Most meg korán keltünk

 
Hát ez már csak mindig így lesz. Két perccel a kezdés előtt öt ember állt az oldalvonal mellett, éppen annyi, amennyi ki tud állni, ebből három panaszkodott kisebb sérülésre, és jelezte, hogy ha rendesen meglennénk, akár nem is játszana. Két perccel kezdés előtt aztán megjött a meglepetésvendég, Erdei Tomi, aki a múltheti összeboruláson annyira meghatódott, hogy meghosszabbította három évvel ezelőtt lejárt szerződését, és felemás cipőben, és kifordított mezben, de játékra jelentkezett.

No pasarán

Az ellenfél a Túlerő volt, akik a forduló előtt pontegyenlőségben álltak a tabella élén. Mivel egy bő éve nem játszottunk egymás ellen, nem vettük számításba, hogy mindkét csapatnak sárga meze van. A csapatkapitányok kő-papír-ollóval döntöttek arról, hogy kinek kell átöltöznie, és itt megszereztük az első győzelmet, és a szerencsés játékstratégia következtében mi tarthattuk meg az alapmezt. A jövőre irányulva a csapatkapitányok abban maradtak, hogy mostantól mindig az tarthatja meg az alapmezt, aki a legutóbbi derbin győzött.
Na de térjünk rá a meccsre. Bár ahogy egy profi riporter mondaná, "minden körülény adott volt, hogy igazán pocsék teljesítménnyel rukkoljunk elő", azt kellett tapasztalnunk, hogy az öt forduló alatt nálunk öt ponttal többet gyűjtő újonc ellen is inkább mi irányítjuk a játékot.

Hlavacska Tamás küzd a labdáért

Nem is kellett sokáig várnunk a vezető gól megszerzésére: Hlavacska András elviharzott a bal szélen, a partjelző már készült ugyan jelezni a kapuskirúgást, de villámléptű játékosunk még éppen elérte a labdát az alapvonal előtt, és a kimozduló kapus mellett a kapuba gurított.
A következő periódusban csúcsra járattuk magunkat, szép acióink voltak, de a befejezések nem sikerültek, rendre vagy a kapus odaért, vagy pár centi hiányzott. Ez annyira nem jó dolog, mert már megtanultuk, hogy ezen a szinten a kihagyott helyzet után rendre jön a büntetés. Na hát ezért játszattunk egy határozott és kaput érző csatárt, Görögöt, aki aztán a hatosról másodjára beverte Hlavacska András passzát.

itt épp védekezünk

A második félidőben amúgy királygabisan próbáltuk racionalizálni az időbeosztást, kapkodtunk a levegőért, védekeztünk, meg néha támadtunk is. Ennek az idősaknak a hőse Erdei, aki három év kihagyás után edzés nélkül beszállva is képes volt stabilitást hozni a csapatba. Viszonylag korán beszedtünk egy gólt, szögletből, pedig egészen hihetetlenül egyszerű lett volna ráállni az emberre. Aztán a végefelé kaptunk még egyet, szintén azért, mert csúnyán üresen maradt a csatár, de legalább most akcióból.
Ekkor még hét perc volt hátra, sokfajta forgatókönyvet lehetett innen még elképzelni, de a morális előny enyhénszólva nem nálunk volt, meg ekkor már az erőnlét és futómennyiség sem. Alig egy perccel később aztán Hlavacska András minden mindegy alapon elkezdett menni jobbra meg balra, aztán annyit ment jobbra meg balra, hogy a védők még mindig balra mentek amikor András már jobbra, és a védők jobbra, amikor ő már balra, és ha már ott állt alig kilenc méterre a kaputól, akkor már be is lőtte.
A végén megint kontrázhattunk kedvünkre, és Hlavacska Tamás most megtette azt a szívességet, hogy ő is felírja nevét a góllövőlistára, így két perccel a vége előtt két gólos előnyben gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Az utolsó akciók egyikénél Görög még parádés vetődéssel, ujjheggyel szögletre mentett egy veszélyes lövést, minden kapusnak becsületére vált volna a mozdulat, valószínűleg a mozdulat szépsége hatotta meg a játékvezetőt annyira, hogy eltekintett a büntetőtől.

A győztes csapat
Állnak: Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Görög, Hlavacska T.
Guggol: Tinkó

A vége tehát győzelem lett, és ez jó, az újabb három ponttal kezdjük stabilizálni helyünket a felsőházban, és ráadásul még a diplomatikusan távol maradó Porkoláb Máténak is megüzentük, hogy lássa, érdemes volt ide igazolnia. Fotók meg majd lesznek.
Kozelito Tél - Túlerő 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Hlavacska T