Most már csak rutinból visszautalunk arra a korábbi cikkre, amikor azon rinyáltunk, hogy a keret szűkössége megint előre eldöntötte a mecset. Hát valami ilyen volt most is. A meccs előtti este, az addig távolmaradásukat jelző labdarúgókon túl Hlavacska Tamás jelentette be, hogy sérülés miatt nem tud a csapat rendelkezésére állni. Ez a hír hatalmas szerencsénkre megoldódott, és örökös házi gólkirályunk végül vállalta a játékot. Sajnos azonban Fehér és Szőllőssy, előzetes ígérkezésük ellenére nem jelentek meg a pályánál. Így tehát szégyenszemre négyen kellett kiállnunk, abból a négyből is Tinkó kézsérülése miatt nem vállalta a kaput, Hlavacska Tamás pedig rossz lábujjával nem tudott rendesen rúgni. A kaput ezúttal Görög vállalta, ugyan Porkoláb jól szállt be a legutóbbi vészhelyzetben, de az ő hatalmas futómennyisége a mezőnyben is nélkülözhetetlennek tűnt. Három mezőnyjátékossal kezdtük a játékot, ellenfelünk igen sportszerűen alkalmazkodott hozzánk, bár voltak cseréik bőven. Ekkor még reménykedtünk, hogy csak késésről van szó, és hamarosan kiegészülhetünk, de ez bizony nem következett be.
A klubtörténet első olyan meccsét vívtuk, amikor esett az eső. Ködös, nyálas, csöpögős időnk már volt, most viszont szó szerint zuhogott. Nem kívánunk belemenni abba, hogy ez mennyiben változtatta meg a játék képét és a taktikákat, de a pályán egyébként is esélytelenül és elkeseredetten küzdő focistáink szenvedéseit az ítéletidő tovább fokozta.
Az első percekben nagyon fegyelmezetten játszottuk, leoszottuk az embereket, a párharcokat tűrhető arányban megnyertük, amikor nem, akkor a kapufa kisegített minket. Ha győzelemre nem is, arra látszott esély, hogy a megalázást elkerüljük. Hat-nyolc játékperc után kaptunk egy gólt, bosszantó volt, lett volna alkalmunk felszabadítani. De ettől még nem dőlt össze a világ, annyira nem, hogy Porkoláb nagyszerű indításával Tinkó meg tudott lépni, és szépen kilőtte a hosszú alsó sarkot, ezzel döntetlenre álltunk.
Ellenfelünk ekkor taktikát váltott, kapusuk feljött a mi térfelünk közepéig szervezni a játékot, gyakorlatilag négy mezőnyjátékossal játszottak a mi hármunk ellen, ami ellen nem volt ellenszerünk, mint kés a vajon, úgy jöttek át rajtunk, és rúgtak sorban annyi gólt, amennyit akartak.
Félidőre 6-1-es állással fordultunk, ekkor Porkoláb szerzett egy kölcsönkapust, így legalább igazi kapussal és négy mezőnyjátékossal folytathattuk a harcot. Új kapusunkat vaskos dicséretek illetik, fáradó védőink mögött nem egy alkalommal bravúrraé takarított. Kaptunk még három újabb gólt a második félidőben, de ez már nyilván nem számított.
Lelki világunknak jót tett, hogy mi is szereztünk még gólt, Tinkó csípett el egy passzt a mezőnyben, és gurította el a felezővonalnál kolbászoló kapus mellett az üres kapuba. Ez külön örvendetes, mert ez a bőrig ázott, kifáradt, egy félidőt emberhátrányban küzdő csapat szerzett két gólt, amennyinél többet tavasszal még nem sikerült.
Aki ezen a meccsen játszott, az hős volt.
Ma is felvetette egyik meghatározó játékosunk, hogy a szezon végeztével visszavonul. Reméljük, ez nem következik be, ugyanakkor különösebb magyarázat nélkül érthető, ha nem akar minden héten csere és kapus nélküli csapatban vergődni azért, hogy megússzuk tíz bekapott gól alatt.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-9
kapu: Görög, Varga
mezőny: Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Tinkó
gól: Tinkó 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése