Kezd kicsit unalmas lenni, hogy mindig a keretkialakítás a legizgalmasabb fejezet a meccsben, és ahogy a meccs kezdetekor végignézünk magunkon, már igazából az egyetlen kérdés, hogy mennyivel kapunk ki. Illetve, hogy rúgunk-e gólt. Különösen bosszantó ez úgy, hogy a menedzsment 12 órával a kezdés előtt még abban a kellemes tudatban ringatta álomba magát, hogy minden poszton legalább elégségesen, de inkább bőségesen leszünk. A helyszínen aztán kiderült, hogy Fehér vasárnapi meccsel számolt, Szőllőssyt pedig nyilván az ufók rabolták el, így mindössze hatan voltunk, ami szőkösen még elég lehetett volna, de kapusunk se volt, Tinkó ezúttal kézsérülés miatt nem vállalta a ketrecet. Némi tanakodás után Porkoláb M. vállalta a kaput, mert hiszen általános iskolában már volt kapus, ezzel viszont legjobb esetben is elvesztettünk egy végtelen energiájú mezőnyjátékost.
A listavezető Bandó Karesz ellen így már nem sok esélyünk volt, ez persze csak a realitás, mi nem így mentünk ki a pályára. Az első öt percben Pokoláb két kapufával jelezte, hogy ő olyan jó kapus, akinek még szerencséje is van, aztán lassan ébredezni kezdtünk, pár helyzettel jeleztük, hogy mi is élünk. Aztán a saját térfélen teljesen egyértelmű helyzetben elszórtuk a labdát, a csatár pedig köszönte és egy igazítás után irgalmatlan nagy gólt lőtt.
Mi is villantunk, és egalizáltunk. A gól előzményeiről nem írok, mert nincs memóriám, a blog pedig megbízhatatlan, a közvetlen érdem mindenesetre Hlavacska Tamásé, aki a hatosról laposan lőtt a hálóba.
Ezzel az eredménnyel fordultunk, bár a játék képe alapján ez ránk nézve hízelgő volt. A második félidőt pedig intézzük el röviden annyival, hogy elfáradtunk, vagy fejben, vagy még lábban is. Még további négy gól esett a mérkőzésen, mondhatjuk, hogy jaj ez csak egyéni hiba, az meg csak kontra, de attól még gól, és attól még mindegyik azt jelzi, hogy az egyik csapat ma jobb volt a másiknál.
Tinkó lőtt egy kapufát nagy erővel, de ezt csak a történészi pontosság miatt írjuk, és nem azért, mert pörölni akarunk a szerencsével, hiszen ellenfelünknek is volt még kapufája a második félidőben.
És a meccset illetően maradjunk ennyiben. Porkoláb minden dicséretet megérdemel, amit védeni lehetett, azt védte is. Kár, hogy ezzel és Hlavacska Tamás góljával véget is értek a mai meccs pozitívumai. De hát tavaszi formánk alapján már annak örülni kell, hogy lőttünk gólt, mert tavasszal az ötödik meccsen ez a negyedik gól volt.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
kapu: Porkoláb M.
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése