A legutóbbi meccs óta eltelt hét legfontosabb eseméyne, hogy Tinkó bemutatkozhatott az Író válogatottban. Az öröm és büszkeség érzéseibe azonban, ahogy remekíróink mondanánk, egy kis üröm is keveredett, játékosunk ugyanis bokáját törte, és ebben a szezonban már nem rúghat labdába. Egyébként is létszámhiánnyal küzdő csapatunkat külön rosszul érinti, hogy legjobb formáját pont most visszanyerő, az elmúlt két meccsen három gólt szerző játékosunk sérült meg.
Ami a mai mecset illeti, keretünk vészes vékonyságot ért el, szerencsére és meglepetésre Fehér beugrott, így kapusunk és cserénk is volt, ami minden károgó és lesajnáló vélemény ellenére igenis luxus.
A Bozsik ellen általában sorsdöntő első gólt ezúttal mi szereztük: egy esélytelennél az ellenfél védője a labda mellé fejelt, így kettő az egy ellen támadhattunk, Hlavacska Tamás pedig nem cifrázta sokáig, amint lőtávolba ért, egyből kilőtte a hosszú sarkot. Sajnos ezzel az előnnyel rosszul sáfárkodtunk, egy percen belül megvolt az egyenlítés.
Más sorsdöntő esemény talán nem is volt a teljes első félidőben. Annyi mindenesetre látszott, hogy összeszedetten, fegyelmezetten játszunk, ha nem is csúcsformában, de képesek lehetünk első tavaszi győzelmünk megszerzésére.
A második félidő elején sokat tettünk a három pontért. Palágyi hosszú ívelésére Hlavacska András ugrott fel az ellenfél kapusával együtt, legendás alacsonyságát legendás ruganyosságával kárpótolta, és a kapus keze fölött a kapufa érintésével a kapuba csúsztatta a labdát. A harmadik gólunk pedig olyan volt, amit utólag igen szép csapatmunkának ítélt a tanács. Némi malíciával vegyes elismeréssel azt mondtuk, hogy mindenki azt rakta bele amihez ért: Palágyi megszerezte és biztonságba helyezte a labdát, Hlavacska Tamás az oldalvonal mellett jó passzal szöktette testvérét, András lefutotta a védőt, és a balszélről középre adott, Görög pedig mintegy két méterről a léc alá lőtt.
A következő időszak már nem volt annyira előnyös, hasonlóan rövid idő alatt kaptunk is két gólt. Előbb kiadogattak minket, és a hátsó sorból akaszott nagy gólt az ellenfél, másodjára... hát másodjára is kiadogattak minket, bár akkor az ellenfél nem szorult rá, hogy nagy gólt lőjenek, vagy egyáltalán gólt lőjenek, megtette ezt helyettük kétségbeesetten visszasprintelő hátvédünk.
Ekkor még tisztességes idő, talán teljes tíz perc volt hátra a meccsből. Mindkét csapatnak voltak lehetőségei, ezeket mi mellélövöldöztük, még az utolsó percben is adódott egy ziccer Hlavacska András előtt, ugyanúgy nyerhettünk volna 4-3-ra ahogy a múlt héten kikaptunk, de nem jött össze. A mi hálónkat pedig a kapufa mentette meg néhányszor, szintén nagyon kevéssel a vége előtt nevetséges indokért befújt szabadrúgás például mindkét kapufán csattant, mielőtt kifelé pattant volna. De ezt nem tekintjük teljesen érdemtelen szerencsének, inkább annak tudjuk be, hogy Fehér szemmel kitolta őket.
Így zárult a meccs, megszereztük első tavaszi pontunkat, a nyolcadik fordulóban egy kicsit későn ugyan, de (mint remekíróink mondják:) jobb későn mint soha, és ez így örvenedetes. A meccs képe alapján a döntetlen igazságosnak látszik. Harcosságunkra jellemző, hogy két esetben amikor az ellenfél csatára már üres kapura lőhetett, valaki visszaért, és tisztázni tudott, az első félidőben Hlavacska Tamás, a másik félidőben Porkoláb Máté volt a hős.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-3
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Görög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése