lepj meg

Szombat hajnalban a Bogdánfy úti stadion zsúfolásig megtelt, a nézőtéren egy gombostűt se lehetett leejteni. Mindenki a rangadót akarta látni. A csapatbusz szerencsésen megérkezett a helyszínre, ám amikor aranylábú fiaink átvágtak a szurkolók őrjöngő tömegén, futótűzként terjedt el a hír: Görög és Tinkó sehol! Bizony, szeretett vezérünk bokájáért e pillanatokban is gigászi küzdelem folyt a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán (Dr. Kotász már az amputációt fontolgatta), a Kozelito oroszlánszívű hálóőrét pedig egy szerencsétlen félreértés miatt a rendőrök nem akarták átengedni a mérkőzés miatt lezárt útszakaszon, így csak késve érkezett meg. Hanem ne rohanjunk ennyire előre: az aggaszó körülményeket ugyanis jócskán ellensúlyozta a tény, hogy az ellenfél a mérkőzés kitűzött időpontjának pillanatában mindössze két mezőnyjátékossal és egy kapussal képviseltette magát - s pár perccel később, mikor negyedik játékosuk is megérkezett, közölték: ők bizony ma három plusz egyben fognak játszani.  

Rövid tanácskozás után végül arra jutottunk, hogy alkalmazkodunk a helyzethez. „Így kívánja tisztességünk” – vélekedett a csapat egyik fele; „Év elején a Bozsik ellen úgyis gyakoroltuk már ezt a felállást” – mondták mások.

Megszokhattuk már, hogy csapatunk a mérkőzések első perceit igen komolyan veszi, frissességünkkel képesek vagyunk meglepni ellenfeleinket. Ma se történt ez másképp: talán már az első akcióból gólt lőhettünk volna, s hogy ez nem így történt, az egyedül a Zsuga macskaügyességű kapusának köszönhető, aki nemcsak az első percekben, hanem később is többször borsot tört támadóink orra alá. Azonban ami késik, nem múlik: egy labdaszerzés után Hlavacska András a szélen futtatta testvérét, aki a keresztlabdájával Tóthot hozta helyzetbe, balhátvédünk pedig a tőle megszokott módon kegyetlenül felvarrta a labdát a rövid pipába (1-0). Nem telt el sok idő, és előnyünket két gólosra növeltük. Történt ugyanis, hogy a térfelünkön passzolgató ellenfél egyik indítását Hlavacska András fülelte le, aki már lendítette a lábát, hogy félpályáról célba vegye az ellenfél üresen tátongó kapuját, ám még éppen időben észrevette a jobbszélen hangsebességgel kilépő Palágyit, így inkább a biztos megoldást választotta, és csatártársához továbbította a labdát, aki a szaggatott vonal közeléből természetesen már nem hibázott (2-0).Ellenfelünk hamar felismerte, hogy hárman nehezen fogják feltörni védelmünket, ezért öt perc elteltével már a kapusuk is a mi térfelünkön tanyázott. Ám ha nem is játszották rosszul az emberelőnyös helyzeteket, a közelebbi-távolabbi lövések rendre elkerülték a kapunkat, vagy pedig védőinkben, illetve Tinkóban akadtak el.

Ez után kicsit kiegyenlítettebbé vált a játék, ellenfelünk sokat próbálkozott távolról, mi sokat kontráztunk, de ellentámadásainkba rendre valamilyen bosszantó hiba csúszott, vagy túl hosszan tettük a labdát, vagy túl röviden, máskor pedig a talpunk alatt csúszott tovább a golyó. Becsületünkre legyen mondva, hogy a védekezésből mindenki kivette a részét, így végül a megszerzett kétgólos előnnyel fordulhattunk.

A második játékrész hasonló iramot hozott, mint az első, habár ellenfelünkön ekkor már kezdett meglátszani a cserehiány, csatáraik egy-egy kihagyott helyzet után egyre gyakrabban ragadtak fent, a labdajáratás is döcögősebbé vált, az egy-egy elleni párharcokat pedig egyre ritkábban vállalták fel. Egy szöglet után mégis sikerült gólt szerezniük, az ekkor már végig mezőnyben játszó kapusuk dropliból kipókhálózta a jobb sarkot – el kell ismerni, szép találat volt (2-1). De bármilyen szép is volt, ahhoz nem volt elég, hogy kedvünket vegye, lendületünk nem tört meg. A sors fintora, hogy a következő gólunk előtt is az ellenfél végzett el szögletrúgást, melyet Hlavacska Andrisnak sikerült elcsípnie, s bár hosszan vette át a labdát, a fáradt támadók között még maradt helye kilépni, hogy aztán a félpályáig kirontó kapust egy megkerülős csellel csapja be, és higgadtan az üres kapuba gurítson (3-1). Nem sokkal később a szurkolók pedig már azt figyelhették (legalábbis, ha elég gyorsan kapkodták a szemüket), ahogy Palágyi végigrobog a szélen, és a rövid oldalról a kapus lábai között megszerzi a mindent eldöntő negyedik találatot (4-1). Igaz ez után egy szabadrúgásból még kaptunk egy gólt, de ez már csak az eredmény kozmetikázására volt elég. Magabiztos, fegyelmezett játékunkkal megérdemelten harcoltuk ki a három pontot. 

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 4-2
   kapu: Hlavacska A., Tinkó
   mezőny: Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Tóth O., Hlavacska A.