A pszichológusom azt mondta, hogy legyek optimista, és törekedjek a jó dolgokat észrevenni. Hát megpróbáltam. Akkor a keretkialakításról inkább nem is mondok semmit, vagy talán annyit, hogy az élet mindig tele van meglepetésekkel, még hat év foci után is.
A hírek szerint rendkívül offenzív felfogású, B-ligás ellenféllel szemben néztünk szmeben, pár játékost már ismertünk korábban, amúgy pedig sok gólra és lehetőleg győzelemre készültünk. A gólhenger az első félidő közepén indult be, két egészen hasonló góllal: kényszerítőzés, Porkoláb M. a hatos jobb oldaláról visszateszi a labdát balra, az ott érkező csatártársnak pedig már csak be kell lőnie. Először Studniczki, másodszor Hlavacska T. volt az ítéletvégrehajtó. Úgy tűnik, Pörgőláb megirigyelte játékostársai góéját, és alig néhány perccel később a térfél közepéről küldött egy hálószaggató bombát a jobb alsó sarokba. Ekkor úgy tűnt, miénk a vezetés, és ha érett játékot vagyunk képesek produkálni, nem kerülhet veszélybe a győzelmünkkel járó három pont.
A folytatás is hasonlóképpen biztatóra sikerült, Porkoláb igencsak megtalálta a góllövőcipőjét, na meg druszája védjegyévé váló utolsó emberre rárohanós letámadást is megirigyelhette, ugyanis ilyen egyéni akcióból szerezte meg csapata negyedik gólját, úgy hogy abból a kanadai táblázaton 2 plusz 2 pont állt a neve mellett. A félidő közepén Studniczki lövetett egy üreskapuig kijátszott gólt Göröggel. A hajrában pedig Porkoláb újabb góllal tette fel a koronát teljesítményére, ezúttal szép passzos akció után lőtt a hatos oldaláról a hosszú felső sarokba.
Volt némi feszültség is a meccsen, odamondogatás, ellenfelünk néha a labda távollétében is szándékosan rugdosódott, körülbelül a harmadik izomból és idegből elkövetett rúgás lehetett, amit a játékvezető már kegyeskedett észrevenni, és emberelőnyt kaptunk az utolsó két percre, ezt azonban már nem igazán használtuk ki.
Na hát így egész jól mutat a krónika, hajrá fiúk, csak így tovább!
Kozelito Tél - In-team 6-7
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Studniczki
gól: Porkoláb M. 3, Studniczki, Hlavacska T., Görög
2016. január 31., vasárnap
2016. január 24., vasárnap
Most mi voltunk kegyetlenek
Ez a nap is eljött. A mai meccs történetesen szombatra esett. Az ellenfél a Kofola, ezért ki kellett vetkőznünk önmagunkból, és sötétkéket öltöttünk, alig ismertünk magunkra. Keret terén a bőség zavarával küszködünk, a télire kibővített, megerősített listán most épp azon megy a rinyálás, hogy mért ilyen sok a játékos, és akkor ki verheti be a hisztit és maradhat otthon meccsezés helyett. A csapat mentális állapota szerteágazó. De mindenképpen győzelemben bíztunk.
Az első néhány perc immáron szokásos nehézségei után - Studniczki egy alkalommal becsúszva, saját tüdejét a labda útjába dobva mentett a gólvonal előtt - magunkhoz ragadtuk az irányítást, és mivel a gólok is potyogni kezdtek, a győzelem egy pillanatig sem forgott kétségben. Ennek következtében ez a mostani bejegyzés is egy meglehetősen egyhangú felsorolás lesz, hogy melyik gólunk miként született.
Az elsőt Palágyi lőtte, a hatoson belülről előb a keresztléc alsó élét, majd a jobb kapufát érintette a labda mielőtt a hálóba pattant volna. A második Tinkóé, ha szépet akarunk mondani, akkora erővel lőtt, hogy a labda a kapus kezével együtt szállt a kapuba. Harmadjára Studniczkira jött ki a lépés, aki második meccsén első Kozelitós gólját szerezte. Negyedjére Studnicki balról jövő beadás után Tóth érkezett középen, és lőtt gólt. Ötödiknek Palágyi lőtte el a labdát a kapus mellett, ami éppen nem akadt volna be, de a helyzetet megteremtő Porkoláb éppen arra járt és a gólvonalon túlra segítette a játékszert.
Félidőben 5-0 volt, ez már előrevetítette, hogy izgulnunk nincs miért. A továbbiakban viszont a gólok sorrendje nem biztos. Az biztos, hogy Studniczki megtáltosodott, lőtt egy gólt közelről, egy távolról, és egyet - nevezzük így - esernyőcsel révén. Ezek között Palágyinak volt egy irgalmatlanul nagy gólja, szögéet után a térfél közepe tájáról, vagy még azon túlról. Görög a szokásosjó helyen érkezős gólját szerezte meg, ezúttal Studniczki jóvoltából. Tinkó a jobbszélről lőtt be labdát középre, hogy beadás, vagy lövés, azt ő tudja, mindenesetre a kapus eszén túljárt. A meccs megkoronázásaként Palágyi lőtt gólt szép akció végén a hatosra visszatett labdából, és akkor mindenki boldog volt.
Közben valamikor kaptunk is egyet, szöglet után fejesből, de ez minket akkor már nem nagyon érdekelt. A védekezés sem annyira sok energiát kötött le, olyan majdcsakleszvalahogy alapján működött, de ezen a meccsen ennyi is elég volt. Lehet, hogy másmikor nem lesz. Amúgy az egész meccs teljesen érzelemmentes keretben zajlott, így is, hogy körülbelül négy éve nem nyertünk meccset ekkora különbséggel, így is, hogy egyik legősibb riválisunkkal játszottunk, így is, hogy Studniczki első gólját, és akkor már első mesternégyesét szerezte közöttünk, ás így is, hogy Tinkó 2014 áprilisa óta először talált a hálóba.
Kozelito Tél - Kofola 12-1
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O
gól: Studniczki 4, Palágyi 3, Tinkó 2, Tóth O., Porkoláb M., Görög
Az első néhány perc immáron szokásos nehézségei után - Studniczki egy alkalommal becsúszva, saját tüdejét a labda útjába dobva mentett a gólvonal előtt - magunkhoz ragadtuk az irányítást, és mivel a gólok is potyogni kezdtek, a győzelem egy pillanatig sem forgott kétségben. Ennek következtében ez a mostani bejegyzés is egy meglehetősen egyhangú felsorolás lesz, hogy melyik gólunk miként született.
Az elsőt Palágyi lőtte, a hatoson belülről előb a keresztléc alsó élét, majd a jobb kapufát érintette a labda mielőtt a hálóba pattant volna. A második Tinkóé, ha szépet akarunk mondani, akkora erővel lőtt, hogy a labda a kapus kezével együtt szállt a kapuba. Harmadjára Studniczkira jött ki a lépés, aki második meccsén első Kozelitós gólját szerezte. Negyedjére Studnicki balról jövő beadás után Tóth érkezett középen, és lőtt gólt. Ötödiknek Palágyi lőtte el a labdát a kapus mellett, ami éppen nem akadt volna be, de a helyzetet megteremtő Porkoláb éppen arra járt és a gólvonalon túlra segítette a játékszert.
Félidőben 5-0 volt, ez már előrevetítette, hogy izgulnunk nincs miért. A továbbiakban viszont a gólok sorrendje nem biztos. Az biztos, hogy Studniczki megtáltosodott, lőtt egy gólt közelről, egy távolról, és egyet - nevezzük így - esernyőcsel révén. Ezek között Palágyinak volt egy irgalmatlanul nagy gólja, szögéet után a térfél közepe tájáról, vagy még azon túlról. Görög a szokásosjó helyen érkezős gólját szerezte meg, ezúttal Studniczki jóvoltából. Tinkó a jobbszélről lőtt be labdát középre, hogy beadás, vagy lövés, azt ő tudja, mindenesetre a kapus eszén túljárt. A meccs megkoronázásaként Palágyi lőtt gólt szép akció végén a hatosra visszatett labdából, és akkor mindenki boldog volt.
Közben valamikor kaptunk is egyet, szöglet után fejesből, de ez minket akkor már nem nagyon érdekelt. A védekezés sem annyira sok energiát kötött le, olyan majdcsakleszvalahogy alapján működött, de ezen a meccsen ennyi is elég volt. Lehet, hogy másmikor nem lesz. Amúgy az egész meccs teljesen érzelemmentes keretben zajlott, így is, hogy körülbelül négy éve nem nyertünk meccset ekkora különbséggel, így is, hogy egyik legősibb riválisunkkal játszottunk, így is, hogy Studniczki első gólját, és akkor már első mesternégyesét szerezte közöttünk, ás így is, hogy Tinkó 2014 áprilisa óta először talált a hálóba.
Kozelito Tél - Kofola 12-1
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O
gól: Studniczki 4, Palágyi 3, Tinkó 2, Tóth O., Porkoláb M., Görög
2016. január 17., vasárnap
Miért ilyen kegyetlen az élet?
Sajnos a címben feltett kérdésre a választ nem tudjuk. Még hosszas kutatás után sem. A mai meccs eredményét viszont tudjuk.
Az ellenfél a Torpedo volt, ismét amolyan hatpontos rangadóra számíthattunk. Elvileg volt edzés, gyakorlatilag hagyjuk. A csapat mentális állapotát meg talán az az sms jelzi, amit a csk meccs előtt kilencven perccel kapott, hogy "mivel elegen vagytok, nem megyek" és egy fél aláírás. Na hát az elegen levés darabra két cserét jelentett, de egyrészt cseréből sosem elég, másrészt igazán potens csatáraink közül egy sem volt ott, harmadrészt olyan nincs, hogy elegen, mert minél több, annál jobb.
Hát szóval valahogy így voltunk. Studniczki Gergely első meccsét játszotta közöttünk, Tóth Marci a harmadikat, Tinkó emberemlékezet óta először játszott mezőnyben, Erdei ugyan már valahanyadszor, de még őt is szokni kell a hároméves kihagyás után. Ez a meccs talán ennek a torkosborz módjára elkövetett szokásnak a jegyében telt.
Az első mintegy tíz perc elég óvatos volt, mindkát csapat a védekezésre koncentrált, ezt legalább sikerült megoldani, de valahogy úgy tűnt, támadások terén nincs bennünk túl nagy ambíció. Vagy ha van, akkor hiányzott az irányító és a center.
Mintegy tíz perc után aztán saját szögletünket röviden tettük vissza a leghátsó emberhez, aki szorongatott helyzetben esernyőcsellel próbálkozott, természetesen sikertelenül, az ellenfél csatára belepiszkált, majd végigfutott a pályán, és beverte a ziccert.
Túlzás lenne állítani, hogy felborítottuk a pályát, de legalább néhányszor próbálkoztunk lövéssel, Studniczkié volt a legveszélyesebb, újonan igazolt játékosunk egyedül végigcselezte a pályát, aztán a keresztlécre lőtt, a lepattanó Porkolábot találta arcon, de nem szíveskedett onnan sem a hálóba pattanni.
Egyygólos hátránnyal fordultunk, de ekkor még élt a remény, hogy összeszedjük magunkat. A felmutatott játék azonban nem ezt sugallta. Sikerült összehoznunk egy ajtó-ablak ziccert, Tóth lövését azonban kiütötte a kapus, az ellenakcióról pedig lemaradtunk, létszámhátrányba kerültünk és bekaptuk a második gólt. Sőt, alig néhány másodperccel később a harmadikat is.
Ekkor kezdtünk el valami fociszerűt felmutatni, néha még passzolni is sikerült. Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott, a helyzetek sorra kimaradtak, az ellenfél kapusa ritka jó napot fogott ki, úgy tűnt, ma ezen a napon semmi nem fog bemenni. A legvégén Tóth Olivér a hatosról gólt lőtt, legalább ennyi sikerült. Mert több nem.
Az ellenfél a Torpedo volt, ismét amolyan hatpontos rangadóra számíthattunk. Elvileg volt edzés, gyakorlatilag hagyjuk. A csapat mentális állapotát meg talán az az sms jelzi, amit a csk meccs előtt kilencven perccel kapott, hogy "mivel elegen vagytok, nem megyek" és egy fél aláírás. Na hát az elegen levés darabra két cserét jelentett, de egyrészt cseréből sosem elég, másrészt igazán potens csatáraink közül egy sem volt ott, harmadrészt olyan nincs, hogy elegen, mert minél több, annál jobb.
Hát szóval valahogy így voltunk. Studniczki Gergely első meccsét játszotta közöttünk, Tóth Marci a harmadikat, Tinkó emberemlékezet óta először játszott mezőnyben, Erdei ugyan már valahanyadszor, de még őt is szokni kell a hároméves kihagyás után. Ez a meccs talán ennek a torkosborz módjára elkövetett szokásnak a jegyében telt.
Az első mintegy tíz perc elég óvatos volt, mindkát csapat a védekezésre koncentrált, ezt legalább sikerült megoldani, de valahogy úgy tűnt, támadások terén nincs bennünk túl nagy ambíció. Vagy ha van, akkor hiányzott az irányító és a center.
Mintegy tíz perc után aztán saját szögletünket röviden tettük vissza a leghátsó emberhez, aki szorongatott helyzetben esernyőcsellel próbálkozott, természetesen sikertelenül, az ellenfél csatára belepiszkált, majd végigfutott a pályán, és beverte a ziccert.
Túlzás lenne állítani, hogy felborítottuk a pályát, de legalább néhányszor próbálkoztunk lövéssel, Studniczkié volt a legveszélyesebb, újonan igazolt játékosunk egyedül végigcselezte a pályát, aztán a keresztlécre lőtt, a lepattanó Porkolábot találta arcon, de nem szíveskedett onnan sem a hálóba pattanni.
Egyygólos hátránnyal fordultunk, de ekkor még élt a remény, hogy összeszedjük magunkat. A felmutatott játék azonban nem ezt sugallta. Sikerült összehoznunk egy ajtó-ablak ziccert, Tóth lövését azonban kiütötte a kapus, az ellenakcióról pedig lemaradtunk, létszámhátrányba kerültünk és bekaptuk a második gólt. Sőt, alig néhány másodperccel később a harmadikat is.
Ekkor kezdtünk el valami fociszerűt felmutatni, néha még passzolni is sikerült. Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott, a helyzetek sorra kimaradtak, az ellenfél kapusa ritka jó napot fogott ki, úgy tűnt, ma ezen a napon semmi nem fog bemenni. A legvégén Tóth Olivér a hatosról gólt lőtt, legalább ennyi sikerült. Mert több nem.
| Kozelito Tél - Torpedo 1-3 kapu: Tóth M. mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O.
gól: Tóth O.
| |||
|---|---|---|---|
2016. január 9., szombat
Az élet még mindig kegyetlen
Nyugalommra éppenséggel nem panaszkodhatott csapatkapitányunk a meccset megelőző héten, a keret összeállítása előre nem várt nehézségekbe ütközött, törzstagok és a legfrisebb igazolás egyaránt lemondta a meccset, vésztartalékokat kellett mozgósítani, hogy valahogy meglegyünk. Hát valahogy meglettünk, éppen csak egy kicsit kellett csúszva kezdeni, hogy meglegyünk öten, aztán pár perc késéssel a csere is megérkezett.
Az első percek nem a mieink voltak, kellett két nagy elalvás a védelemben, amelyeket szerencsével megúsztunk, hogy rájöjjünk, itt bizony kemény tétmeccs zajlik, ahova nem szórakozni járunk. Lassan aztán fölébredtünk, megráztuk magunkat, volt is pár helyzetünk, Porkoláb iszonyatos erejű kapufája volt a leginkább említésre méltó. Meg talán még néhány helyzet lehetett volna, ha az utolsó passzok jobban sikerülnek. A védekezés közepesen ment, egy szöglet után középről, hatoson belülről kaptunk gólt, nem teljesen tiszta, hogyan juthat el odáig egy csatár, hogy ott a labda közelébe kerülhessen...
Az első félidő hátralevő percei hiábavaló futkosással, támadási kísérletekkel zajlottak. Na de a térfélcsere után! Már az első akció során Erdei átküzdötte magát két ellenfélen a bal szélen, beadására középen Görög érkezett, és becsúszva a hálóba lőtt. És ha már lendületbe jöttünk, alig valamivel később Hlavacska Tamás cselezte be magát a hatoson belülre, nem teljesen egyértelmű, hogy lőni akart-e, vagy passzolni, mindenesetre a tőle elinduló labda úgy pattant meg egy védőn, hogy a kapus mögé, a hálóba jutott, és ezzel alig néhány perc alatt megfordítottuk az állást.
Még mindig nem jártunk a félidő felénál, amikor megint egál volt, ívelt beadás, védő alszik, csatár átfejeli a félúton járó kapus fölött. Emlegethettük az élet kegyetlenségét, meg azt hogy az őszi bajnoki meccs is 2-2 lett. Ja és hogy ez Tóth M. második meccse nálunk, és az is a Black Ram ellen volt.
Ahogy lenni szokott, a végére pörgött föl az iram, semleges nézőknek bizonyára tetszett volna, mert volt hajtás, küzdés, minden ami kell. A helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamásnak a szokásos helyéről, de a legnagyobb mégis az volt, amikor Porkoláb M. a hatoson belül maga elé tudta tenni Hlavacska András beadását, ám aztán fölé lőtt. Illetve még sok helyzetünk lehetett volna, ha egy kicsit magasabb koncentrációval megy a passzok adása-vétele.
Azért kár, hogy nem tudtuk magunk javára hajlítani az állást, mert a végén kaptunk még egy gólt, ráadásul elég bosszantóan: felelősség terheli a hátvédet, hogy egy-az-egyben lemaradt a csatár elég egyszerű cseléről, illetve felelősség terheli a többieket, hogy az egyedüli csatárra egy védőt elégnek gondoltak, senki nem lépett visszább az emberelőnyös, biztonságosabb védekezés érdekében.
Ekkor még volt négy-öt perc hátra, megpróbáltunk mindent, a hajtásra nem lehetett panasz, de itt már mintha egy kicsit kapkodósak lettünk volna, illetve az ellenfélnek már elegendő volt előrebikázni a labdát, így nem sikerült az egyenlítés.
Mondhatjuk, hogy még sok forduló van hátra, és javíthatunk, de sajnos az erőviszonyok ismeretében ez egy hatpontos rangadó volt, ahol az elvesztett pontok kétszeresen fájnak.
Kozelito Tél - Black Ram 2-3
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M.,
gól: Görög, Hlavacska T.
Az első percek nem a mieink voltak, kellett két nagy elalvás a védelemben, amelyeket szerencsével megúsztunk, hogy rájöjjünk, itt bizony kemény tétmeccs zajlik, ahova nem szórakozni járunk. Lassan aztán fölébredtünk, megráztuk magunkat, volt is pár helyzetünk, Porkoláb iszonyatos erejű kapufája volt a leginkább említésre méltó. Meg talán még néhány helyzet lehetett volna, ha az utolsó passzok jobban sikerülnek. A védekezés közepesen ment, egy szöglet után középről, hatoson belülről kaptunk gólt, nem teljesen tiszta, hogyan juthat el odáig egy csatár, hogy ott a labda közelébe kerülhessen...
Az első félidő hátralevő percei hiábavaló futkosással, támadási kísérletekkel zajlottak. Na de a térfélcsere után! Már az első akció során Erdei átküzdötte magát két ellenfélen a bal szélen, beadására középen Görög érkezett, és becsúszva a hálóba lőtt. És ha már lendületbe jöttünk, alig valamivel később Hlavacska Tamás cselezte be magát a hatoson belülre, nem teljesen egyértelmű, hogy lőni akart-e, vagy passzolni, mindenesetre a tőle elinduló labda úgy pattant meg egy védőn, hogy a kapus mögé, a hálóba jutott, és ezzel alig néhány perc alatt megfordítottuk az állást.
Még mindig nem jártunk a félidő felénál, amikor megint egál volt, ívelt beadás, védő alszik, csatár átfejeli a félúton járó kapus fölött. Emlegethettük az élet kegyetlenségét, meg azt hogy az őszi bajnoki meccs is 2-2 lett. Ja és hogy ez Tóth M. második meccse nálunk, és az is a Black Ram ellen volt.
Ahogy lenni szokott, a végére pörgött föl az iram, semleges nézőknek bizonyára tetszett volna, mert volt hajtás, küzdés, minden ami kell. A helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamásnak a szokásos helyéről, de a legnagyobb mégis az volt, amikor Porkoláb M. a hatoson belül maga elé tudta tenni Hlavacska András beadását, ám aztán fölé lőtt. Illetve még sok helyzetünk lehetett volna, ha egy kicsit magasabb koncentrációval megy a passzok adása-vétele.
Azért kár, hogy nem tudtuk magunk javára hajlítani az állást, mert a végén kaptunk még egy gólt, ráadásul elég bosszantóan: felelősség terheli a hátvédet, hogy egy-az-egyben lemaradt a csatár elég egyszerű cseléről, illetve felelősség terheli a többieket, hogy az egyedüli csatárra egy védőt elégnek gondoltak, senki nem lépett visszább az emberelőnyös, biztonságosabb védekezés érdekében.
Ekkor még volt négy-öt perc hátra, megpróbáltunk mindent, a hajtásra nem lehetett panasz, de itt már mintha egy kicsit kapkodósak lettünk volna, illetve az ellenfélnek már elegendő volt előrebikázni a labdát, így nem sikerült az egyenlítés.
Mondhatjuk, hogy még sok forduló van hátra, és javíthatunk, de sajnos az erőviszonyok ismeretében ez egy hatpontos rangadó volt, ahol az elvesztett pontok kétszeresen fájnak.
Kozelito Tél - Black Ram 2-3
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M.,
gól: Görög, Hlavacska T.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)