A rutin

Most már csak rutinból visszautalunk arra a korábbi cikkre, amikor azon rinyáltunk, hogy a keret szűkössége megint előre eldöntötte a mecset.  Hát valami ilyen volt most is. A meccs előtti este, az addig távolmaradásukat jelző labdarúgókon túl Hlavacska Tamás jelentette be, hogy sérülés miatt nem tud a csapat rendelkezésére állni. Ez a hír hatalmas szerencsénkre megoldódott, és örökös házi gólkirályunk végül vállalta a játékot. Sajnos azonban Fehér és Szőllőssy, előzetes ígérkezésük ellenére nem jelentek meg a pályánál. Így tehát szégyenszemre négyen kellett kiállnunk, abból a négyből is Tinkó kézsérülése miatt nem vállalta a kaput, Hlavacska Tamás pedig rossz lábujjával nem tudott rendesen rúgni. A kaput ezúttal Görög vállalta, ugyan Porkoláb jól szállt be a legutóbbi vészhelyzetben, de az ő hatalmas futómennyisége a mezőnyben is nélkülözhetetlennek tűnt. Három mezőnyjátékossal kezdtük a játékot, ellenfelünk igen sportszerűen alkalmazkodott hozzánk, bár voltak cseréik bőven. Ekkor még reménykedtünk, hogy csak késésről van szó, és hamarosan kiegészülhetünk, de ez bizony nem következett be.
A klubtörténet első olyan meccsét vívtuk, amikor esett az eső. Ködös, nyálas, csöpögős időnk már volt, most viszont szó szerint zuhogott. Nem kívánunk belemenni abba, hogy ez mennyiben változtatta meg a játék képét és a taktikákat, de a pályán egyébként is esélytelenül és elkeseredetten küzdő focistáink szenvedéseit az ítéletidő tovább fokozta.
Az első percekben nagyon fegyelmezetten játszottuk, leoszottuk az embereket, a párharcokat tűrhető arányban megnyertük, amikor nem, akkor a kapufa kisegített minket. Ha győzelemre nem is, arra látszott esély, hogy a megalázást elkerüljük. Hat-nyolc játékperc után kaptunk egy gólt, bosszantó volt, lett volna alkalmunk felszabadítani. De ettől még nem dőlt össze a világ, annyira nem, hogy Porkoláb nagyszerű indításával Tinkó meg tudott lépni, és szépen kilőtte a hosszú alsó sarkot, ezzel döntetlenre álltunk.
Ellenfelünk ekkor taktikát váltott, kapusuk feljött a mi térfelünk közepéig szervezni a játékot, gyakorlatilag négy mezőnyjátékossal játszottak a mi hármunk ellen, ami ellen nem volt ellenszerünk, mint kés a vajon, úgy jöttek át rajtunk, és rúgtak sorban annyi gólt, amennyit akartak.
Félidőre 6-1-es állással fordultunk, ekkor Porkoláb szerzett egy kölcsönkapust, így legalább igazi kapussal és négy mezőnyjátékossal folytathattuk a harcot. Új kapusunkat vaskos dicséretek illetik, fáradó védőink mögött nem egy alkalommal bravúrraé takarított. Kaptunk még három újabb gólt a második félidőben, de ez már nyilván nem számított.
Lelki világunknak jót tett, hogy mi is szereztünk még gólt, Tinkó csípett el egy passzt a mezőnyben, és gurította el a felezővonalnál kolbászoló kapus mellett az üres kapuba. Ez külön örvendetes, mert ez a bőrig ázott, kifáradt, egy félidőt emberhátrányban küzdő csapat szerzett két gólt, amennyinél többet tavasszal még nem sikerült.
Aki ezen a meccsen játszott, az hős volt.
Ma is felvetette egyik meghatározó játékosunk, hogy a szezon végeztével visszavonul. Reméljük, ez nem következik be, ugyanakkor különösebb magyarázat nélkül érthető, ha nem akar minden héten csere és kapus nélküli csapatban vergődni azért, hogy megússzuk tíz bekapott gól alatt.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-9
   kapu: Görög, Varga
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Tinkó
   gól: Tinkó 2

Négyötöd

Kezd kicsit unalmas lenni, hogy mindig a keretkialakítás a legizgalmasabb fejezet a meccsben, és ahogy a meccs kezdetekor végignézünk magunkon, már igazából az egyetlen kérdés, hogy mennyivel kapunk ki. Illetve, hogy rúgunk-e gólt. Különösen bosszantó ez úgy, hogy a menedzsment 12 órával a kezdés előtt még abban a kellemes tudatban ringatta álomba magát, hogy minden poszton legalább elégségesen, de inkább bőségesen leszünk. A helyszínen aztán kiderült, hogy Fehér vasárnapi meccsel számolt, Szőllőssyt pedig nyilván az ufók rabolták el, így mindössze hatan voltunk, ami szőkösen még elég lehetett volna, de kapusunk se volt, Tinkó ezúttal kézsérülés miatt nem vállalta a ketrecet. Némi tanakodás után Porkoláb M. vállalta a kaput, mert hiszen általános iskolában már volt kapus, ezzel viszont legjobb esetben is elvesztettünk egy végtelen energiájú mezőnyjátékost.
A listavezető Bandó Karesz ellen így már nem sok esélyünk volt, ez persze csak a realitás, mi nem így mentünk ki a pályára. Az első öt percben Pokoláb két kapufával jelezte, hogy ő olyan jó kapus, akinek még szerencséje is van, aztán lassan ébredezni kezdtünk, pár helyzettel jeleztük, hogy mi is élünk. Aztán a saját térfélen teljesen egyértelmű helyzetben elszórtuk a labdát, a csatár pedig köszönte és egy igazítás után irgalmatlan nagy gólt lőtt.
Mi is villantunk, és egalizáltunk. A gól előzményeiről nem írok, mert nincs memóriám, a blog pedig megbízhatatlan, a közvetlen érdem mindenesetre Hlavacska Tamásé, aki a hatosról laposan lőtt a hálóba.
Ezzel az eredménnyel fordultunk, bár a játék képe alapján ez ránk nézve hízelgő volt. A második félidőt pedig intézzük el röviden annyival, hogy elfáradtunk, vagy fejben, vagy még lábban is. Még további négy gól esett a mérkőzésen, mondhatjuk, hogy jaj ez csak egyéni hiba, az meg csak kontra, de attól még gól, és attól még mindegyik azt jelzi, hogy az egyik csapat ma jobb volt a másiknál.
Tinkó lőtt egy kapufát nagy erővel, de ezt csak a történészi pontosság miatt írjuk, és nem azért, mert pörölni akarunk a szerencsével, hiszen ellenfelünknek is volt még kapufája a második félidőben.
És a meccset illetően maradjunk ennyiben. Porkoláb minden dicséretet megérdemel, amit védeni lehetett, azt védte is. Kár, hogy ezzel és Hlavacska Tamás góljával véget is értek a mai meccs pozitívumai. De hát tavaszi formánk alapján már annak örülni kell, hogy lőttünk gólt, mert tavasszal az ötödik meccsen ez a negyedik gól volt.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Porkoláb M.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T.

Sok szép kép van ebben a cikkben, érdemes megnézni

Nagy várakozás és fogadkozás előzte meg Black Ram elleni meccsünket. Az alapszakaszbeli eredmények alapján az egyetlen nálunk kevésbé erősnek rangsorolt csapatról van szó a felsőházban. Kezdeti reménykedésünket erősítette, hogy mi az ideálisnak tartott két cserével érkeztünk a helyszínre, ellenfelünk pedig csere nélkül.

Palágyi küzd a labdáért

Ahogy lenni szokott az első perceket átaludtuk, kaptunk néhány lövést, a gólt megúsztuk. Aztán éppen amikor elkezdtünk kifelé jönni a szorításból, akkor kerültünk hátrányba, az ellenfél gyorsabban ért fel támadni, mint mi védekezni, emberhátrányos helyzetben meg kiadogattak minket.

Azóta vita tárgyát képezi, hogy mennyire játszottunk jól vagy rosszul. Az mindenesetre feljegyzendő, hogy a félidő hátralevő részére átvettük az irányítást, letámadtunk és helyzeteink voltak. A legnagyobb talán Hlavacska Andrásé, aki Palágyi beadása után közelről lőhetett, de nem talált kaput. Emelett Tinkónak és Palágyinak voltak lövési lehetőségei.

Hlavacska Tamás gólja

A második félidőt elejét jól megynomtuk, fáradt az ellenfél, jöttek a helyzetek. Elsőnek Hlavacska András lőhetett közelről, miután befűzte védőjét, de a kapus köze tudott avatkozni. Nem sokkal később viszont a Hlavacskák összjátéka meghozta az egyenlítést: András középen hozta fel a ladbát, balra passzolt, Tamás pedig laposan a hosszú sarokba lőtt.

Görög gólja

Megszerezhettük volna a vezetést is, de Palágyi, Hlavacska Tamás passza után a keresztlécre lőtt. A következő akcióból viszont ismételten betaláltunk, Hlavacska András és Görög kényszerítőzése után utóbbi játékos lőtt a hálóba, és ezzel magunk javára fordítottuk az állást. Alig egy perccel később Palágyi beadására ismét Görög érkezett, és ugyanonnan ugyanoda lőtt, ahová a góljánál, annyi különbséggel, hogy a kapus ezúttal kapufára tolta a kísérletet.

A második bekapott gól

Sajnos ezzel ellőttük puskaporunkat, további támadások és további gólok helyett szomorú eseményekről kell megemlékeznünk, ugyanis az ellenfél távoli erős lövése a kapunk jobb oldalában kötött ki. Ekkor még volt hátra annyi idő a meccsből, amennyi idő alatt 2-2-ről ismét megnyerhettük volna, sőt az ellenfél fáradt volta lehetővé tette volna, hogy nyerjünk. A játék képe azonban nem úgy alakult, ahogy terveztük, nem sikerült fölénybe kerülnünk labdabirtoklásban és helyzetek számában sem.

A hidegzuhany két perccel a vége előtt érkezett, amikor egy általunk elvégzett szöglet utána a leghátsó emberünk passzát lefülelték, gyors indítás, és a kifutó kapusunk lába mellett a hosszú alsó sarokba gurult a vesztes gól.

Itt elemezhető a taktikánk

A vereség elég demoralizálóan hatott játékosainkra, egyesek a visszavonulást fontolgatták, reméljük azért ez nem fog bekövetkezni. Annál sajnos már nagyobb rutinunk van, hogy azt mondhassuk, tanulunk a most elkövetett hibákból, és sajnos az is igaz, hogy egyéni szinten ugyanazokat a hibákat követjük el amióta csak ismerjük egymást, és nem sok jóra vall, hogy hetedik éve nem tudtuk túlnőni rendszeresen ismétlődő hibáinkon.

Kozelito Tél – Black Ram 2-3

   kapu: Fehér

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tinkó

   gól: Hlavacska T., Görög

Három a magyar igazság

Tavaszi harmadik meccsünk napjának eljöttét hétágra sütő nap és a sátortól megszabadított, szabad ég alatti pálya jelezték. Ennek örömére olyan szép számban jöttünk össze, mint régen. Fehér egy év kihagyás után tért vissza közénk, illetve igazán nem jellemzően három cserével álltunk ki, és bekövetkezett, hogy egyszer végre azon veszekedhettünk, ki játszik többet, és nem azon, hogy ki mehet le pihenni.
Ahogy lenni szokott, az első percekben aludtunk, illetve mondjuk úgy, hogy teret adtunk Fehérnek bizonyítani, hogy még nem felejtett el védeni. Jelentjük, nem felejtett el. Mintegy öt perc után aztán bemelegedtünk, és kezdtek helyzeteink lenni. Legközelebb Hlavacska András járt a gólhoz, amolyan Petykó-módra próbált gólt szerezni, sajnos azonban a kapufa második érintése után kifelé pattant a labda.
A félidő közepén rövid idő alatt felpörögtek az események. Porkoláb ugrott ki egyedül, ütközött a kapussal (=a kapus elgázolta őt), a játékvezető pedig a kapus sikítása miatt megállította a játékot, így hiába állt Palágyi szemben az üres kapuval, illetve hiába szerzett gólt már a sípszó után, az nem került fel az eredményjelzőre. Azóta is vitatott, hogy meg kell-e állítani a játékot abszolút gólhelyzetben olyan játékos sérülésének gyanúja miatt, akinek már nem lenne esélye megakadályozni a gólt. Egy perccel később aztán az ellenfél javára ítélt bedobást a játékvezető, a beadás után pedig gólt szerzett a csatár. Mivel védőink arra számítottak, hogy a bedobás téves volta miatt az ellenfél majd visszaadja a labdát, elengedték a labdát, így könnyű dolga volt a csatárnak, persze igenis felróható, hogy a saját kapunk előterében udvariaskodásra várunk. A játékvezető gólt ítélt, majd miután meggyőztük, hogy mi jöttünk volna bedobással, visszavonta azt. Finoman jelezzük, hogy a szabály betűjének értelmében ha már továbbment a játék, akkor a bedobást nem vonhatta volna vissza, a bedobástól a gólig pedig nem történt szabálytalanság. Hát így lehetett volna 1-1, mégis 0-0-ról folytattuk.
Az elmúlt hetek, vagy talán hónapok tapasztalatához képest elképesztő luxus volt a három csere, mondjuk mehetett volna olajozottabban, hogy aki fáradt az jöjjön is le. Az elmúlt hetekhez képest a játék is összeszedettebb volt, körülbelül ugyanannyi helyzetünk volt, mint ellenfelünknek. Sajnos nem sikerült elkerülni, hogy a Bozsik szerezze meg az első gólt, ellenük pedig elég gyakran ez dönt. Egy szöglet után kis odafigyeléssel vagy kis szerencsével elkerülhető gólt kaptunk, utána pedig már nekünk kellett kétségbeesetten futni az eredmény után.
Voltak helyzeteink, Palágyi és Görög egyszer szépen helyzetbe hozták egymást, ám a csatártárs mindkétszer mellé lőtt; illetve Szőllőssy próbált megélni a védők között, néha részsikerekkel. Az egyenlítés azonban nem sikerült, sőt kontrából az utolsó percben még egy gólt kaptunk.
Szerkesztőségünknek, mintha ugyan nem lenne elég baja egyébként is, az utóbbi hetekben rendszeresen szembesülnie kell a kritikával, miszerint esik a blog színvonala. Az élő szóban elhangzott érvekhez szerkesztőségünk még annyit tud írásban hozzátenni, hogy a blogbejegyzések legnagyobb része eddig is az általunk szerzett gólokról szólt, tavasszal eddig három meccsen egy gólt sikerült lőni, így írni sincs nagyon miről.
Kozelito Tél - Bozsik program 0-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tinkó
   gól: -