most akcióból.
Ekkor még hét perc volt hátra, sokfajta forgatókönyvet lehetett innen még elképzelni, de a morális előny enyhénszólva nem nálunk volt, meg ekkor már az erőnlét és futómennyiség sem. Alig egy perccel később aztán Hlavacska András minden mindegy alapon elkezdett menni jobbra meg balra, aztán annyit ment jobbra meg balra, hogy a védők még mindig balra mentek amikor András már jobbra, és a védők jobbra, amikor ő már balra, és ha már ott állt alig kilenc méterre a kaputól, akkor már be is lőtte.
A végén megint kontrázhattunk kedvünkre, és Hlavacska Tamás most megtette azt a szívességet, hogy ő is felírja nevét a góllövőlistára, így két perccel a vége előtt két gólos előnyben gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Az utolsó akciók egyikénél Görög még parádés vetődéssel, ujjheggyel szögletre mentett egy veszélyes lövést, minden kapusnak becsületére vált volna a mozdulat, valószínűleg a mozdulat szépsége hatotta meg a játékvezetőt annyira, hogy eltekintett a büntetőtől.
A győztes csapat
Állnak: Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Görög, Hlavacska T.
Guggol: Tinkó
A vége tehát győzelem lett, és ez jó, az újabb három ponttal kezdjük stabilizálni helyünket a felsőházban, és ráadásul még a diplomatikusan távol maradó Porkoláb Máténak is megüzentük, hogy lássa, érdemes volt ide igazolnia. Fotók meg majd lesznek.
Kozelito Tél - Túlerő 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Hlavacska T

2015. november 10., kedd

Korán kezdtük a téli álmot

Három hét szünet után két rettenetesen neház kihívás várt ma a fiúkra, a Bandó Karesz, és a korai kelés. Egyik irgalmatlanabbnak ígérkezett, mint a másik.
A kezdő sípszóra mégis egész tűrhető számban a helyszínen voltunk, sőt akadt egy meglepetésvendég is, Erdei Tamást két és fél év száműzetés után visszahúzta a szíve közénk. Játszani ugyan nem volt hajlandó, de a pálya széléről követve az eseményeket mentálisan egyesült velünk.
Maga a meccs jól indult, aztán kevésbé jól folytatódott. Az első akcióból egy szép lövés, pár perccel később egy Tóth-kapufa jelezte győzelmi szándékainkat. Aztán bekaptuk az első gólt kontrából, csapatszinten nagyon is csúnya hiba után, hiszen mind a négy mezőnyjátékosunk felment támadni, amit a labda elvesztése után gyorsan büntetett az ellenfél. Talán az átgondolatlan csere is közrejátszott, hogy így alakult, hiszen a gól pillanatában Hlavacska A., és Tóth O., vagyis a két hátvédünk volt lent, és négy támadó a pályán. De ha szomorkodtunk a helyezkedési hiba miatt, akkor jöhetett rögtön egy taktikai, ami előző bánatunkat feledtetve újabb bánattal és újabb bekapott góllal terhelt minket. Történt, hogy egy hátrafejelt labdát kapusunk az hatos jobb széléről próbált visszalőni a mezőnybe, de a térfél közepén álló csatárt találta meg, aki távolról azonnal a kapunkba lőtt. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később az ellenfél egyik játékosa a mi szögletünk után labdát szerezve, és sorban mindenkit kicselezve jutott gólhelyzetbe, kapusunk elhúzta a lábát, amiért nyilvánvaló hetes járt volna, azért úsztuk meg mégis, mert a labda így is a csatártárs elé került, aki az előnyszabályt kihasználva gólt szerzett. Hát akkor már jobban jártunk volna a büntetővel.
A sokkoló 0-3-as állás ellenére a második félidő elején megráztuk magunkat, és villantottunk pár szépet. Tóth baloldali beadására tőlünk ugyan nem érkezett senki, de a hosszú oldalon a hátvéd amúgy Devecseri-módra a saját kapujába juttatta a labdát. Nem sokkal később Hlavacska András lőhetett egy akción belül kétszer is csak a kapussal szembenállva, de nem sikerült a gólszerzés. Utólag azt sütötte ki a kupaktanács, hogy ha gólt lő, akkor egygólos hátrányból egész tűrhető eséllyel felálltunk volna. Szerkesztőségünk azonban úgy véli, hogy akkor már mindjárt két gólt kellett volna lőnie, mert akkor máris egál lett volna az állás. Na de lépjünk tovább.
Amúgy torkosborz módjára kaptunk egy negyediket is, meg volt az ellenfélnek egy üreskapuig kijátszott helyzete, amit szíveskedtek kihagyni.
A végén volt még egy elképesztő nagy helyzetünk, gyönyörű passzos akció végén Palágyi lőtt kapufát. Az utolsó percben meg aztán amikor már mindenki felment támadni (és ezért most nem annyira haragszunk), jött még egy kontra, és a csatár kapusunkat átemelése után közelről befejelte a szívünket utoljára összetörő gólt is.
Na hát ez az a meccs, amikor semmi nem sikerül, ebből a szempontból irányadónak tekinthetjük, hogy az egyetlen gólunkat sem mi magunk szereztük, mintha Isten szólt volna le közénk ezzel a fellegek közül, hogy gyerekek, ti itt ma nem lőtök gólt. És lőn. A csapat egységes véleménye, hogy egy szezonban egy olyan meccs van, amikor semmi nem sikerül, abban megoszlanak a vélemények, hogy ez volt-e az, vagy az első forduló.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: öngól