Nyugalommra éppenséggel nem panaszkodhatott csapatkapitányunk a meccset megelőző héten, a keret összeállítása előre nem várt nehézségekbe ütközött, törzstagok és a legfrisebb igazolás egyaránt lemondta a meccset, vésztartalékokat kellett mozgósítani, hogy valahogy meglegyünk. Hát valahogy meglettünk, éppen csak egy kicsit kellett csúszva kezdeni, hogy meglegyünk öten, aztán pár perc késéssel a csere is megérkezett.
Az első percek nem a mieink voltak, kellett két nagy elalvás a védelemben, amelyeket szerencsével megúsztunk, hogy rájöjjünk, itt bizony kemény tétmeccs zajlik, ahova nem szórakozni járunk. Lassan aztán fölébredtünk, megráztuk magunkat, volt is pár helyzetünk, Porkoláb iszonyatos erejű kapufája volt a leginkább említésre méltó. Meg talán még néhány helyzet lehetett volna, ha az utolsó passzok jobban sikerülnek. A védekezés közepesen ment, egy szöglet után középről, hatoson belülről kaptunk gólt, nem teljesen tiszta, hogyan juthat el odáig egy csatár, hogy ott a labda közelébe kerülhessen...
Az első félidő hátralevő percei hiábavaló futkosással, támadási kísérletekkel zajlottak. Na de a térfélcsere után! Már az első akció során Erdei átküzdötte magát két ellenfélen a bal szélen, beadására középen Görög érkezett, és becsúszva a hálóba lőtt. És ha már lendületbe jöttünk, alig valamivel később Hlavacska Tamás cselezte be magát a hatoson belülre, nem teljesen egyértelmű, hogy lőni akart-e, vagy passzolni, mindenesetre a tőle elinduló labda úgy pattant meg egy védőn, hogy a kapus mögé, a hálóba jutott, és ezzel alig néhány perc alatt megfordítottuk az állást.
Még mindig nem jártunk a félidő felénál, amikor megint egál volt, ívelt beadás, védő alszik, csatár átfejeli a félúton járó kapus fölött. Emlegethettük az élet kegyetlenségét, meg azt hogy az őszi bajnoki meccs is 2-2 lett. Ja és hogy ez Tóth M. második meccse nálunk, és az is a Black Ram ellen volt.
Ahogy lenni szokott, a végére pörgött föl az iram, semleges nézőknek bizonyára tetszett volna, mert volt hajtás, küzdés, minden ami kell. A helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamásnak a szokásos helyéről, de a legnagyobb mégis az volt, amikor Porkoláb M. a hatoson belül maga elé tudta tenni Hlavacska András beadását, ám aztán fölé lőtt. Illetve még sok helyzetünk lehetett volna, ha egy kicsit magasabb koncentrációval megy a passzok adása-vétele.
Azért kár, hogy nem tudtuk magunk javára hajlítani az állást, mert a végén kaptunk még egy gólt, ráadásul elég bosszantóan: felelősség terheli a hátvédet, hogy egy-az-egyben lemaradt a csatár elég egyszerű cseléről, illetve felelősség terheli a többieket, hogy az egyedüli csatárra egy védőt elégnek gondoltak, senki nem lépett visszább az emberelőnyös, biztonságosabb védekezés érdekében.
Ekkor még volt négy-öt perc hátra, megpróbáltunk mindent, a hajtásra nem lehetett panasz, de itt már mintha egy kicsit kapkodósak lettünk volna, illetve az ellenfélnek már elegendő volt előrebikázni a labdát, így nem sikerült az egyenlítés.
Mondhatjuk, hogy még sok forduló van hátra, és javíthatunk, de sajnos az erőviszonyok ismeretében ez egy hatpontos rangadó volt, ahol az elvesztett pontok kétszeresen fájnak.
Kozelito Tél - Black Ram 2-3
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M.,
gól: Görög, Hlavacska T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése